Mindig is hangoztattam, hogy szeretek Nő lenni. Ugyan a túlzott emocionális töltetet, és az olykor darabokban lévő szívet sokszor elcserélném, de ha ezek nem lennének, lehet nem is érezném magam teljes egésznek. 

A vezető pozíciók nagy százalékát férfiak töltik be, de az élet más területén ők is könnyedén legyőzhetőek egy szempillantás alatt.

Azok a nők, akik tudatában vannak a saját nőiességüknek egy olyan erőt birtokolnak, ami a halhatatlanság magasságába emeli őket. Csak éppen résnyire nyílt ajak, hirtelen felnéző tekintet, megérintett hajfürtök, és ezek olyan természetes lágysággal és kecsességgel, hogy a másik félnek fel sem tűnik csupán tudatos játékot űznek vele. Úgy belépni egy terembe, hogy minden tekintetet mágnesként vonz magával a sziluett. 

Egy lépcsőfokot átlépve az erotika mezsdjéjén táncolva. Csupán szavakkal is győzedelmet arathatunk, és ha mindez egy vágyott vizuális képpel is találkozik, akkor a megbabonázott férfi rohan, hogy megkapja vágyálmai tárgyát. 

Nőiességünk egy olyan fegyver, amit senki nem vehet el tőlünk, és bármikor halálos sebet ejthetünk vele. De, aki nem tud vele bánni, az ne is húzza elő ezt a fegyvert, mert ugyan végzetes sebet ejtünk általa, de nem maradandót. A férfi megőrül, de nem helyettesítheti a két ember közti köteléket. Ez csupán egy játék, ám pont olyan, mintha orosz rulettet játszanánk, bárki lehet az áldozat, és könnyen extázisba ejthet a halálközeli élmény.