Lekuporodtam a székre, feltettem a lábamat a vele szemköztire, a kezemben tartottam a kávés csészét. A vasárnap délelőtti kávé, illetve ha pontosabban szeretném megfogalmazni, akkor délutáni, de a lényeg szempontjából nem számít, napindító kávé a reggeli után. Miközben átadtam magam a koffein bűvöletének, egy 3 évvel ezelőtti történet jutott eszembe.
Azon a nyáron is Siófokon dolgoztam. Nehéz döntés volt, hiszen már több hónapja párkapcsolatban éltem Pesten, de tudtam, hogy 2 hónap alatt megkeresem az egész éves tandíjam árát. Muszáj volt meglépnem. Ahogy az a legtöbb szórakozóhelyen lenni szokott, szinte minden éjszaka akadtak udvarlók, nagyobb jattok, szerelmes levelek, virágok, vagy csak sóvár tekintetek bókáradat és állandó kérdések. Egyedülállóként szórakoztató. De mivel volt barátom - akit egyébként előző nyáron ismertem meg szintén Siófokon munka közben/által - ezért egy telefonszámot sem osztottam ki. Már az utolsó napok egyike volt, mikor szintén ismerkedni próbáltak, én miután kiszolgáltam átmentem a pult másik végébe, mert nem akartam hallgatni a szokásos szöveget. De a fiú követett bárhova mentem, elkerülhetetlen volt, hogy mégis váltsak vele néhány szót. Kaptam tőle egy cetlit, amin a neve és telefonszáma volt. A mai napig nem tudom megmagyarázni miért nem dobtam ki, mint a többit.
A párkapcsolatom nem állta ki a próbát, és a heti csupán 1-2 találkozást. Ahogy hazaérkeztem szinte azonnal szakítottunk, mert túlságosan megszokta, hogy nem vagyok jelen a minden napjaiban. Borzalmas volt. Mivel nála laktam, ezért a lehető leghamarabb költöznöm is kellett, és persze a munkakeresésben is voltam. Ugyan minden napos kapcsolatban álltunk a volt barátommal, de előkerült valahonnan a nyáron kapott cetli, és írtam a fiúnak. Első alkalommal egy házibuliba jött hozzánk, majd egész éjszaka sétáltunk és beszélgettünk a többieket keresve.Volt, hogy értünk jött a szórakozóhelyre és hazavitt, csak hogy legalább addig is láthasson. Majd elment egy hétre nyaralni, ahonnan egyébként ajándékkal tért haza, én pedig időközben elköltöztem, két barátnőm befogadott. Egyszer egy szerda éjszaka szintén eljött értünk, és szokás szerint a ház előtt még nagyon sokat beszélgettünk. Majd egyszer csak átölelt az egyik kezével belesimított a hajamba és megcsókolt. A mai napig emlékszem arra az érzésre a gyomromban, azóta tudom, hogy a pillangók léteznek. Mikor kinyitottam a szememet nem tudtam eldönteni, hogy melyik világ lehet a valóság. Újra és újra éreznem kellett azt a gyengédséget melyben mégis benne volt a férfias erő. A vágy némaságként megtestesülve forrasztotta össze ajkainkat. Azt kívántam soha ne érjen véget. De a hajnal szétválasztott minket. Mámortól ittasan sétáltam fel azon a 100 lépcsőfokon. Még fel sem értem, a telefonom kijelzője hasonló állapotokról jelentett.
A módosult tudatállapothoz hasonló érzés már nem jött már vissza a következő találkozásainknál, de szinte biztos voltam benne, hogy csodálatos dolog születne egy közös éjszakán. Viszont ezt már soha nem tudtam meg. Körülbelül 2 hét külön lét után már újra a volt barátom tartott a karjaiban. De azt az első csókot még a mai napig nem tudtam elfelejteni.
