Nem a Puma Social life közösségéről kívánok írni. Sokkal inkább azokról a torzszülöttekről, akik az éjszakai fények hatására kelnek életre, és akik közé én is tartozom.
Tegnap haza utaztam vidékre, vagy mondhatnám úgy is, hogy tegnap este óta itthon itthon vagyok. Ez mindig egyet jelent a csenddel és nyugalommal. A fények nagyban befolyásolják a saját magunk tükörképéről alkotott véleményünket. Az itthoni fürdőszobatükör fényei a világ legjobb fényei. Ahogy álltam vele szemben és beleszívtam a cigimbe, újra felvetődött bennem a kérdés: Ki vagyok én? A szempillám épphogy kifestve, a reggeli pirosító még enyhe keretet ad az arcomnak. A hajam laza copfban picit kócosan pihen a vállamon, egyszerű fekete pulóver,farmer. Igen, így nézek ki,ez vagyok én. Bevallom őszintén,azt hiszem én egyébként is szerelmes vagyok a saját tükörképembe, de ez az egyszerű kinézet valóban megmutatta az igazi arcomat. Tetszik,és lehet jobban tetszik mint mikor csatasorba állítom magam hétvégente. A külsőm alapján lehet nem gondolná bármelyik éjjeli teremtmény, hogy bármikor szavalok Poe Hollójából, minden vágyam, hogy lássam az Anyegint balettelőadás formájában, vagy ismerem a dadaista költészetet. Sokkal tisztább,őszintébb és reménytelibb az egyszerűbb én.
A nővérem mindig felszólal, mikor előkerül egy-egy partyfotó. Egyáltalán nem látja a külső-belső összhangot,és egyáltalán nem érti hogyan jutottam idáig, mi történt velem és mikor, miért játszom szerepet, miért veszem fel a buta fashion maszkot éjjelente.
Tegnap én is elgondolkoztam, hogy vajon miért érezzük úgy, hogy éjszaka kötelező a megjelenés, mintha egy fellépésre készülnénk. Szinte mindig azt a bizonyos fekete füstös szemsminket készítem, pedig tudom, hogy pl egy lila szín sokkal jobban kiemeli a csillogó zöld szemeket. És azt is tudom, hogy az én arcomnak nincs szüksége arra, hogy festék mögé rejtsem,mégis elrejtem. Persze lehet arról van szó, hogy hétköznap csak nem bánhatunk olyan bátran az ecsettel, és élvezzük, hogy éjszaka lehet.
Ha már szórakozni járunk, annak a szórakozásról kellene szólnia. De minden a megjelenésről szól. Hogyan jelenthetné a felszabadultságot, ha már abba is beleszólnak hogyan öltözz fel. Lehet valaki melegítőben érzi jól magát, de egy szórakozóhelyre sem engednek be melegítőben, ahogy a legtöbb helyre már tornacipőben sem.
Már ott elkezdődik a küzdelem, hogy bejuss a szórakozóhelyre.Ha sikerül, akkor veszi kezdetét az igazi harc. A fiúk azért, hogy ágyba csábítsák a legszebb lányt, vagy, aki nem egy küzdő típus, az a legrészegebbet választja. A lányok azért, hogy a gondosan előkészített és elkészített megjelenés a fiúk szívéig érjen, vagy azért, hogy költséghatékonyan töltsék az estét. Kezdődik a helyezkedés, a vonulás, a szemle, küzdelem a helyért a tánctéren.
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki az igazi arcát mutatná, de mindenki rejtőzködik, mindenki fél. Mi, lányok csak az előtt jelenünk meg smink nélkül, aki közelebb áll hozzánk. Személyre lebontva, nem helyzetre. Természetes, hogy a boltba festetlenül megyünk le, de a fiúk tekintetében már nem. (reggel szinte mindig smink nélkül megyek be dolgozni,mivel itthon már nincs időm, ahogy beérek, rögtön munkának látok az arcommal,hiába vagyok megelégedve a reggeli tükörképpel.Kerülöm a találkozást mind f.m.-mel mind a főnökömmel,hiába mondta már az előbbi, hogy neki úgy is tetszem,mindenhogy gyönyörű vagyok)
Feleslegesen romboljuk a szervezetünket mindenféle méreggel, felesleges pénzköltés, felesleges bőröregítés,felesleges alváshiány.Mindezt azért, hogy győzelemmel térjünk haza. Vagy a lelki kielégülés,a tánc a zene a pörgés, a sok móka és kacagás. Vagy az új névjegy telefonban, aki kevésbé volt torz, mint az összes többi harcos szörnyszülött.
Mind az éjszaka bajnokai vagyunk, és mind átváltozunk, ha éjfélt üt az óra.Azt tudjuk, hogy múlt héten én vesztesként zártam a küzdelmet, hiába én zártam rá az ajtót a kirakott cipőjével együtt. Izé azóta hívogat,hangposta üzenetet hagy,jött már e-mail,és tegnap éjszaka is kaptam a merre járok smst. Egyikre sem reagálok,nem dacból, csak nem vagyok kíváncsi sem rá sem a mondandójára.
És én ezen az éjjelen nem a szórakozóhelyek éjjeli bajnoka leszek, hanem a saját bajnokom, és megnézem a Never let me go filmet végre, ami elvileg teljesen elvisz a lélek mélységére, és ott is hagy a mélyben.Vállalom.
És persze hagy mondjam el, hogy bejegyzésem dacára már megvan fejben a jövő heti szett: fekete bőr-latex nadrág, fehér bő atléta, melyen Karl Lagerfeld arcképe van, hatalmas fülbevaló ,fekete körmök,fekete szemek,piros rúzs,elől feltupírozott haj copfba fogva. Azt hiszem még mindig nem merem felvállalni a valódi arcomat.
