Életem első lánybúcsúja azt hiszem a vártnál is mámorosabbra sikerült, Mielőtt elindultam otthonról megbeszéltem magammal, hogy szeretem a napbarnított bőrömet,a szőke hajamat, kislányos arcvonásaimat,csinos vagyok. Felvettem a különleges alkalmakra tartogatott fekete flitteres nadrágomat, ehhez kizárólag fekete atlétát szabad társítani. Piros cipő,piros kiegészítők. Tökéletes.
7 helyett 10-re sikerült megérkeznem. Ekkor kezdődött a rúdtánc oktatás. Eddig is köztudott volt, hogy nehéz "sportág" ez,és valóban. Még egy egyszerű forgás is nehéz művelet. De mindenképp szórakoztató így csoportosan. Utána limuzin várt ránk. 15 lány és a Húú. Aki nem ismerné az Így jártam anyátokkal sorozatot, annak elmondom, hogy limuzinból kihajolni közben pezsgőt inni,egyértelműen megkívánja a Húú-t. A kocsikázás végére már nem éreztem túl jól magam, nagyon örültem,hogy kiszállhatok. Romkert. Régen az egyik kedvenc szórakozóhelyem volt, a szerdai partykkal az élen. A hétköznapi buliknak teljesen más hangulatuk van. Idén még nem jártam a Romkertben,itt volt az ideje. Rögtön bele is futottam néhány fiúba. A megszólítom nagyon tetszett. Pont annyira széles a válla,amennyire kell,pont annyira sármos, és még a kardigánja is tetszik. Határozottan örültem a csevejnek. Ám arajelöltünk eltűnt, átpártolt másik szórakozóhelyre. Így búcsút intettem a fiúnak, telefonszámot cseréltünk. Én pedig indultam a másik szórakozóhelyre. Miközben vártuk a taxit és fiú kiszólt egy kocsiból és tüzet kért. 2 perccel később újra ott volt, és megkérdezte elvigyen e minket. A többiek rázták a fejüket, de mivel csak én tartottam a Margitsziget felé,ezért úgy voltam vele miért ne. Hát beszálltam az idegenhez. Ilyet már évek óta nem csináltam -szerencsére -. Megerőszakolhatott volna, vagy eladja a szerveimet, vagy bármit. De az ítélőképességem már nem volt teljesítőképessége csúcsán. Nem vezetett lassan és valami deep techno vagy mi szólt, teljesen félelmetes zene.Ismételten örültem,hogy kiszállhattam. A végén megkérdezte megadnám e telefonszámomat,de egy diszkrét nemmel beérte, Így érkeztem meg a chachacha bejáratához. A zene tökéletes volt. Mindenki barátságos. Eddig nem említettem, és azt hiszem ezután sem tehetem,így a bejegyzés elveszti igazi élvezhetőségét,csupán egy mondatban: a kémiai vegyületek túlburjánzása szervezetemben határozottan hozzátartozik az éjjelhez, olyan is,mely sok sok éve tiltólistán van már. Ennyi legyen is elég.Meggondolatlanság felsőfokon. Érdekes hely és emberek. Mindenki azt találgatta kihez tartozom. Az egyik pultosfiú mellém lépett átnyújtva egy névjegykártyát, amit a barátja küld nekem. Mondtam, hogy ez szép és jó,de ha a barátja szeretne valamit, azt személyesen kell kérvényeznie. 1 perc múlva meg is érkezett. Határozottan szép fiú. Hozzám pedig határozottan nem tartozik a telefonszámom osztogatása, de beszélgetésünk közben mégis ráírtam egy cetlire. Persze kiderült, hogy fiatalabb a lelkem. 1-2 órával később újra rám talált. Mondta a szöveget, én a monológ végén annyit tudtam mondani,"csak a suttogásodat érzem a vállamon". A kijelentésem után csak jó szórakozást kívánt, és távozott. Egyébként tényleg barátságos társaság volt ott. Mindenki mindenkinek a barátja lett. Egyébként rendes lányként 2-3 órakor szerettem volna hazaindulni, de a menyasszony azt mondta, ha én most itt hagyom, az esküvőjére sem ér haza. A szervezetem újabb mérgekkel gazdagodott. Maradok. Nincs holnap. Jön a napfelkelte, hűvös van, a cipő már kényelmetlen. A dj az utolsó számot húzza, mikor befejezi a maroknyi embertömeg megtapsolja, és jön a Hú. Bezár. Mivel a többiek már törzsközönség, így az új ismerőseim körében vártam a teljes zárást,ami még plussz 1 óra. A lánytársaságból maradt 2 lány sokkal rosszabb állapotban volt mint én, a felvigyázó szerep jutott rám. Így sikerült hazaérnem reggel. A cigim mellé megvettem a péksütit. Forró zuhany, mivel nagyon fáztam. Átöltözés, korrektor. Zene a fülemben, és indultam dolgozni. Nem állítom, hogy nem táncikáltam még a villamoson, és határozottan furcsa jelenség lehetett, hogy valaki reggel 7kor képes mosolyogni.
Egyszer kell egy ilyen eset is. Nem tölt el büszkeséggel, de határozottan vicces jelenetek voltak, nincs holnap :)
