Nem tudom mikor volt utoljára olyan, hogy egyedül töltöttem egy péntek estét és szombat délutánt, az elmúlt hetekben biztosan nem, úgyhogy már itt volt az ideje. Tegnap este felemelő megnyugtatással töltött el, hogy másnap nem kell korán kelnem, és nem kell igazodnom máshoz sem. De újabb feljegyzés saját magamnak: péntek este 10 körül nem szabad már futni a szigeten, mert a péntek este az már a partypeople időszak. Csak éjfél körül álltam neki megnézni az egyik kedvenc sorozatom újabb évadának újabb részét, az előző évad nagy csalódás volt, de ez a 6. kezdi visszahozni a régi érzést. És volt benne egy mondat, ami nagyon megtetszett: "Erről szól az élet? Nehogy felzaklassuk a barátunk?"
Az ébredés pillanatát csak abból a szempontból vártam, hogy újra elmehessek a szemben lévő réteseshez. Még nem is ezen a környéken laktam, mikor hallottam róla. A héten próbáltam a testképzavaros gondolataimat kiűzni, és engedélyeztem magamnak végre egy rétest, és nem bántam meg. Szóval a napomat ott kezdtem, tejeskávé csokis meggyes rétessel. Közben a Facebookon láttam, hogy egy kis Desing piac lesz a Kőleves nevű helyen. Már nagyon régóta vágyom ilyesmire. A vasárnapi Gouba-ba még mindig nem jutottam el, tavaly nyár óta készülök.
Most folytathatnám úgy, mint az egy boltkóros naplóját, de szerintem már lassan unalmas lenne. Ezért csak egy mondatban jegyzem meg, hogy lila strandpapucs nem létezik. De muszáj mégis megosztanom, hogy létezik magas talpú cipő 890 forintért, amit még az eladó is legalább háromszor ellenőrzött, mert ő sem akarta elhinni, hogy annyira árazták le, másik 32-es nadrág is jó rám, ha másodszor mész vissza ugyanabba az üzletbe két órán belül mert nem tudtad elfelejteni azt az óriási arany karkötőt,amit tuti csak stylistok vásároltak meg, azt a kasszás fiú is megjegyzi és máris kész a flörtfaktor.
Mindezek után ettem gyorskaját és karamellás fagyit, csak hogy kigyógyuljak az enyhe anorexiából. De végre megkezdtem utamat a Kőleves felé. Több mint 2 évet laktam a VII. kerületben, két helyen is, kifejezetten a környéken, és mégsem ismerem igazán. Nyilván voltam a Szimplában, a Mika Tivadar Mulatóban, a Doboz pedig kifejezetten a kedvenc szórakozóhelyem, de mégsem éreztem soha a környék hangulatát, pedig határozottan van. Ez az új lakás-kerület-környék esetében nem fog előfordulni, mert minden héten legalább egyszer felfedező túrát tartok, nem hosszasan, de előbb utóbb minden utca sorra kerül. Mikor megérkeztem egy teljesen kis családias légkör fogadott, ahol még a pultosok is köszönnek. Egy kis kirakodóvásár, tényleg kicsi. Több névjegykártyát is begyűjtöttem,de ami most következik teljesen elbűvölt:
Kézműves papír táskák. Kicsit beszélgettem is a lányokkal, így tudtam meg, hogy üzletben még nem árulják, de dolgoznak megrendelésre. Mondjuk, ha bárhol bármikor megvásárolható lenne elvesztené azt az egyediségét ,még akkor is, ha nincs belőle két egyforma. El is döntöttem, hogy bizony rendelni foguk tőlük egy boríték táskát. Még ki kell találnom a színeket, azóta is ezen gondolkozom. 5500 forintért egy teljesen egyedi boríték táska, amihez gyakorlatilag mindegy mit viselek, mert már önmagában öltöztet, nem alku tárgya.
Fényképet nem készítettem, de itt meg lehet nézni őket, és ajánlom is mindenkinek:www.facebook.com/norsy.taskak
Ilyen volt egy önmagammal eltöltött szombat délután. A bankkártyámat most már biztosan elzárom saját magam elől, és megkérek valakit, hogy vásároljon be helyettem, kizárólag élelmiszert.
