A nagy Ő-höz rögös út vezet...

Egyedülálló lányként sétálni és elveszni Budapest forgatagában. Szórakoztató, fájdalmas, örömteli és elgondolkoztató események, élmények, eszmék, melyek vezetnek az úton. Az út végén pedig nem csak önmagam vár, hanem Ő is, nem is akármelyik, hanem a nagy Ő.

Friss topikok

  • paladinn: Jársz még futni a szigetre? Ha igen, egy közös kocogást megejthetnénk vmikor. (2015.02.06. 08:42) Búcsú a blogtól
  • temes69: Hali, A Reikit ismered? (2013.02.26. 10:56) Péntek nappal és éjjel
  • lányként a fővárosban: @temes69: Szia! Először is köszönöm,és légy üdvözölve itt :) Egyébként, szerintem pont az volt a b... (2013.02.11. 22:56) Ez egy háború,amit magammal vívok
  • jadu: @lányként a fővárosban: úgy legyen ;) ó, akkor srry. vhogy úgy jött le a bejegyzésből, h látta :) (2013.02.06. 09:16) Üresség és az elfeledett szavak esete
  • jadu: jól írtad, mert újhold 2013-ban vasárnap először febr. 10-én lesz ;) előtte meg jan. 11-én volt, p... (2013.02.05. 09:08) Bummra fel

Címkék

+18 (2) 1/8 (1) 10milliószor nap (1) Adok-Kapok (1) Akkor most ki is szexel velem (1) Álom (1) Aminek ellenállsz annak hatása alatt vagy (1) Áramlás (1) Az éjszaka bajnokai (1) Az elveszett lány (1) az igazi off (1) Az ősz cinkosai (1) A dísz kifakad (2) Be my Valentin (1) Borítékolt éjszaka (2) Búcsú a blogtól (1) Bummra fel (1) Bűvkör (7) Cherry Blossom Girl (1) Címkék (4) Cím nélkül (1) Csajozós szöveg (5) Csók (3) Ego (1) Egy kis misztikum-Angyalszárny (1) Életjel (7) Éndarab (14) Erotika (1) Esküvő (1) Ez egy háború amit magammal vívok (1) F.m. és a felelősség (2) F.m. The end (3) Fal (1) Félig Csók (1) Feljegyzés (5) Flört (2) Főnök again (3) Foszlány (1) Gondolatébresztő (1) Gondolatok (8) Hétvégi-én (17) Hűség (3) Irodai petting (2) Isteni válasz (3) Izé-akta (9) Izé news (1) Jövőkép (5) Kacatok (1) Karácsony (1) Karácsonyi hangulat (2) Karácsony 2 (1) Karma (1) Karrier (17) Kegyelem (1) Képzavar-Ki vagyok én (2) Kérdés (5) Kísértés (13) kis mókázás (1) Költői kérdés (1) Kórkép (1) Lájk (3) Látogatás (1) Lehet (1) Leltár (7) Megalázottság (2) Modell (1) Munka+magánélet (6) Muszáj (1) Napi hangulat (11) Nem (1) Némaság (3) Nőiesség (6) Nyárbúcsúztató (1) Nyertél nekem egy fogadást (1) Ömlesztve (1) Otthon-lét (1) Pár mondatban-ma már (1) péntek nappal és éjjel (1) Pletyka (2) Plus size (1) Randi (5) Semmi (1) Skarlát betű (2) Spiri est (1) Stílus (5) Szerelem (3) Szerelem szerelmese (1) Szerelmes vagyok beléd (3) Szeretkezős zene (1) Szeretlek (8) Szerettem est (1) Szexualitás (7) Szőkeségem története (1) Téli depresszió (2) Testkép (1) Tökéletes (1) tudom (1) Újfiú (11) üresség és az elfeledett szavak esete (1) Utolsó bejegyzés 2012 (1) Variációk depresszió ellen (1) Vasárnap reggel (1) Visszatérés az éjszakába (2) Welcome 2013 (1) Zabálás+orális szex vita (1) Címkefelhő

Van egy fényképem,ami még július elején készült,nagyon szeretem.Pár napja beállítottam a telefonomon háttérképnek. Ahogy ma megnéztem,2 dolgot is felfedeztem. A homlokom ott egy fehér fényfolt, és olyan,mintha a fejem fölött egy kis sárga glória lenne.

