Budapest nagyon kicsi. Tegnap este ahogy beléptem a Romkertbe és tettem 2 tánclépést máris egy ismerős arcot pillantottam meg magam mellett, nem is akárkit. A múlt hét szerdán Romkertben megismert srácot, akit úgy jellemeztem, hogy pont elég széles a válla pont annyira helyes és tetszik a kardigánja is. Hát újra itt. Egyébként még aznap este váltottunk két smst, megtörtént a Facebook ismeretség. Ennyi. Illetve 1-2 fénykép lájkolás. Értetlenül is álltam a történtek előtt: miért nem keres. Most, hogy újra láttam, megállapítottam még mindig tetszik. Beszéltünk  néhány szót, ő azt állítja, hogy írt nekem, és milyen dolog, hogy én nem válaszoltam - nem, nem írt, ez biztos - egyébként nagyon elfoglalt is volt. Persze, mondtam, annyira, hogy még  2 percre sem vetted a fáradtságot...Az este folyamán még többször összefutottunk, hisz nem nagy szórakozóhelyről beszélünk. Majd az az érdekes szituáció állt elő, hogy megkérdezte a barátja esélyeit, akit egyre több pozitív jelzővel kezdett illetni. Ilyenkor szokták mondani, hogy WTF? Közöltem is vele, hogy emlékeim szerint vele ismerkedtem meg, és mégis milyen dolog, hogy a barátjával próbál összehozni.

"Azt tudnod kell, hogy én Bécsben élek"

"És? Nem a kezemet kell megkérned"

"Azt hiszem ezt a helyzetet nevezik háromszögnek" 

"Nem, a háromszögnél érzelmek is vannak"

"De a barátom mondta, hogy mennyire tetszel neki, és én mindenkinek próbálok segíteni, nekem is tetszel...."

"Akkor további jó szórakozást nektek" 

és visszamentem a barátnőim közé. Mindig visszatértek a közelünkbe, de nem foglalkoztam velük. Nem tetszem neki annyira, hogy időt és energiát fektessen abba, hogy egyáltalán megismerjen. Ilyen is van úgy látszik. Egyszer ezt is meg kellett tapasztalnom. Pedig nagyon ritka, hogy nekem tetszik valaki. 

Van egy pasi, aki végigkísérte az elmúlt 4 évem partyeseményeit. Bárhol voltam, ő is ott volt. Akár szerda Moulin Rouge, csütörtök Dokk café, hétvége Rio Romkert Bed Beach Studio Jam Doboz stb. Mindenhol, legyen szó sima, vagy VIP részről. Különös ismertetőjegye, hogy mindig egyedül van és mindig ugyanabban a ruhában, szerintem kb 3 öltözéket láttam rajta összesen a 4 év alatt. Néha rám írt iwiwen vagy facebookon, hívott már randira is szerintem. Most is találkoztam vele. Mondta, hogy ő nyomon követi az online jelenlétemet. Szembesített néhány facebook posztommal, idézett a régi blogomból. Határozottan képben van. De a telefonszámomat továbbra sem osztottam meg vele. Ahogy az est folyamán mással sem. 

A munkám során nem kell használnom az angol nyelvet. Egyre nagyobb igényem van rá, hogy megszólaljak angolul. Nem azért, mert annyira jól tudok, hanem pont azért, hogy nagyon jól tudjak. Szinte minden gondolatot a fejemben rögtön már próbálok fordítani, automatikusan. A szórakozóhelyeken legalább egy külföldi mindig megszólít. Hát velük szoktam társalogni az "ittas angolommal". Így volt ez tegnap este is, bár sokszor elhangzott a számból, hogy nem értem pontosan, de kedvesen és türelmesen magyarázott a kis kaliforniai fiú, aki szerette volna, ha az utolsó budapesti éjszakáját vele töltöm. De nem tettem. 

Mikor ma felébredtem az új facebook eseményeim többek között a következőek voltak: a nekem tetsző fiú lájkolta azt a fényképemet, amin egy padon ülök. A padra rá van festve egy piros szív egy plussz jel utána egy IQ  és egyenlőség jel. Vagyis szív+IQ=, és az = után ülök én. Csak sikerült leírnom... Valamint a nekem tetsző fiú barátja bejelölt. 

Nem fogok magamba roskadni emiatt, és igazán nincs is rossz érzésem, de senki sem boldog attól, ha nem tetszik a másiknak. Illetve tetszeni tetszem, csak nem eléggé :)