Úgy gondolom az egyik legmeghatóbb pillanat egy lány életében, mikor szíve választottja megkéri a kezét, vagyis megkéri, hogy élje le vele az életét.
Most hétvégén az esküvő kiállításon jártam (dolgoztam). Ugyan magából a rendezvényből, a ruhák,dekoráció,catering,helyszín ajánlók,nem sokat láttam,így nem tudtam átélni az esküvő hangulatot, de a nézelődő emberekből kaptam egy nagyobb dózist. Sok fiatal,nálam fiatalabb is járt kéz a kézben, hogy inspirálódjanak, megtalálják,ami még hiányzik a tökéletes esküvőhöz a nagy napra. A legkülönfélébb típusokkal beszélgettem. Egy közös mégis volt bennük: össze fognak házasodni.
Ahogy ma este haza értem, azon kívül hogy iszonyatos fájdalmat éreztem a 10 centis cipőben való álldogálás miatt, kirstálytisztán megfogalmazódott bennem egy gondolat: én is akarom. Meg akarom találni az igazit, és hozzá akarok menni feleségül. És én ezt két év múlva akarom, 28 évesen férjhez akarok menni. A bűvös "majd csak 30 éves korom után" mondatot kitöröltem a szótáramból,bár azt sem tudom, eredetileg benne volt-e egyáltalán.
Akarok egy társat,akinek adhatok,és akit boldoggá tudok tenni magával a létezésemmel,aki úgy gondolja,hogy velem szeretné leélni az életét.
Tehát két év múlva esküvő,úgy készüljetek.