Persze, mindent meg lehet magyarázni másképp is. A fehér fény lehet fényviszony tükröződés, de ahogy szerkeszgettem rajta a színeket,annál jobban világít, annál jobban kiadja, meg fogalmam sincs milyen fény tükröződhetne....A glória meg sárga, ugyanolyan mint kb a hajam színe, és lehet mondani hogy a hajam az,de kb fizikai képtelenség,hogy az ott megálljon úgy. És persze megint belemagyarázhatom,hogy eddig miért nem vettem ezeket észre? Ma este nagyon rossz állapotba voltam ugye. Már többször említettem, hogy szerintem van egy szellem a lakásban. A könnytengerem közepette megkértem, hogy segítsen mit tegyek,hogyan legyek jó, és ezeket utána fedeztem fel....És ahogy nagyítgatom a képet és nézegetem,egyre inkább látom...

És glóriájuk azoknak van,akik "Ez csak a magasabb küldetéssel érkezőknek van. Mit jelent a magasabb küldetés? az emberiség egésze szempontjából a fontos feladatok megoldását. A magasabb küldetésre a lelket Isten választja ki a legjobbak közül. Ez a küldetés nem azt jelenti,  hogy a küldötteket trónszék várja. Nekik az élet legnehezebb útján kell járniuk,  a legkeményebb próbákat kell sikeresen kiállniuk ahhoz,  hogy a küldetésüket teljesítsék."

És ez válasz is lenne a szellemnek feltett kérdésemre....És hiszek benne. Nagyképűség,naívság,átlagosság,de én mindig is azt éreztem,hogy különleges vagyok, és hiába az emberek nagy százaléka gondolja ezt magáról,én nem csak gondoltam, hanem mindig is tudtam,és éreztem. És ha valóban a hajam (mégegyszer mondom fizikai képtelenség) én most már akkor sem hinném el,hogy az.

Címkék: Isteni válasz

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lanykentafovarosban.blog.hu/api/trackback/id/tr94829951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jadu 2012.10.10. 10:13:46

omg, most olyan szemétmód szarkasztikus megjegyzés jutott eszembe, hogy le se írom, azért jó, h néha képes vagyok moderálni magam :D pedig poén lett volna, de bazira szemét.

tudod, fontos, hogy legyen egy küldetéstudatod :)
1, ha még nincs célod, segít egyet találni, elindít egy úton, aminek furamód az a célja, hogy célt találja :D
2, elkezdesz próbálkozni
3, eszközt ad a kezedbe
4, lelkesít
5, mindenképp értelmet ad

már ezekért jó egy egészséges küldetéstudat és az, hogy tudd magadról, fontos és különleges vagy. A lényeg, hogy ez semmiképp ne forduljon át valami messiásképzelgésbe ;)

Jubei79 2012.10.10. 16:13:05

Lehet hogy ez a kommentem hosszabb lesz magánál a hivatkozott posztnál :)

