Váltottam ma néhány levelet egy régi" fiú nem tudom mimmel". Rövid levelezés volt, mert a 3. sor után csak annyit tudtam mondai "az egód változatlan maradt'. Erre azt kaptam válaszként: "mégis ez kellett neked is" Feleslegesnek tartottam reagálni rá, igazava van: kiütéssel győzött. Én anno ebben a sztoriban teljesen meg is adtam magam. Ez az egy sornyi szembesítés akaratlanul is önvizsgálatra késztetett. Azóta már sok év telt el, mégis a hasonló lelkületű férfiakhoz való vonzódásom dominanciája töretlen. Viszont, megadni magam már képtelen vagyok ilyen téren. Volt olyan többször is, mikor ego-összeférhetetlenségként definiálltam egy-egy sztorit. Ám az én ego-történetem egy hihetetlen érzékenységgel is párosul, ebből kifolyólag én saját magamat is képes vagyok kiütni.
Egyébként határozottan biztos vagyok benne, hogy rossz értelemben használjuk magát az ego kifejezést. Bárkit kérdeznénk meg a fogalomról, mindenki mást mondana, mindenki már hozzátett és elvett. Én, egyéniség. Szótárakban ezt találhatjuk. Mást jelent vallási vonatkozásban, és mást Freud tolla szerint. Sokan az egoizmus szóval keverik, de létezik már ego-trip kifejezés is.
És létezik ez is:
