Kérvényeznék egy hibernációt úgy kb az év végéig. Állandóan csak a benti dolgokon kattogok.Egyrészt a munka szempontjából,mit kellene még megcsinálnom,és vajon mikor lesz rá időm,másrészt az embereken.Minden nap eldöntöm,hogy nem foglalkozom azokkal,akiknek a rosszindulat a hobbijuk,de minden nap mégis kiborítanak újra és újra. Félek, hogy holnap a kis évzáró ebédünkön fog tetőződni,és a sok feszültség hatására felrobbanok és majd minden kibukik belőlem
Nagyon nem bírom ezt a benti közeget. A főnököm meg ma gyakorlatilag szinte már kimondta, hogy feküdjek le vele, miszerint őt boldoggá tudnám tenni,de én nem akarom. Ott álltam előtte, megkérdeztem: hát ez nem elég? Utalva a puszta létezésemre. Ő erre annyit mondott: szeretnéd, hogy kimondjam:NEM?
Egyébként a titkárnő valamelyik nap azt mondta, egyértelműen félreérthető a viselkedésem. A nézésem, a hangsúlyom,meg úgy minden. Hát ebben csak a szomorú vagy sem, hogy nekem ez a nézés vagy hangsúly természetes. A legtöbb férfival, fiúval így viselkedem.automatikus Erre szokták mondani: "aki kurvának áll,ne csodálkozzon,ha megbasszák?" Nem tudok mit tenni. Az egész személyiségemet meg kellene tagadnom,és eldobni a személyiségjegyeimet.
A karácsonyi ajándékot veszek dologgal kapcsolatban végképp nem szeretnék nyilatkozni. Kilátástalan a helyzet.
De én csak aludni akarok sokat sokat és finomakat enni nagyon nagyon sokat. 1 hétig ki sem kelnék az ágyból.Sorozatokat néznék,aludnék és ennék. Csodálatos volna.