Határozottan nem vagyok még készen az anyaságra, ha más nem ez a banális példa is mutatja, miszerint a blogomról sem vagyok képes megfelelően gondoskodni. Ez egyértelműen a csapnivaló időmanagmentem következménye, továbbá lazultak a szabályaim ami tetten érhető az étkezésben, és bizony múlt héten csak két sportolás volt. De összeszedem magam.
Szóval, egy stílussal és divattal foglalkozó blogoldal szerkesztői közé léptem. Akik rendszeres olvasóim, és tudom,hogy vannak ilyenek (nekik most egy nagy üdvözlet) azok tudják, hogy érdekel a téma, nagyon is. Ennél a blognál egyébként sok gondolatot visszatartok ezzel kapcsolatban, hiszen alapvetően nem erről szól, és most ezeket kiélem a másik blogban. Holnap lesz az első szerkesztői megbeszélésünk, izgalmas.
Részt vettem múlt héten egy bemutatón mint testfestett modell. Nem állítom, hogy nem izgultam, de vártam és vágytam rá. A külsőm annyira szürreális volt, és egyébként teljességgel felismerhetetlen voltam. A járáspróbán kiderült, hogy a cipőmmel sem lesz gond, így sokkal nyugodtabban léptem színpadra. Ahogy kiléptem, és láttam a sok villogó vakut, aki még nem élt át hasonlót, annak csak annyit mondok, leírhatatlan. Lassan sétáltam. Tudtam, hogy a felsőtestem gyakorlatilag fedetlen, de nem zavart ez a tény. A színpadon töltött kb 1,5 perc, egyébként az egész múlt héten bennem tomboló feszültségből is sokat kiűzött. Azóta találkoztam már több ott készült képpel, és azt hiszem ennél érzéketlenebb arcot nem is vághattam volna közben, igaz ehhez nagy mértékben hozzájárult a viselt smink is. Viszont a képek szembesítettek vele, hogy 1. a közelieken akkor is látszódnak a melleim,hiba van befestve, 2. én nem tudtam, hogy a ruhám hátul gyakorlatilag semmit sem takar így valóban egy szál bugyiban (és tudjuk,hogy a mostani fazonok már nem a nagyságukról híresek) lépkedtem, és ott az interneten, ezzel együtt a facebookon olyan kép, amin szinte csak a meztelen fenekem látható. Ezt nem gondoltam jól át, mikor igent mondtam erre az egészre....
Szombaton részt vettem a Glamour tűsarkúban futás versenyén is. Határozottan tudtam mit veszek fel, és nagyon bíztam benne, hogy a legstílusosabb versenyző vagy alegszebb cipő tulajdonosa én lehetek. Egyik sem lettem sajnos. Ugyan a stílus kategóriában az első 10 versenyző közé bekerültem, de győznöm sajnos nem sikerült, emiatt kicsit csalódott voltam. A 100 méter futásnál, amiről szól egyébként a verseny, tudtam, hogy szinte esélytelen a dobogó felső fokára felállnom. De végig futottam, nem estem el, nem hagytam el a cipőmet
( egyébként ilyen többször előfordult már velem, volt hogy a vonat alá esett be, de legviccesebb az volt, mikor rohanás után épp még sikerült felszállnom a buszra, rögtön be is zárult az ajtó. Na igen ám,de az én fél pár cipőm pedig leesett a lábamról, és az még a buszmegálló és a buszsáv között félúton hevert. Én csak álltam tanácstalanul feltett kézzel, és ennyit mondtam:nekem a cipő leesett a lábamról, kár hogy a hangsúlyt és arckifejezést nem tudom most megmutatni. Már láttam szomorú sorsomat, hogy egy megállót sétálhatok vissza érte. De egy nő előre szólt a buszsofőrnek, aki a piros lámpánál kinyitotta nekem a hátsó ajtót, gyorsan viszatipegtem a megállóba érte, visszahelyeztem a lábamra, gyorsan vissza a buszhoz ami még mindig a pirosnál állt, visszaszálltam és folytattuk utunkat)
Egyébként a leggyorsabban futó lány cipője és az enyém között volt sarokbeli és formai különbség, de nem panaszkodok, én választottam ki a "futócipőmet". Minden résztvevő kapott ajándékcsomagot, amelyben többek között egy hatalmas Starbucks bögre is helyett kapott, már régóta vágytam rá. Szóval összességében egy programnak jó volt. Én nem akarok beképzelt lenni, de elég sok képen rajta vagyok, míg más egyen sem.
Tegnap pedig egy sminkes workshop szerűségen jártam, nagyon jó alkotás került az arcomra, kíváncsi vagyok majd a képre.
Ez elmúlt hetet izgalmasnak minősítem. Szerettem :)
A hétvégi én szombat éjjel alkotott egy keveset, holnap közszemlére teszem tettét.
