A nagy Ő-höz rögös út vezet...

Egyedülálló lányként sétálni és elveszni Budapest forgatagában. Szórakoztató, fájdalmas, örömteli és elgondolkoztató események, élmények, eszmék, melyek vezetnek az úton. Az út végén pedig nem csak önmagam vár, hanem Ő is, nem is akármelyik, hanem a nagy Ő.

Friss topikok

  • paladinn: Jársz még futni a szigetre? Ha igen, egy közös kocogást megejthetnénk vmikor. (2015.02.06. 08:42) Búcsú a blogtól
  • temes69: Hali, A Reikit ismered? (2013.02.26. 10:56) Péntek nappal és éjjel
  • lányként a fővárosban: @temes69: Szia! Először is köszönöm,és légy üdvözölve itt :) Egyébként, szerintem pont az volt a b... (2013.02.11. 22:56) Ez egy háború,amit magammal vívok
  • jadu: @lányként a fővárosban: úgy legyen ;) ó, akkor srry. vhogy úgy jött le a bejegyzésből, h látta :) (2013.02.06. 09:16) Üresség és az elfeledett szavak esete
  • jadu: jól írtad, mert újhold 2013-ban vasárnap először febr. 10-én lesz ;) előtte meg jan. 11-én volt, p... (2013.02.05. 09:08) Bummra fel

Címkék

+18 (2) 1/8 (1) 10milliószor nap (1) Adok-Kapok (1) Akkor most ki is szexel velem (1) Álom (1) Aminek ellenállsz annak hatása alatt vagy (1) Áramlás (1) Az éjszaka bajnokai (1) Az elveszett lány (1) az igazi off (1) Az ősz cinkosai (1) A dísz kifakad (2) Be my Valentin (1) Borítékolt éjszaka (2) Búcsú a blogtól (1) Bummra fel (1) Bűvkör (7) Cherry Blossom Girl (1) Címkék (4) Cím nélkül (1) Csajozós szöveg (5) Csók (3) Ego (1) Egy kis misztikum-Angyalszárny (1) Életjel (7) Éndarab (14) Erotika (1) Esküvő (1) Ez egy háború amit magammal vívok (1) F.m. és a felelősség (2) F.m. The end (3) Fal (1) Félig Csók (1) Feljegyzés (5) Flört (2) Főnök again (3) Foszlány (1) Gondolatébresztő (1) Gondolatok (8) Hétvégi-én (17) Hűség (3) Irodai petting (2) Isteni válasz (3) Izé-akta (9) Izé news (1) Jövőkép (5) Kacatok (1) Karácsony (1) Karácsonyi hangulat (2) Karácsony 2 (1) Karma (1) Karrier (17) Kegyelem (1) Képzavar-Ki vagyok én (2) Kérdés (5) Kísértés (13) kis mókázás (1) Költői kérdés (1) Kórkép (1) Lájk (3) Látogatás (1) Lehet (1) Leltár (7) Megalázottság (2) Modell (1) Munka+magánélet (6) Muszáj (1) Napi hangulat (11) Nem (1) Némaság (3) Nőiesség (6) Nyárbúcsúztató (1) Nyertél nekem egy fogadást (1) Ömlesztve (1) Otthon-lét (1) Pár mondatban-ma már (1) péntek nappal és éjjel (1) Pletyka (2) Plus size (1) Randi (5) Semmi (1) Skarlát betű (2) Spiri est (1) Stílus (5) Szerelem (3) Szerelem szerelmese (1) Szerelmes vagyok beléd (3) Szeretkezős zene (1) Szeretlek (8) Szerettem est (1) Szexualitás (7) Szőkeségem története (1) Téli depresszió (2) Testkép (1) Tökéletes (1) tudom (1) Újfiú (11) üresség és az elfeledett szavak esete (1) Utolsó bejegyzés 2012 (1) Variációk depresszió ellen (1) Vasárnap reggel (1) Visszatérés az éjszakába (2) Welcome 2013 (1) Zabálás+orális szex vita (1) Címkefelhő

