Itt az ideje, hogy bemutassak valakit, akihez elég sok történet kötődni fog. Ő pedig nem más, mint a hétvégi-én. 

A szabadon szárnyaló, határokat nem ismerő, felszabadult, pajkos, végtelenül impulzív lány. Ilyenkor lekerül a korona, az aranyfürtök szabadon szállnak. Ő az, aki kitűnik a tömegből az őszinteségével. Semmi modorosság, semmi látszatmozdulat. Nem számít ki mit gondol, Ő képes ugrálva határtalan mosollyal köszönteni a napfelkeltét. Csak a zene létezik,megszűnik a külvilág, és mosolyország a földre száll. 

Nem képes részben gondolkodni, csak teljes megjelenésben. Pontosan tudja, hogy melyik ruhához milyen haj, smink és kiegészítő társul. A cipő, a sok színes magas sarok, ami már védjegyévé vált. 

Az ész érvek helyett csak a szív és ösztön parancsait képes követni, még ha tudja is, hogy emiatt később darabokra törhet.De ezeket a darabokat is csak ő képes újra kirakni. A hétköznapi-én összeszedi, megtisztítja a felszedett darabokat, de teljes egésszé csak a hétvégi-én képes formálni.

Nem lehet rá azt mondani, hogy a "rosszkislány", mert nem az. Pont ez a rosszasága teszi őt jóvá. Nem feltűnési viszketegségben szenved,- volt olyan korszak is, hogy kizárólag a pulton színpadon de minimum egy asztal tetején érezte jól magát, de szerencsére elmúlt -.

A legutóbbi fellépését követően javítóintézetbe küldtem, ami sok az sok. De úgy érzem ezen a hétvégén szökésre készül...

És hogy a hétvégi-én hord e mindig alsóneműt, ezzel is a szabadságérzetnek hódolva, arról gondoljon mindenki azt, amit szeretne