Sajnos a fizikai állapotom és ezzel együtt a közérzetem nem teszi lehetővé, hogy egy rendes bejegyzést készítsek,kihúzva ezzel egyet a listáról. Van ugyanis egy kis füzetem, vagy nevezzük naplónak, amibe minden gondolat, megjegyzés, fontos dolog belekerül. Ez a kis naplócska mindig nálam van, persze a hozzá tartozó tollat már elhagytam, vagy inkább valamelyik táskámban hever, vagy inkább a táskám bélésébe bújt el. Szóval mindig nálam van - partytáskát kivéve, azokba nem fér bele - és ha eszembe jut egy gondolat, akkor feljegyzem, vagy könyvcímet, vagy egy tetsző mondatot. Ebben a füzetecskében várakoznak bejegyzés témák-címek is. Egyszer mind, és ezzel együtt mindenki sorra kerül. Mint már tudjuk, időm az van bőven....

Bár úgy érzem lehet már készen állok. Ez a pár nélküli több mint 2 év elég jó önismereti tréningként funkcionál. A leendő barátomnak már sokkal könnyebb lesz velem. Minden belőlem indul ki, az örömöm a haragom. A borderline szindrómával foglalkozó könyvet be sem fejeztem, de ettől függetlenül továbbra is úgy gondolom, hogy vannak borderline tüneteim, azok a fejben előre lejátszódó párbeszédek,,,, De akkor is egyre könnyebb velem, ami egyet jelent azzal, hogy egyre könnyebb saját magammal. Egyébként a borderline-re visszatérve, volt mikor egyik éjszaka minden fiúnak, aki ismerkedni próbált velem, mondtam, hogy nekem ez a fajta személyiségzavarom van. Imádták. Egytől egyig. Egyébként az az este (is) valamiért nagyon mámorosra sikerült. Úgy indultam el, hogy én ma darabjaimra akarok szétesni. Azóta már tudom, hogy ezt a jelmondatot nem szabad kiejtenem a számon, mert valóban bekövetkezik. A cipőm a Dj pulton hevert, a telefonom darabjaira esett, erre pontosan nem is emlékeztem másnap, de az összeszerelés közben dohánymaradványok keveredtek az alkatrészek közé, így a kijelző mögött is kis dohánykák villogtak - az hogy került oda nem tudom, én nem szedtem szét egy cigit sem -. Mint ahogy azt sem tudtam biztosan, hogy mikor hazafelé kiszálltam a taxiból levettem a cipőmet, vagy csak szerettem volna levenni. Abban viszont biztos voltam, hogy ugyan sok fiú volt körülöttem, nem történt telefonszámcsere.Egészen másnap estig éltem ebben a tudatban, akkor már jött is az sms.... de olyan leleményes voltam az éjjel, hogy valószínűleg instrukciókkal láttam el a fiút, miszerint a biztonság kedvéért minél pontosabban azonosítsa magát mikor megkeres. De hogyan is jutottam el most ehhez? 

Ilyen egy összeszedetlen bejegyzés tőlem, íme a személyiségem kicsiny csapongó darabja.

De inkább drukkoljon mindenki, hogy elmúljon ez a valami. Szájszárazság, orrdugulás, nehézkes levegővétel, köhögés, hőhullám, rosszullét. (állandó éhség).

Ui: gyűlölök körmöt festeni, nem is vagyok tehetséges benne. De tegnap este inkább 1 órával később feküdtem le, hogy kifessem, ezzel meglegyen az összkép az övvel, és egy kicsit a cipővel, ilyet még hétköznap nem tettem... és egyébként is piros vagy fekete szokott lenni a körmöm, és most korall.....