Egy Somersbyt ki kellett bontanom ehhez a bejegyzéshez, bár még az sem kizárt, hogy egy pálinkát is kitöltök hozzá. Voltam az energia-auraelemzőnél. Ugyan a katarzis elmaradt, és teljesen kielégületlenül jöttem el tőle, de gondolatokat mindenképpen ébresztett. A teljesség igénye nélkül:
Éppen egy változás szakaszban vagyok, ennek is a lezárásánál, de február környékén kezdődik egy új. Folyamatos változás, ez lennék én,de szerencsére nem félek ezektől. Sok munkahelyem lesz, egyszerre több dologgal is foglalkozom párhuzamosan és ezeknek nem is kell kötődniük egymáshoz, mert nekem ez megy, és hozzám tartozik. Csak arra vigyázzak, hogy ne pörögjem túl magam. De ne keressem görcsösen a lehetőségeket, ezek adódni fognak. Alapjaiban jó területen vagyok már, de még keresem a helyem. A karrierem épülése egy lassú folyamat. Gazdagságot nem lát, de nem lesznek anyagi gondjaim, jó életszínvonalat tudok teremteni. Igen, az állandó változás mindenképpen igaz, és hogy több dolgot is elbírok egymás mellett. Azt, hogy már jó területen vagyok, tudom. Elmondása szerint 2009 óta tart ez a folyamat. Valóban. Akkor kezdtem el a második főiskolát, végre 100% tudatosan választottam. De az anyagi jóléttel kapcsolatos észlelést még nem vagyok hajlandó elfogadni. Bár a későbbiekben annyira módosította, hogy önállóan nem tudok akkora anyagi haszonra szert tenni,de erről majd később jegyzetelek.
Rákérdeztem, hogy érdemes e időt és energiát fektetnem a médiával való kapcsolatomba, vagy ez csak megmarad ábrándképnek. Határozott válasz született. Kipróbálnom érdemes, mert a fejlődésem és tanulás szempontjából hasznos, egy vonalnak jó, de karrier nem vár benne. Én határozottan nem tudom elfogadni. Futás közben van egy szakasz, mikor mindig az ösztönöz, hogy a korona egyszer az én fejemre kerül. Kislánykorom óta álmodozom róla. És komolyan meg is fordult a fejemben, hogy jövőre lehet meg kellene próbálnom, persze ha a korhatárba beleférek... Ugyan groteszk élmény lenne 6-8 évvel fiatalabb lányokkal versengeni. Persze lehet ez tényleg nem teljesen az én utam. Ebben az évben 2 műsorvezető castingot is félbehagytam, az elsőt a szakdolgozatom miatt- egy nap volt mikor leadás előtt 2 héttel végre eljutottam a könyvtárba és pont az az 1 nap mikor a 2.forduló zajlott - a másikat pedig az éppen új munkahely-ingázás-költözés miatt. Ha helyem van ebben a világban, akkor úgyis lesz még egy lehetőség,amit végig tudok csinálni. És akkor sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nincs helyem benne.
A szívcsakrámban azt látta, hogy még nem zártam le valamit, és sérültem az előző kapcsolatomban. Ne fojtsak el érzéseket ezzel kapcsolatban, csak éljem meg. Viszont megmondja őszintén nagyon nem is lát férfit, kapcsolatot.... December-január környékén lesz egy intenzív találkozás valakivel, de a nagy Ő nem Ő. A munkámhoz fog kötődni valamilyen szintén, egyébként mint ahogy minden fiú. Lásd előző bejegyzés......
2x fog a karrier és külföld összekapcsolódni. És a második alkalommal ismerem meg a férjemet, de ezt addigra régen el fogom felejteni. A családalapítás 40-42 éves korom körül várható, mert addig még nem azt az életszakaszt élem. De a családalapításra ezzel az egy mondattal válaszolt, láttam, hogy ezt a kérdést gyorsan le akarja zárni, valami biztosan nem stimmel.
Azóta is kavarognak a gondolatok bennem. 15 év múlva leszek 40 éves. Persze lehet már sokkal előbb megismerem, de akkor is alapjaiban még nagyon sok sok évig leszek egyedül, és ugye nagyon kapcsolatokat sem lát. És ugyan tudtam, hogy nálam kitolódik a korhatár, de nem ennyire.....Összességében egy hosszú karrierutam lesz, és majd csak utána jön az életem érzelmi része. Egy ideje én is így érzem, gondolom, tudom, vallom. De nem gondoltam volna, hogy ennyire hosszú lesz az az út. A külföld kérdés mindig is vonzott, és már valamelyik bejegyzésben is megemlítettem, hogy lehet külföldi fiúra vágyom. De továbbra is csak az van bennem, hogy 15 év, ezt még elfogadni nem tudom,és azt sem, hogy láttam milyen gyorsan lezárja a családalapítás kérdéskört.
Ahogy hazaértem éreztem, hogy egy kicsit sírnom kellene, de nem történt meg. Gyorsan útra keltem hogy a holnapi szerelésemhez megtaláljam az övet és táskát. A telefonom a zenelejátszó véletlen sorrendre van beállítva. Ahogy ráléptem a Fashion Streetre a Starbucksosos karamell frappuccino kávécsodával a kezemben - a külsőm pont péntek késő délutáni, bézs színű vászon ceruzanadrág, fekete pántos felső, fekete lapos szandál gigantikus méretű arany karkötő, kicsi arany táska, bronz fülbevaló, nagy napszemüveg, világos szőke tincseimet lazán fújja a szél - Alicia Keys&Jay Z Empire State of mind száma csendült fel a fülemben. Aki nem tudná Szex és NewYork 2. mozi filmzene. És akkor elmosolyodtam. Mióta ismerem a sorozatot, azóta olyan életre vágyom. Valaki azt mondta, hogy fejezzem már be, hogy egy fikciós világban élek, más azt mondta, hogy "de hát ...(a nevem) maga a szex és newyork". A lényeg, hogy olyan életet képzeltem el magamnak. A ma hallott információk alapján olyan is lesz. Karrier, sok flört-ezt is mondta, és hogy a nőiességemet meg kell élnem, mikor szexualitásról kérdeztem.. - és az út végén a férfi, a család kérdés egyelőre homály. És ugye pont mostanában vettem Szex és NewYork pólót is, ha már a jeleknél tartok. Jah és még fogok tanulni két nyelven, ami külön öröm.
Ami a legfontosabb. Ezeket nem tényként kell kezelni, ezek csak lehetőségek. És most egy ideig foglalkoztat de elfelejtem őket, és nem tudatosan ezek szerint fogok élni. Ez külön öröm, mert este hiába mosolygott rám valaki, én csak cinikusan mosolyogtam, hiszen "kár a gőzért, úgysem te leszel az". Most tartom magam szépnek, csinosnak, 35-40 évesen már.... betegesen félek az öregedéstől, pedig úgy néz ki egyáltalán nem kellene.
Viszont ezt a blogot sok sok évig tudom még éltetni, mert a nagy Ő-höz valóban rögös út fog vezetni. - igen most kell ordítani, hogy éljen éljen - és arra külön rákérdeztem, hogy van e olyan hobbi tevékenység, amiből még profitálni is fogok, és határozott igen született :)
