Kedves Naplóm!

Azt hiszem megint teljesen összezavarodtam, belegabalyodtam saját magamba,a szálaimba,a történeteimbe,a szerepeimbe,az arcaimba.

A múlt heti őrület a héten már egy kicsit csendesedett,a holnapi/mai nappal pedig véget is ér,bár még mindig nem nagyon tudom mikor milyen nap van. 

Hétfőn délután leült a főnök velem szembe,sztorizgatott,majd beszélgettünk.A hangulatingadozásaim,ugye az állandó téma. Megszólaltam. Elmondtam, mennyire nem éreztem jól magam az év végén,és ez január első hetében is fokozódott. Azt is elmondtam,hogy a munkahelyváltás gondolata igen erősen érlelődött bennem. Őszintének láttam a reakcióját,de bevallom,azóta már fogalmam sincs mi őszinte és mi nem.A reakciója nyilván az volt,hogy NE tegyem.Nem csak azért,mert nem akar új munkaerőt keresni,hanem azért is,mert emberileg is szeret engem,konkrét tulajdonságokat is felsorolt,de hamar megállt, és azt mondta, a többit majd egyszer megosztja velem, férfiasan huncut mosollyal ötvözve.Hosszú távon gondolkodik velem,nem is konkrétan ennél a cégnél,hanem,hogy vele dolgozzam. És szeretné,ha elmondanám konkrétan mi bánt.Mondtam,hogy soha nem fogok konkrét emberekről panaszkodni neki. Azt válaszolta,hogy nyugodtan elmondhatom,mert bizalmasan kezeli az információkat, viszont ha nem beszélek,segíteni sem tud. Most több hétre elutazik,de bármi baj van, írjak neki. Az utolsó négy mondatot még sokszor elmondta. Azt szeretné,hogy vidám legyek,mert az én mosolyom és kacajom őt is azzá teszi,és ha neki jó kedve van,akkor az egész cégnek is jó. És elmesélte a tulajdonos és a titkárnő rejtett összefüggéseit, amit már egyszer smsben megemlített neki. A végén pedig mondtam,hogy én csak nyugalmat és figyelmet szeretnék.A nyugalmat nem tudja garantálni,de az egész cégen belül így is én kapom tőle a legtöbb figyelmet,hangzott a válasz.

A szavaimban volt őszinteség? Igen,volt. Minden mondata igaz. Bárki ellen beszéltem? Nem. Bárkiről mondtam valami rosszat? Nem.A vallomásomban volt taktika? Igen,volt. Azt is említette,hogy mindig szerepeket emlegetek,pedig nem szerepeim vannak,csak arcaim.Megkérdeztem tőle,honnan tudja,hogy ezek nem csak szerepek? Azt mondta tudja,mert különben nem tartanának hosszabb ideig a rosszabb periódusaim.

A beszélgetés óta egy-egy kisebb csevejünk volt,szakmai.Nem közeledik,nem kér,nem kérdez. Egész nap a titkárnő nevét mondja,neki mondja mit csináljon,tőle kér, rá néz.

A cég fő taktikusa,aki egyébként minden információ birtokában van mindenkiről, saját magától kezdett tanácsokkal ellátni, már a múlt héten is. Azt állítja ő ismeri a főnököt,és játszanom kell. Magam miatt, és azért,hogy a főnöknek jobb kedve legyen=mindenkinek jobb legyen. Szórakozzak vele,használjam ki,mindent megadna nekem. Ma azt mondta,hogy reggel elkapta a tekintetét,ahogy rám nézett,és ez az ember akar engem. Taktikából nem foglalkozik velem néhány napja kiemelten,hiszen azt akarja,hogy engem ez motiváljon. Ő ezt 100%-ra állítja. Én igen nehezen hiszem el,hogy egy ilyen ember taktikázni kezd egy hozzá képest fruska puncijáért.

Az én viselkedésem már félig ösztönösen jön,vagy inkább fogalmazzak úgy,hogy az inger. Én azt hiszem nem tudok flört nélkül meglenni. Vagy ahogy más fogalmaz,én állandóan kacérkodom - áh,ez meg milyen szó...- Igen,ezt nem cáfolom. A tekintetem,mozdulataim viszont már tudatosságot is rejtenek. Ezt legalább már beismerem. 

És képzeljétek,F.m újra képbe került... Azt állítja,hogy vonzódását elnyomta az elmúlt időszakban,de még továbbra is eszméletlenül gerjed és imád. A "szerelmes vagyok beléd" már nem játszik. Újra flörtölünk,és szexuáliskodunk, egyelőre persze csak szóban. Sőt,számomra kissé hihetetlen,de azt állítja,hogy a nadrágjába ejakuált attól,ahogy a puncimról beszéltem neki. Egyébként nagyon szeretne újra találkozni vele,és ő beéri azzal is,ha a találkozás egyoldalú, egyelőre. 

A sűrű időszak,a bent kapott, és ért rengeteg új információ teljesen eltelített. Ma este úgy éreztem szétszakadok, és feltettem magamnak ismét a nagy kérdést: ki vagyok én? és mégis mit csinálok? Enyhén nyitott ajkakkal latex nadrágban hetyke mosolyt vetek a főnökömre beszéd közben? Egy érzelmileg labilis házas emberrel szórakozom újra? Már megint mégis mit csinálok? De leginkább miért? Egyik pillanatban élvezem,hisz játszani jó. De a másik pillanatban ráeszmélek, hogy ez nem lehetek én....Miért akarok mindenhol mindenkinél az egyetlen lenni?

Játék közben ismerjük meg az ellenfelünket,de csak úgy szabad a sakk táblára lépni,ha biztosan tudjuk,hogy végig akarjuk játszani.