Furcsa dolgok ezek. Mikor lenne mit írni,akkor nem teszem. Talán azért, mert nem írok róla, hanem megélem. Határozottan egy áramlás közepén vagyok. Az események sűrűjében időm sincs gondolkodni. Aztán jön egy-egy nap,amikor kettesben maradok saját magammal, és kegyetlenül szembe kell néznem önmagammal. Na,az ilyen napokat nem szeretem.Ezért szórom tele programokkal és emberekkel az estéket Ha lehet,akkor hétből hetet. De néha hiba csúszik a számításba,és ekkor jön a valóság.
Az egyiknek megmondom,hogy az egészbe az a legjobb,hogy házas,ezért nem kell gondolkodnom azon,hogy mi is lesz a folytatás. Hagyom,hogy kicsit udvaroljon, hiszen egyértelműen lejátszott a meccs.
A másikkal kétszer lemondom a találkozót, ami már kicsit talán nekem is kínos. Hiszen még csak az lenne a buli utáni első találkozás. Zárójelben jegyezném meg,hogy szülinapom éjjele szinte legendás történetté kerekedett, még 2 héttel később is az ott történtek köszönnek vissza.
És ott van a harmadik. Igazából ő a főprojekt. A többi csak azért kell, hogy ne érezzem jónak magam, mivel úgy gondolom ő rossz. És ha én is rossz vagyok, könnyebb elviselni más rosszaságát. Őt már ismeritek,már olvashattatok róla. Ha neki soha nem is fogom,de magamnak már bevallottam,hogy igen, kicsit oda vagyok érte. És ma éjjel csatasorba állítottam a szív és ész katonáit. Nagy küzdelemben,de úgy döntöttem,hogy a holnapi találkozásnál az ész harcosit küldöm az igazi csatába. Életemben talán először arra kell hallgatnom. Áramlás ide vagy oda, nem hagyhatom,hogy a későbbiekben darabokra törjek. Ezt a folyamatot még az elején kell megállítanom, hiszen tudom,hogy pontosan ez lenne a vége. Utolsó gondolatként már olyanok is felvetődtek bennem,hogy egyáltalán még csak találkozni sem kellene vele,és beszélni sem. Mert akkor megjelenik a veszélyfaktor,hogy nem tudom megtenni, és elhiszem, hogy mindez csak az áramlás része. Jól fognak esni a kedves szavak, egy erős férfikar,engedem a sodródást, és még el is hiszem,hogy tényleg én vagyok az édese. Viszont azt sem tehetem, saját magammal sem,hogy nem mondom ki a gondolataimat. Némán elmúlni vagy veszélyfaktor tudatában beszélni?
