Tegnap délután egy 6 éves kislány volt a mellettem lévő próbafülkében. Bájosan nyarvogott a szüleinek, és kiderült neki minden ruhája H&M. Gondolkoztam, hogy rosszul kellene-e éreznem magamat, amiért egy 8 éveseknek szánt arany színű tüll szoknyát próbálok fel éppen, amiből inkább az egy számmal kisebb az én méretem. Majd 25 éves fejjel megint egy ovis szoknyában indulok neki az éjszakának.

Nálam kezdtünk, kényelmi szempontból én ezt szeretem a legjobban. A múlt héten belájkolt szórakozóhely felé vettük az irányt. Az utca végén állt a sor. Kb fél órányi várakozást csaltunk le a helyes helyezkedéssel, de még így is legalább fél órát álldogáltunk, és még legalább ugyanennyi várt volna ránk, mikor kiálltunk a sorból., Az Ötkertet tűztük ki új célnak, a helyzet ugyanaz. Tettünk egy néhány perces látogatást a Creolban,katasztrófa.Vissza Trafiq,még mindig hatalmas sor,az előtte lévő Subway szendvics jelentette az est fénypontját. Ekkor elővettük a régi kedvenc helyet,a Dobozt. Hatalmas sor. De azt már kivártuk,15 percnél nem is lehetett több. De már ez sem a régi. Nem jó arcok és nem jó zene. És teljesen véletlenül ott volt Izé is. Előtte váltottunk néhány smst,de nem tudtam, hogy ott van. Bárcsak ne lett volna ott. Együtt voltunk egész este, most már végre megtudtam mi a helyzet a barátnőjével. És persze, hogy feljött hozzám, nem ellenkeztem. 

A szomszéd gondnok bácsi nem tudom mennyire örült a reggeli műsornak. Én teljesen el is felejtettem, hogy kapcsolatunk alatt is voltak ilyen együttléteink. Mikor annyira elvesztem a fejemet,hogy igazából azt sem tudom mit csinálok. Aztán néha magamhoz térek és mondom, hogy nem vagyok tárgy. És hirtelen átváltott szeretkezős feelingbe, majd utána megint állati formát ölt. Teljesen elkenődött sminkkel és kócos hajjal néztem bele a tükörbe, és ekkor is azt mondta, hogy nagyon csinos vagyok. Mire visszaértem a szobába, ő már felöltözve állt. Ekkor hirtelen eszméletlen harag töltött el. És eszembe jutott néhány sztorim. Én is csináltam ilyet. szex után azonnal felöltöztem és távoztam, volt,aki megkérdezte: ez azt jelenti,hogy töröljem ki a számodat? A válaszom egy határozott igen volt. Mert egyáltalán nem vágytam rá, hogy ismeretlen vagy félig ismeretlen emberrel beszélgessek a legőszintébb pillanatokban, vagy ott aludjak, és reggel értekezzünk. De mi nem idegenek vagyunk, és mégis úgy távozik. Az arckifejezésem mindent elárulhatott, mert már bele is kezdett egy ölelésbe,de kiszabadultam,és kinyitottam az ajtót, hogy friss levegőt szívjak.Utánam jött,de nem találta a cipőjét. Én megtaláltam,kivittem neki,ő kérdezi ez most csak valami vicc ugye? Nem válaszoltam, hanem letettem elé,és szó nélkül becsuktam az ajtót.Megalázottságot éreztem,a teljes megalázottságot. És ezzel nem egyenértékű még az sem,hogy kitettem a cipőjét és kizártam. Az ittas énem ilyen. A józan énem lehet veszekedett volna, a vegyületmohó énem pedig kedvesen nyivákolta volna, hogy de most miért mész már el? (reggel 7:30-kor). És az ittas énem képes egy ilyen után bömbölni már már fulladásig. Hívott kétszer,de nem vettem fel,nem is akarom soha soha többet. Persze ezt már sokszor sokszor mondtam. 

F.m. pedig felszívódott. Csütörtökön még teljes izgalomban váltunk el,felvetett egy péntek esti néhány órás találkozási lehetőséget. Pénteken csak délután jött be fél órára, megsimogatta a fejemet,de ennyi,semmi kontakt, és azóta sem. Azzal is mi történt,fogalmam sincs...Pedig az ilyeneket mindig vele szoktam megbeszélni.