Dave Gahan. Nekem ő volt az első. A Depeche Mode énekese. 6 éves voltam. Emlékszem, apukám mondta, hogy önéletrajzi könyve fog megjelenni. Én pedig azon gondolkoztam, hogy a havi 200 forintos zsebpénzemből vajon meg tudom e venni azt a könyvet. 10 éves korom körül jött a következő: Robin Hood. De nem akármelyik. A német talán Rtl2 csatornán ment hétköznap délutánonként a Robin Hood mesesorozat. Nem tudtam németül, mégis minden nap megnéztem, és utána az aznapi részt eljátszottam a kertünkben, egyedül. Természetesen én voltam Marian. Aki eredetileg hercegnő, a mai napig emlékszem a hosszú rózsaszín ruhájára hosszú szőke hajára és hegyes állára. Majd elszökik, és beáll ő is a Robin Hood csapatba. Ekkor már rövid haja lesz,barna hosszú sarut visel és egy fakarddal harcol. Bárkit kérdeztem, senki sem ismeri ezt a mesét. Pedig ha egyszer újra láthatnám.... Néhány évvel később jött a következő. Továbbra is maradtam a mesesorozatoknál. Dragon Ball, és az Ifjú Sátán. Így utólag belegondolva kicsit furcsa, hogy egy zöld rajzfilm figuráért lelkesedtem, aki ráadásul még csak nem is ember.
14 évesen kerített hatalmába egy igazi élő ember. Először nem érdekelt, de nagyon kevés idő után azt vettem észre, hogy a rózsaszín köd mögötti világ valóban létezik. Megőrültem. Teljesen odavoltam érte. De a másik fél nem lépett be a ködfátyol mögé. A mai napig nem tudom, hogy csak szeretett volna e első lenni nálam a testiség terén is, vagy azért némi érzelmet táplált e irántam. Ezt már soha nem is fogom megtudni. A testemet nem kapta meg, ennyit tudok, és utána már a velem történő találkozásokat is kerülte. Véget ért. Számomra pokoljárás kezdődött. Évekig eltartott. Természetesen azt hittem soha nem feledem, és mint életem csalódása végig kísér utamon. Ugyan középiskolás éveim alatt volt 1-2, akkor számszerűsítve 3 barátom, de a következő érzelmi katarzis főiskolás éveim legelejére tehető. Dj volt a helyi szórakozóhelyen. Mikor először lementem rögtön felfigyelt rám. Másnap volt a gólyabál, ott is összefutottunk. Következő héten találkoztam vele miért ne alapon, pedig nem érdekelt igazán. Annyira nem voltam tisztában a randizás menetével, hogy mikor elhívott valahova inkább azt mondtam, jöjjön át hozzám, és ezt mindenféle szexuális célzás nélkül gondoltam. Így utólag végiggondolva azt hiszem egyébként nagyon tetszettem neki. Én pedig egy idő után azt vettem észre, hogy szeretek vele lenni, jól érzem vele magam. Nagyon kevés idő telt el, de már megint jött az a rózsaszín ködfátyol, egy szempillantás alatt mögé kerültem. A mai napig nem tudom megmondani mi volt a valódi ok, de ő azt mondta nem látta rajtam, hogy én ezt valóban szeretném, fejezzük be. Emlékszem, hogy megszólalni nem tudtam, némán kimentem rágyújtani. Utána még hónapokig ápoltunk szexuális viszonyt, mert persze olyan téren rajongott értem. Én meg mivel érzelmileg túlcsordult voltam nem tudtam nemet mondani. Azt már nem tudom pontosan mikor hogyan és miért ért véget ez a viszony,de véget ért, ám feledni nem tudtam akkor sem. Körülbelül 1 évvel később újra ott ültem a kocsijában egy hajnalban. De a Keserű méz című filmhez hasonló hangulatot éreztem. Minden,ami régebben csodálatos és megszokott volt, az már erőltetett és nevetséges. Szintén azt hittem, hogy soha nem feledem ezt a fiút, de szerencsére természetesen elmúlt a rajongásom.
Eddigi életemben 1komoly kapcsolatom volt. És ugyan határozottan szerettem a fiút, őt valamiért mégsem sorolom a szerelmeim közé. Pedig az érzelmek sokasága közül lehet az a szerelem,amit iránta éreztem, és nem az, amit a 2 "nagyszerelmem"iránt.
Egyébként érdemes lenne elgondolkoznom és vizsgálatot indítanom abban az ügyben, hogy a 2 "szerelmem" és a közöttem lévő kapcsolatban mennyi szerepe volt a szexualitásnak. Az első akarta nem kapta meg és továbbállt. A második azon kívül semmi mást nem akart, de azt még úgy is, hogy akár a barátnőjét megcsalja velem. Az egyetlen komoly kapcsolatomnak ugyan már több mint 2 éve vége, de ha meglát még mindig szexuálisan vonzódik hozzám - bár állítása szerint ez nem pusztán szexuális vágy,de egyértelműen csak az - Már az is eszembe jutott, hogy lehet nekem pusztán ez a szerepem, a lány,akit mindenki csak szexuálisan szeretne. De akkor eszembe jut a másik oldal, azok a fiúk akik nélkülem ugrottak a rózsaszín ködbe. Volt,aki megköszönte anyukámnak, hogy egy ilyen csodát hozott a világra, más egész éjjel ébren maradt és vigyázott rám, mert éppen enyhe pánikrohamom volt.
De az is lehet egyszerűen csak vissza kellene térnem az elsőhöz. Mindjárt hallgatok egy kis Depeche Mode-t.