Látom igen bensőséges viszonyt ápolsz a lenyomataiddal :) Egy újabb idézet a már említett könyvből:
"- Indiában, Srávaszti városában lakott egyszer egy igen szép arcú ember, akit Jádzsnyának hívtak - kezdte a mesét az apát.
– Ez az ember addig nézegette magát a tükrében, míg belevakult a gyönyörködésbe. Ezután hiába meresztette a szemét a tükörre, nem látta meg magát. Ijedtében pedig azt hitte, azért nem látja, mert eltűnt a feje. Azon nyomban keresésére indult, azt kiáltozva kétségbeesetten mindenfelé, hogy 'Elveszett a fejem, elveszett a fejem, segítsetek!' Az emberek ettől úgy elképedtek, hogy valóban úgy néztek rá, mint fejetlenre. És képzeljétek el, szerzetesek, hogy Jádzsnya a rémületbe, hogy tényleg nincs feje, szörnyű kínok közt hamarosan belehalt"
Nehogy veled is ez történjen! :)
Ami pedig az észlelt jelenségeket illeti, már korábban is gondolkoztam hogy reagáljak-e a spirituális élményeidre, most megteszem:
Egyszer egy zen mester elvezette ifjú tanítványát egy rizspapír ablakhoz, amelyen egy aprócska lyuk éktelenkedett.
- Itt az idő, hogy megértsd önmagad! - mondta neki.
- Igen, Mester - hajolt meg a kisfiú - Hogyan?
- Ülj le, és nézd ezt a lyukat addig, amíg egy nagy tehén át nem bújik rajta. Csak ennyi. Ne gondolj semmire. Csak várd, hogy mikor jelenik meg a nagy tehén. Amikor előjön, megérted igazi éned.
A kisfiú a hegyi remetelakban csak evett, aludt, és nézte a lyukat. Eltelt egy nap, két nap és a századik nap felé a lyuk egyre nagyobb és nagyobb lett, majd hirtelen egy hatalmas tehén bújt elő rajta.
- Mester, Mester - kiáltott a kisfiú - Megjelent a tehén!
A Mester odaszaladt és pofonvágta.
- Hol van a tehén? - kérdezte.
- Ó!
A kisfiú hirtelen tökéletesen megértette önmagát, és elérte a megvilágosodást.

Ami ebből a történetből esetünkben érdekes, az az, hogy ha nagyon látni akarsz valamit, azt előbb-utóbb meg is látod - ezt is vedd számításba.
Gyerekkoromban egy este a sötétben rettenetesen féltem valami rossz emlék hatására valami filmből, és a takaró alatt izzadva füleltem. Egyszercsak meghallottam a padló reccsenését az ajtó felől (sajnos a parkettánk alatt a ragasztó már nem volt az igazi, mindig recsegett ha ráléptek). Elakadt a lélegzetem. Kisvártatva újabb reccsenés, már kicsit közelebbről, ekkor már szaporán imádkoztam :) Te jó ég, ez közelít! És valóban egyre közelítettek a reccsenések, míg meg nem állapodtak az ágyam mellett. Verejtékben úszva figyeltem. Mikor már levegő sem volt odabent, kénytelen voltam kibújni, de nem láttam semmit. Nem jött több reccsenés, lassan lenyugodtam és elaludtam.
És most át ne vedd ezt a történetet, kérlek :) Nem venném a lelkemre ha elkezdenél ilyesmit hallani te is :) Ez mind egy filmbéli jelenet hatása volt, azzal együtt is, hogy nem tagadhatom a szellemek létezését, hiszen nem vagyok mindenttudó.
És bár korunk egyik ünnepelt írójának, Müller Péternek is egy szellem a mestere állítólag, én mégis azt tanácsolom inkább, szellemek helyett megbízható hús-vér emberektől kérj iránymutatást ha nagyon elveszettnek érzed magad.

Hol olvastad ezt a sok sületlenséget a glóriáról?
Tinikoromban belefolytam az ezóba, és mikor hallottam az auráról, és hogy kifejleszthető a látása, rögtön én is meg akartam tapasztalni, vettem is egy könyvet az Édesvíztől, amiben voltak gyakorlatok. Ott azt írták, hogy az aura az, ami glóriaként jelenik meg a középkori szent-ábrázolásokban, és ezt a mai napig elfogadhatónak gondolom. Gyakoroltam, és ahogy néztem az embereket kezdetben homogén színű háttér előtt, lassan látni kezdtem egy átlátszó derengést körülöttük. Később bevillantak színek is, kék, zöld, piros, sárga. Néztem a tanárokét a tábla előtt a suliban. Ez fényképeknél is működött, állítólag aki életben van, annak a fényképe körül is látható, csak a halottaknál nem. Még nem fejlődött ki ez a látásom teljesen, de felhagytam a gyakorlással, mert kb pár percig volt érdekes, aztán semmi. Még gyógyító energia tanfolyamra is elmentem, de rájöttem hogy ezekkel egyszerűen csak ki akartam emelkedni a tömegből, különleges képességekre szert téve. De mikor megkaptam őket, még mindig nem éreztem magam különlegesnek. És annyira megundorodtam magamtól, hogy azonnal otthagytam az egészet. Ez annyira szánalmas, hát ennyire kevésnek érzem magam hogy ilyenekre szorulok? Akárhogy is, mindettől csak még kevesebb lettem. Már nem akarok kiemelkedni, elfogadtam magam nagyjából, és ezzel együtt paradox módon többnek is érzem magam.
Én nem állítom hogy nem, de akár különleges vagy, akár nem, min változtat? Az emberek nem fognak másként viszonyulni hozzád, csak mert te erre rájöttél... A mindennapjaidban ugyanaz maradsz. Ne foglalkozz vele, csak tedd a dolgod és kész.