Majdnem

2012.08.09. 22:26

szerző: lányként a fővárosban

Éreztem,tudtam, és legfőképp akartam, hogy ma végre meglegyen az a bizonyos köridő. Mindent bele is adtam szerintem, de úgy látszik továbbra sem eléggé. Az a kb 5 másodperc. Ismételten csalódott voltam, és azon gondolkoztam, hol veszthettem el azokat a másodperceket. Az elején nagyon jó iramot diktáltam, és a végén is, akkor biztosan a kritikus 3500-4500 méter közötti távon. Chemichal Brothers Don't think-kel indítottam, és Paul Karlkbrenner Sky and sand-del zártam, tehát a lehető legtökéletesebb muzsikák keretezték. Biztosan a Paul Van Dyk Angel lehetett a hibás, mivel az utolsó 1,5 perc némaság a számban,rossz a letöltés, és az pontosan a kritikus szakaszon szólt. És immár körülbelül 3. alkalommal csak majdnem... Ez olyan mint mikor szeretkezés közben ugyan mindent megteszel, és maga az aktus szuper is,de az orgazmus elmarad, mindig csak érzed, hogy majdnem majdnem, de nem következik be. Azt hiszem a csokoládés mogyorómmal előre ettem a medve bőrére, és este még egy csomag Raffaellot is kaptam ajándékba. Ismételten lelkierő kellett, hogy ne faljam fel az egész dobozzal, képes lennék rá.. Hiába nem lett volna szabad kiengednem a "faló-szellemet" a palackból. 

Ma elkészült az a videó illetve imázsfilm,melynek a forgatásán én is jártam szombaton. És szintén csak a majdnem érzést erősíti. Ugyan tisztában voltam vele, hogy nem én vagyok a főszereplő, és ez már az utolsó helyszín és állomás, de azért azt hittem talán egyszer látszódni fogok teljes egészben szemből is. 2 másodperc, körülbelül ennyit érdemelt a jelenlétem. De egyszer ezt is el kell kezdeni. Szerepeltem már női magazinban, sétáltam kifutón, voltam arc szépségversenyen, öltözködési stílusom néhány másodpercre feltűnt a Tv-ben, ez is egy újabb kisebb állomás volt. Én tudom, hogy egyszer úgyis sztár leszek. 

Holnap délután energetika-auraelemző -látóhoz megyek. Érdekes módon nincs bennem izgalom. Úgy érzem 80%-ban megerősítéseket fogok kapni, a magánélet az, ahol lesznek izgalmas információk, de biztosan elhangzik, hogy amíg nem engedem el a múltat, addig befogadni sem leszek képes. Vagy lehet kiderül, hogy eddig teljesen tévúton jártam, de nem hiszem. A karrierutam illetve szakterület úgy gondolom más nem lehet, de tudni szeretném, hogy lehet egyre fentebb és fentebb... és ha már energia, akkor remélem a szexuális energiámon kívül is lehet majd mást is érzeni "látni"

Címkék: Napi hangulat

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lanykentafovarosban.blog.hu/api/trackback/id/tr824704514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jubei79 2012.08.17. 21:15:34

A hozzáállásod előrevetíti az ilyen csalódásokat. Az ember nincs mindig formában, és nem is fejlődik egyenletesen. Az én tapasztalatom az, hogy a jó futáshoz fejben is és testben is egyaránt ott kell lenni. Hiába van ott az ember fejben, lelkes a fülében tomboló zenétől, és érzi úgy hogy most egyéni csúcsot dönt, ez az érzés csalóka, engem is sokszor becsapott már. Ugyanakkor fordítva is jártam, egy idegileg halálosan fárasztó nap után megdöbbenve konstatáltam az új köridőt.
Ha mindig feljebb teszed a lécet, mindegy milyen apró lépésekben, akkor azt vagy megugrod, vagy nem, aktuális testi-idegi energiaszintednek megfelelően. De ha azt tűzöd ki célul, hogy a tőled telhető maximumot futod mindig, akkor nem tudsz csalódni. És ugyan ki tudna ennél többet teljesíteni? Akár ez a célod, akár nem, mindig ezt fogod futni úgyis. Ez a helyes hozzáállás, elvégre nem vagyunk profi sportolók, saját örömünkre futunk. És a "profi sportoló", nálam erősen negatív kifejezés, a testi határok feszegetése vég nélkül ugyanis minden csak nem egészséges, veszélyes. Hallottunk elég pályán infarktusban összeeső és meghaló focistáról a közelmúltban.
És ha így futsz, stopperórára sincs szükséged, sem mérlegre, sem vérnyomásmérőre meg efféle amatőr marhaságokra, bőven elegek az ösztöneid. Én már régóta így csinálom.

lányként a fővárosban 2012.08.18. 23:21:34

Alapvetően biztos ez a jó hozzáállás. Volt már sokszor, hogy 200 méter után úgy éreztem, nem, ma még futni sem tudok, ha nem állok meg közben, az már egy csoda, és ennek ellenére hoztam időben a szokásos formát. De ha van egy kitűzött cél, ami nem irreális, hanem elvileg az átlagidő - bár én erősen kétlem - akkor a cél elérése fontos, és a "meg tudom csinálni".
süti beállítások módosítása