Az atyai jó tanács. Az én apukám nem látott el útikönyvvel arra vonatkozóan hogyan is maradjak talpon az érzelmek okozta hurrikánban. Ha a videóhoz hasonló szavakat mondta volna nekem, akkor büszke lenne rám, mert én mindig hagyom, hogy elsodorjon, és képtelen vagyok egy helyben állni. És ez csak azért lehet, mert:
"If you haven't tried, you haven't lived"
A racionális gondolkodás az évek hozadéka, és egy idő után képes felülírni a meggondolatlanság szabálytalanságát. De mi történik akkor, mikor a szív és a lélek szövetségre lép? Az ész minden esetben képes lenyomni a lázadást? Ha nem szolgáljuk a szövetséget, akkor esélyt sem adunk egy létezést felülmúló érzésre, melyhez a józan ész soha nem vezetne minket. A szív és lélek közös tánca képes elrepíteni minket olyan magasságokba, melyek értelmét adják létezésünknek. Egy-egy ilyen tánc akár csak percekre, órákra is szólhat, de elkísérhet életünk végéig. De az ő lázadásuk legtöbb esetben nem marad büntetés nélkül. A józanító racionalitás kegyetlen megtorlásra képes azért, mert a szövetség oldalára álltunk. Nem pusztít el véglegesen, hanem az éber kóma állapotába küld minket. A felépülés lassú, de utána újra megtapasztaljuk, hogy élünk. Kezdetben a józan ész szolgálatában állunk, de a szövetség újra és újra maga mellé állít. A szív és a lélek mindig képes darabjaiból újjáépülni. Megéri e folyamatosan a halál tornácán táncolni? Igen, mert ha nem próbálod meg a szívedet követni, akkor soha nem éltél igazán.
És ilyenkor mondja mindenki, hogy még fiatal vagyok és naiv.
