Egyik kánikulai hétvégén a Velencei-tó partján élveztük a napsütést. Letelepedett mellénk néhány fiú,de nem zavartuk egymás köreit, így észre sem vettem mikor távoztak. Az egyik barátnőm elment innivalóért, mikor visszatért mesélte, hogy megállította az egyik "exszomszéd" srác, és utánam érdeklődött. A barátnőm pedig elárulta neki a nevemet. Másnap jött is a Facebook üzenet. Amire válaszolva bevallottam, hogy nem igazán tudok arcot kötni a mondataihoz. Miután megnéztem a már nyilvánossá tett képeit azokra a megállapításokra jutottam, hogy 1.tényleg nem emlékszem rá 2. egészen fiatal. Így fel is tettem neki az illetlen kérdést a koráról érdeklődve. Válaszából már sejtettem, hogy feltevésem nem alaptalan: "Te mire gondolsz?". Én középiskolásként játszottam ilyet abban reménykedve, hogy többnek gondolnak valódi 16 éves koromnál - persze utólag az ember nem érti miért is jó az -Szóval kiderült, 22 esztendős az úriember, de szerinte az ember személyisége a mérvadó a számok helyett. Ez egy nemes gondolat valóban, de az én sztereotípiámon mit sem változtat. Felvállalom, nekem szükségem van a számokra is, persze nagyon ritka esetben biztosan van kivétel. És mielőtt még elkezdtem volna szégyenérzetet kelteni önmagamban az ő életkora és az én attitűdöm viszonya miatt, máris megnyugvásra leltem: 

Következő kérdése: "és ha az éveket nem vesszük számításba, úgy mit gondolsz rólam?"

Első válaszlevelemben benne foglaltatott, hogy nem emlékszem rá....Gyorsan vége is szakadt a cseverészésünknek. 

Néhány napja egy másik barátnőm közölte, hogy akadt egy Facebook hódolóm az ismerősei között. Annyira  lázba hozott a téma, hogy 2 napig el is felejtettem megnézni a titkos rajongót, aki már a barátnőmtől érdeklődött:

" mit reagáltam"

Emberünk 32 éves. Így reakcióm csupán annyi: azt hittem ennyi idősen az ember már érettebben vagányabb. Az egyik legelőnyösebb helyzetben volt pedig, hiszen ismeri az egyik barátnőmet, így olyan információkat is megtudhat rólam, amit egy idegen nem. Mennyivel stílusosabb és végtelenül romantikusan izgalmas lett volna, ha például a munkahelyem portáján egy cetli vár rám, amiben valaki randira hív mondjuk a Művész Kávéházba vagy egy aktuális vágyamat teljesítve csónakázni a Városligetbe, és ha még egy szem bonbon vagy valami hasonló kis apróság is van mellékletként. Hiszen ő megtudhat rólam ilyen információkat a barátnőmtől. De nem, ő csendben várja "mit reagálok" a profilképére, 32 évesen. 

Én elhiszem, hogy a fiúk egyre kevesebb időt és energiát szeretnének fordítani az ismerkedésre, és nem vehetik fel a középkori lovag szerepét minden egyes küzdelemben, de a szívrabláshoz sokkal több kell a leírt eseteknél. Engem az általános iskolai kérdéses füzetre emlékeztet. Mikor egy füzet minden lapján szerepelt egy-egy kérdés: neved.nemed,korod,kedvenc....de mindezt persze csak azért, mert a végén szerepelt a "mi a véleményed a füzet gazdájáról" kérdés is. Alig vártuk, hogy elolvassuk az aktuálisan tetsző fiú válaszát. Általános iskolában.