Tavaly nyáron az egyik állásinterjú kapcsán történt a következő. Az első körös interjú az ügyvezetővel zajlott, szépen elmagyarázta az egyébként kaotikus rendszertelenséget. A következő forduló már a HR-sel volt, aki egyébként egy 200 kg súlyú nő bőrbetegséggel, és gondolom ezért volt hosszú nadrágban és hosszú ujjú pulóverben az egyébként 30 fok körüli hőmérséklet dacára. Nem bántani akarom, csak kissé komikusnak éreztem, ahogy ott ülök vele szemben rövid egyberészes ruhában deréknál külön övvel, ami még inkább erősítette a kontrasztot. Az ügyvezetővel akkor nem is beszéltem, csak egy kósza pillantást vetett rám. A nővel abban maradtunk, hogy jövő héten keresni fog. Nem tette meg, így kis várakozás után felhívtam. Nagyon megörült a hívásomnak, mert az ügyvezető kiadta neki a parancsot, hogy mindenképpen kerítsen engem elő. Megadta a telefonszámát, hogy írjak neki egy smst, mivel jelenleg oktatáson vagy konferencián -vagy én már nem emlékszem hol van-. Megtörtént. Jött is rá egy válasz, miszerint nagyon örül a jelentkezésemnek, felhívhat e este, és bevallja nem csak munkáról lenne szó. Remek. De hívjon, hátha véletlenül valami igazán szuper dologról lenne szó mégis. Hívott, még szerencse, hogy éppen szakadó esőben sétáltam, így volt mi lehűtsön a szavait hallva. Nem tudom már szó szerint idézni, de monológja lényege, hogy szabadidejében hajóskapitányként tevékenykedik, jövő héten is éppen az Adriára indulnak, még két pár és ő. A partnere -akiről nem derült ki, hogy feleség,szerető,barátnő,barát barátnő - viszont sajnos lemondta, és nem tartaná túl izgalmasnak az utazást, ha ő lenne a gyertyatartó a két pár mellett, és arra gondolt én mehetnék el vele. - jah a munkával kapcsolatban még nem tudni mi lesz,mivel a PR-rel foglalkozó személy éppen szabadságon van -. És akkor a napokban találkozzunk egy kávéra, hogy megbeszéljük az utazást, és akkor már a munka részéről is tud érdemben nyilatkozni. Mély döbbenetem ellenére nem mondtam határozott nemet rögtön, bevallom. Természetesen megfordult a fejemben, hogy mi van ha ott tényleg nem kell vele szexuális kapcsolatot létesíteni, mert akkor kalandnak és élménynek nagyon jó egy hét lenne. De a vakmerő és egyben naiv énemnek szerencsére nem hagytam, hogy vitorlát bontson. A pasi pedig még üzeneteket is írt, hogy reméli elmegyek. Nem, nem mentem, és nem, utána nem is beszéltem vele többet. Inkább még hónapokat töltöttem el az előző gyűlölt munkahelyemen.
Egy másik esetben az interjú után csak ismerkedő üzenet várt az iwiwen -akkor még az élte virágkorát a facebook helyett - miszerint muszáj megpróbálnia, mert annyira megtetszettem.
Engem nem zavar, ha valaki egyre szélesebb lábterpesszel halad egyre fentebb, de én személy szerint inkább kimaradok belőle.