Az egyik event facebook oldalának üzenőfalán találtam ezt a videót, olyan címszóval: na ekkor fog elállni a lélegzetünk.
Ugyanis ma este az egyik eddig számomra ismeretlen szórakozóhelyen - igen,úgy látszik ilyen is van - Essence Classic party van. Volt a HOME nevű club, ahol én ugyan nem jártam,de annál többet hallottam róla. Ez a mai este azt a hangulatot hivatott visszaadni, az akkori zenékkel, és a régi törzsközönség nagy részével. Egyébként biztos csodálatos lehet hallani azokat a zenéket és már évek óta nem látott arcokat ölelgetni rá örömödben,katarzis éjjel a résztvevőknek.
Szóval ott leltem erre a zenére. A lány hangja nagyon ismerősen csengett. Amikor meghallottam "I've been waitin' for so long, Startin' to kill me" azzal a hangsúllyal és hangzásvilággal, akkor szinte könnyes szemmel mosolyogtam. Igen, ezt ismerem, nem tudom hol hallottam, de sokat. Csodálatos.
És hogy én miért nem éppen valamelyik partyforgatagban vagyok? Mert azt hiszem a szerda éjjel megtette hatását. Megfázás, torokfájás, fejfájás, fejzsongás, és az egész közérzetem borzalmas. Így lemondtam a ma estét. Ez nagy előrehaladásnak számít. Régen ilyet nem tettem. Inkább elindultam, és ennek következményeként volt, hogy az éjszaka közepén ment el a hangom miközben éppen egy ismerkedés kellős közepén voltam.
Nagyon jó kis szervezetem van,nem szoktam beteg lenni, de gondolom most fellázadt a pusztítás ellen,amit elkövettem ellene. Mivel gyógyszert nem szoktam bevenni így várok, mikor múlik el... és közben eszem anyukám főztjét, és a cukrász süteményt, a héten csak négyszer sportoltam. Tudtam én, ha egyszer kiengedem a faló-szellemet nincs megállás...
