Nem ma volt már,mikor úgy döntöttem Budapest fényeit választom a kisvárosi lét helyett. A huszas éveim legelején, tele reménnyel, vággyal és izgalommal. Nem tudtam mi lesz velem, csak azt, hogy ingerekre vágyom. I have to move on. És a gondolatokat tettek követték. Megérkeztem. Azóta majdnem 4 év telt el, a huszas éveim közepén tartok. Sok minden változott, mégis van, ami változatlan. Ez a blog bemutatja milyen fiatal lányként sétálni Budapest utcáin a királylány-én és a felnőtt nő között ide-oda csapongva, hamupipőkeként keresni az elhagyott fél pár cipőt, nem elszakadni attól az első budapesti idegentől, aki elrabolta a szívünket, a randevúk forgataga, a forró éjszakák, a rideg nappalok, az érzelmek túlcsordulása, és minden mást, ami a női létünkhöz köthető.
A nagy Ő-höz rögös út vezet, de a kedvenc cipőnkben mindig vállaljuk a fájdalmat :)
