Azt hiszem kezdődik a téli depresszió. Szombaton sem csináltam egész nap semmit, ahogy ma sem. a szombat talán még érthető is, tegnap este már nem tudtam mit kezdeni magammal, programot kellett volna szervezni. Ma dél körül ébredtem, és utána még 2 órát töltöttem csak úgy az ágyban, úgy éreztem az egész napot szeretném átaludni. Na ekkor éreztem, hogy lehet kezdődik a rossz érzés...az utcára sem volt kedvem kimenni.Sajnos muszáj volt elmennem a boltig. Persze mikor elhagytam a lakást és minden érzékszervem felfogta, hogy milyen jó idő van, és valószínűleg milyen jó idő volt, akkor meakulpáztam egy sort. 5 körül kezdtem érezni, hogy lehet mégis van bennem némi élet, de nem sok. És tudom, hogy ha újra jó passzba kerülök, akkor meg fogok bánni minden elpazarolt percet, és főleg több elfecsérelt napot egymás után, de most éppen nem ez az időszak van. És egész nap csak ennék, a legkülönbözőbb ízekre vágyom együtt, és egymás után. Akarok tejszínhabot, uborkát, sushiet, csokit, kelkáposzta főzekéket, bolgnai spagettit, rántott sajtot, karamell szirupot, nachost, kovászos uborkát, még több karamell szirupot, és azt hiszem még sokáig tudnám sorolni mire is vágyom. A testedzést egy ideje szinte teljesen hanyagolom, heti 1-2 torna vagy annyi sem. Zöldség-gyümölcs sincs minden nap az étrendben. Nem lesz ez így túl ígéretes. Nem vagyok Csernus Imre fan, de van 1-2 mondata, amit soha nem felejtek el, az egyik az, hogy ha tudjuk mit kell tennünk, de nem tesszük, akkor gyakorlatilag szembe köpjük saját magunkat. Ma is eszembe jutott ez a gondolat. Egyébként meg nálam is a Csernus módszer a nyerő, nem szépen finoman kíméletesen kell rávezetni valamire, hanem rögtön csúnyán szembesíteni a hibáimmal. Ugyan kiborulok, és ha kiabálnak velem még lehet sírva is fakadok, de más megoldás nincsen.
Mindig emlékeztetem magam arra is, hogy nekem gyakorlatilag semmi okom arra, hogy rossz érzésem legyen bármi miatt is. Nekem nincs rossz sorsom, vagy rossz életem. Persze mindig lehetne több és jobb, és majd idővel biztosan lesz is. De most csak vágyom valakire, aki ott van, vagy inkább itt van. Kézenfogva, átölelve. Bármennyire nem tudom elképzelni, hogy valakit beengedjek az életembe..És persze félő, hogy az a valaki ott állna az ajtóm előtt,de én mégis kulcsra zárnám. Az ablakon lehet kinyújtanám a kezemet, de beengedni már tudnám. Ellentétek, ebben is, mint minden másban.
