Néhány napja megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Én azt hiszem szerelmes vagyok. Ha valaki most téved először a blogra, akkor ugyanazzal az érzelemmentes mozdulattal vándorol a tekintete a sorok láttán. Akinek már nem az első látogatása, az inkább összeráncolja a szemöldökét: Ennek már megint mi baja van?

Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy egy kicsit szerelmes vagyok saját magamba. És attól, hogy az öcsémbe is.(ezt már más is megjegyezte, és pont ma gondolkodtam el azon, ha felhív egyből kedves lesz a hangom,egyből nyarvogok, mindig mondom,hogy hiányzik, ő az egyedüli,akinek mondom,hogy szeretem, mindig puszilni akarom, és ölelgetni, nyomkodom a talpát tvnézés közben, együtt mókázunk stb.) 

Mivel nincsen konkrét személy, ezért egyértelmű, hogy magába a szerelem érzésébe vagyok szerelmes, ami 2,5 év egyedüllét után egyébként érthető is lenne. De úgy érzem nem erről van szó. Tündéri nyugalom is jellemzi az állapotot Ez sokkal inkább annak szól, hogy tudom, közeledik. Mint egy meteorit úgy fog becsapódni. Erre készül fel a lelkem és a szívem. A felkészítő állapot nélkül képtelen lennék befogadni, vagy ha befogadnám, egyből el is pusztítana, vagy én őt azzal, hogy visszalököm oda, ahonnan jött. Ez az állapot is izgalmas, hiszen az izgalom ritkán párosul nyugalommal.

A testemnek nem kell felkészülnie, ő már készen áll, nagyon is készen áll.

De hogy visszatekintsek a múlt árnyalakjaira is, hogy offtopikoljak, de hát a saját  blogomban azt offolok,amit csak akarok. Már nem is igazán értem hogyan és miért tetszett nekem F.m. és enyhe szégyenérzet is van bennem,ami az irodai kalandjainkat illeti. Izé "lelkesedése" töretlen. A hétköznapi telefonhívások, és a hétvégi éjjeli,hajnali smsek, az elmúlt hétvégén már meg sem állt 1 darab/éj üzenetnél. De én még mindig némám hallgatok - milyen gyönyörű kifejezés,némán hallgatni - . Ez nem igaz. A Boldog télapót üzenetre visszaírtam a sablon köszönöm választ. És a mai gratulálok /kresz vizsga via: facebook/ üzenetre is írtam, hogy köszönöm. Ez a tendencia tartható. A karácsonyt is meg fogom köszönni, az új évet is meg a szülinapi köszöntést is. Megköszönni lehet. De elárulni merre tartózkodom az éjjel, vagy megbeszélni telefonon mégis miért nem beszélek vele telefonon, azt már nem.Még nem. Amíg egymást pótléknak tekintjük, addig nem. Persze az éjszaka fantomjai viszonylag zárt közösséget alkotnak, ahol előbb-utóbb úgyis összefutsz mindenkivel.

De én némán hallgatok és várok, mert érkezik, szinte már hallom is  lépteit, egyre közelebb s közelebb