A vasárnapi üzenetváltásunkból kiderült, hogy f.m. nincs túl jó passzban. Gondolkoztam, gondolkoztam mivel tudnám kicsi jobb kedvre deríteni hétfőn. Ráakadt a tekintetem Müller Péter Örömkönyvére. Betettem a táskámba. Reggel a legfontosabb teendőim után írtam egy kis levelet, melyben felszólítottam, vagyis inkább tanácsoltam, hogy minden nap olvasson belőle, egy sort, vagy egy oldalt, mikor éppen hogy van ideje és befogadóképessége.  Kizárólag irodai használatra, hiszen én a napközbeni örömforrásáért felelek. A kis levélkét betettem a könyvbe, bevittem a fénymásolós szobába, és elrejtettem egy dobozba. Tettem hozzá még egy mini kirakót - egy müzlihez volt -, mivel kell tárgyiasult meglepi is. Visszamentem a saját irodámba, megírtam neki a paramétereket. Szerintem ez kedves gesztus :) De persze én is kaptam már tőle elég figyelmet tettekben mérhetően is. Verbálisan pedig folyamatos a testem s lelkem egekig magasztalása minden nap.  A kedveskedésem után is benne foglaltatott a válaszában, hogy Szeretlek. Hozzá kell szoktatnom magamat ehhez a szóhoz. Ezek a napközbeniek. Este pedig átveszi a főszerepet az erotika, és leginkább önzetlen örömökben szeretné részesíteni a testem minden egyes pontját. Vannak történetek, melyekről tudjuk, hogy egyszer bekövetkeznek. Ebben viszont nem vagyok biztos.

Minden emberi kapcsolat az adok-kapok elvén működik. Nem mondom, hogy eddig nem gyakoroltam, mert nyilvánvalóan igen, de az egyensúly keresése még a feladataim közé tartozik, de már elindultam az úton.