Az őszi fuvallat újra és újra elsodor egy darabot önmagamból. Beletörődve nézem, ahogy kiszakítja,felkapja és egyre csak távolodik, először belőlem majd tőlem. A tehetetlenség, a félelem, a kedvtelenség,  a boldogtalanság és a harag összefogtak, hogy egy láthatatlan hálót fonjanak körém. Minden egyes mosoly minden egyes kacaj apró rést vág át  a hálón, de az öt cinkos befoltozza újra és újra.