Jubei79 2012.10.10. 16:34:26

@jadu: Igen, az expedíció a CÉL-ért maga is egy cél :)
Mert cél nélkül olyan elveszettek vagyunk, ugye? A cél a világítótorony a sötétben hullámzó óceánon hánykódó kis lélekvesztőnknek. Miért nem tudjuk élvezni a sodródást, miért akarunk mindig eljutni valahonnan valahova?

jadu 2012.10.10. 16:54:08

@Jubei79: mert sokszor már unalmas sodródni. Sodródni akkor kell, de jó értelemben, amikor pihenni szeretnél, amikor fel akarsz töltődni.
Sodródás ilyen értelemben az ellazulás. Amikor pl körülmények dobálnak ide-oda, azt ki szereti? Na meg te simán belesodródnál egy házasságban élő nő ölébe is :D és ezzel ki tudja mennyi bajt vennél a nyakadba... ez szerinted mennyire sodródás? hmm? nem inkább egy félig, sőt nagyon is tudatos dolog már? :P

Sajnos az ember egy olyan fránya dolog, hogy többségében ott az alkotás vágya, a keresésé, a dolog megértésé, az állandó kérdések stb stb. Nyugati civilizációban nem tudunk leállni, nehéz már meditálni... amikor meditálsz, na az pl számomra igazi, kellemes sodródás, amikor az analitikus kikapcsol. Mellesleg a célt nem kell démonizálni és nem feltétlenül kell megtárgyiasítani sem :)
(cél lehet, h ott legyél az életedben, hogy jelen legyél és átéld és megéld a perceket, ne csak elmenj mellettük, vagy elsodródj mellettük :P)

Jubei79 2012.10.10. 17:21:11

@jadu: Amikor egy filmet nézel, és sodródsz az eseményekkel, az nem unalmas? :)
A női ölekbe meg hajlamos vagyok belesodródni valóban, erős a sodrás :P
És nem kell annak férjezettnek lennie sem, hogy bajjal járjon :)
Az alkotás vágya, a keresésé, a dolgok megértésé, az állandó kérdések stb stb nekem leginkább nyugtalanságnak tűnik...
Te meditálsz? :)
Figyu, a nyelved nagyon virgonc ám, tudsz róla? :P

jadu 2012.10.10. 17:33:53

@Jubei79: a filmnézés különleges eset :P szerencsére nem valósan történik, amikor nézed ;) de a képzeleted, az agyadat simán lefoglalja, és kikapcsol, naná!

na most, ha erős a sodródás, az ugyanannyira nyughatatlanságot sugall, csak akkor a körülmények, a természet, a helyzet az, ami hömpölyög. És épp ilyenkor kezd el kapálózni az ember, és jól tudjuk, h a valóságban ez mihez vezet ;)

Sajnos nem annyit meditálok, mint amennyit szeretnék :(

a nyelvem? Nem tudtam :P

Jubei79 2012.10.10. 17:42:42

De valós is lehetne, ha hagynád magad sodródni :)
Én a magam részéről nem szoktam kapálózni, ha női ölekbe sodródom :P
Ez velem is így van :(

lányként a fővárosban 2012.10.11. 00:06:05

Mondom én az összhang...@jadu: kérem a szarkasztikus megjegyzést@Jubei79: soraidat még emészgetem
süti beállítások módosítása