Mikor már a 20. pasi is megbámult ma az utcán, és láttam, hogy néhány autós is így tesz, akkor elgondolkoztam hogy, hiányzik ez nekem? 

Én nem ítélem el, nem is haragszom, sőt zavarni sem szokott, de ma nem kívántam az ilyen jeleneteket. Tudom, hogy nem a konkrét személyemnek szólt, hanem a rövid fehér csipke szoknyának és a 12 centiméteres cipőnek. Ez a kettő ruhadarab találkozása feltünően hosszú és feltünően vékony lábakat eredményez. És mindehhez egy fekete csőtop, így a vállak is szabadon, és a melltartóért sem rajongok túlságosan. De 40 fokban senki nem várja el tőlem, hogy ennél több és hosszabb ruhadarabot viseljek. A férfiak pedig már csak ilyenek, ösztönösen odapillantanak. De ma valahogy zavart. Néhány rossz tapasztalat miatt szinten folyamatosan rettegek attól, hogy valaki hozzám ér az utcán, vagy tömegközlekedési eszközön. És lehet ezzel az öltözködéssel egyszerűen ingert adok az ilyen jellegű cselekedetekre, ám ha ilyen a stílusom mi mást tehetnék. Öltözködéstől függetlenül, de azt érzem, vagy inkább tapasztalom, hogy én vagyok az a lány, akit a fiúk szexuálisan szeretnének magukénak tudni - és megint a d betűs szót szerettem volna használni -. Úgy gondolom az elmúlt időszakban a szexuális kisugárzásom igencsak dominált, és ha ehhez társul még egy mások számára ledérebbnek tűnő öltözék nappal, az már lehet sok. 

Az erkölcseim lehet lazábbak, és az ész érveimet egy perc alatt képes vagyok száműzni a gondolataimból, de én ezt teljesen más kategóriába sorolom mint az úgynevezett könnyűvérű lányokat. Az a kategória egyértelműen negatív, én saját magamat nem tartom negatív szereplőnek ebben a témakörben. Katát csak akkor könnyű táncba vinni, ha ő maga is táncolni akar.