Nem tudom honnan jött és pontosan mikor,de megtalált, és most itt . Az túlzás lenne, hogy eltört, de megtört. Egy apró törésvonal, amit ha nem tudok időben kezelni, akkor egyre nagyobb és egyre mélyebb lesz. És nem csak egy, hanem több törésvonal indul el párhuzamosan addig, míg egyszer összeérnek és egy hirtelen mozdulattal eltörnek. Először csak ketté, majd apró darabokra.
Vallom, hogy nem szabad még ezt sem elfojtani, és a törést is meg kell élni. Napokig vagy hetekig rossz lesz, nagyon rossz, de utána a darabok újra összeállnak, és visszatér a fény.
Egyébként nem indokolja semmi ezt a hangulatot. Itt ülök a tökéletes szettemben, minden harmonizál mindennel, nőies, bájos, stílusos, egyéni. Ma sokat használtam a tökéletes őszinte mosolyomat..Délután találkozom a volt csoporttársaimmal, este pedig részt veszek életem első lánybúcsúján, ami mindenképpen izgalmas lesz. Semmi sem indokolja ezt a hangulatot.
Már csak arra emlékszem, hogy a táblás csokik közt válogatok a boltban délután. Majd az asztalomhoz visszatérve egymás után teszem a kockákat a számba - hosszú hetek óta csak álmodoztam ilyenről, de megtiltottam magamnak - De ez nem ok, ez már következmény.
Igen, megtörtem. És azóta csak egyetlen számra tudok gondolni:
