Sokat gondolkoztam azon, mégis milyen koncepció mentén kellene felfűzni az elmúlt évek impresszionista kiáltványait, melyek kétségtelenül hatással vannak a jelenre is. És minden egyes történés közelebb visz a megoldáshoz. De úgy gondolom az elején kétségtelenül tisztázni kell egy kérdést:

Miért is akarunk járni valakivel?

Így tinédzser nyers stílusban. Fogalmazhatnék úgy, miért is vágyunk annyira egy társra, egy párkapcsolatra, de minden szónak oka és jelentősége van. 

Mindenhol ezt látjuk, minden film erről szól, mindenki ezt kérdezi. Akarjuk, vagy mások/mindenki akarja?

Mostanában több barátnőm szájából is elhangzott az a bűvös mondat: "De én most már akarok valakit" " Én már tényleg vágyom egy normálisra" 

Én több mint 2 éve lépkedem abban a bizonyos cipőben azon a bizonyos rögös úton. Mindenféle érzés keringett már benne a témával kapcsolatban. Múlt hétvégén éjjel sok bűnt elkövettem -de a későbbiekben ez is bekerül majd az "Izé-aktába" -, és nem a testiség okozta a jó érzést, hanem utána az együttalvás. Kéz a kézben test a testtel érintkezve, átölelve. Természetesen nem egy idegenről van szó, idegennel képtelen vagyok aludni, félig tudatosan félig tudatalatt. A valahová tartozás érzése ez. Igazából már elképzelni sem tudom milyen lehet ezt minden nap átélni, minden nap úgy ébredni, hogy na még 5 percre bújjunk össze, de most úgy gondolom csodálatos. Persze ezzel párhuzamosan felébred a szabadságért kiáltó, mámortól megrészegült én.  Így még mindig nem jutok közelebb a megoldáshoz: Miért akarunk...?

A gondoskodó, óvó ápoló női szerep. Mindenkiben benne van. Még abban a barátnőmben is, aki képtelen arra, hogy reggelit készítsen egy fiúnak, mert elvárja, hogy őt szolgálják ki. Benne van, csak még nem a felszínen. Ezek olyan ösztönös szeretetcsomagok, melyeket tovább kell adnunk. Én érzem, hogy nagyon súlyos terhet cipelek már a vállamon, szeretném odaadni végre.Nem kérek érte mást, csak őszinte mosolyt, ölelést és néma szeretetet.

Ha már felmerült az ösztön, akkor egy szóval meg lehet válaszolni a kérdést. Ösztön. Ösztönösen akarunk valakit magunk mellé. Nem szorul magyarázatra, csak akarjuk... ösztönösen vágyunk rá. Ennyire egyszerű lenne? Igen.

De miért akarunk járni valakivel? Mert genetikailag így kódoltak, az X és az Y........