Lelki - és egyben testi - fejlődésem egyik fontos állomása a testedzés. Körülbelül 25 évig éltem rendszeres sportolás nélkül..... Számomra ennek egyik kimerítő formája a futás. Margitsziget, 5350 méter, ugyan nem egy 800 km-es zarándokút, de fejlődés szempontjából tökéletes.
Itt már értek kellemes és kellemetlen meglepetések, de ami most történt az mindenképpen bebizonyítja, hogy a nappalok veszélyesebbek mint az éjjelek..... Futok a szokásos 0,0001 km/h sebességemmel ezért mi sem meglepőbb, ha megelőznek. Ám egy idő után arra lettem figyelmes, hogy egy fiú folyamatosan megelőz, majd megáll sétálni, majd újra futásba lendül és megelőz majd újra sétál... Teljes lelki kielégültséggel és büszkeséggel az új csúcsidőmre álltam neki a nyújtásnak, ám ekkor is azt veszem észre, hogy a fiú ott van mellettem és néz. Mikor hazaindultam, éreztem, hogy követ, ezért gyorsítottam a lépteimet. Egyszer csak egy érintést érzek a vállamon, ugye a fülhallgató végig jelen volt a fülemben. Kiveszem, a hosszú hajú csúnya fiú állított meg: " NE haragudj, de lenne egy bunkó,de egyben egy nagyon őszinte kérdésem" Gondoltam azt fogja megkérdezni hány éves vagyok, vagy mit csinálok és hogyan, hogy ilyen vékony vagyok - hozzáteszem látens anorexiás vagyok, de erről majd később -. De nem... a kérdés a következő volt: " Van rajtad bugyi? " Én csak pislogok...... "Mert futás közben úgy tűnt nincsen, annyira feszül rajtad ez a nadrág" Pislogok tovább....Ez most arra lenne utalás, hogy jó a fenekem???? De csak annyit tudtam kinyögni, hogy "igen, van" és már dugtam is vissza a fülhallgatót továbbsietve. Azt elfelejtettem vele közölni, hogy egy beteg perverz állatnak tartom, és teljesen fel vagyok háborodva. Az, hogy ilyen eszébe jut oké, de hogy megkérdezi??? Azt remélte azt felelem: "Nincsen, szeretnéd ellenőrizni?"
A Nagy Ő-höz rögös út vezet, de hogy ennyire....??