A "poszt-noteszben" ez a téma már régóta szerepel, de most teljesen aktualitását éli. Csak fekszem az ágyon teljesen elmerülve a gondolataimban, körülöttem csokis papírok, popcorn, milka csokiskrém. Last night, a film. Nem újat adott, hanem még inkább megerősített abban, amit már egy ideje gondolok. A történet a párkapcsolati hűség határairól miértjeiről lélektanáról, érzelmi és pusztán szexuális megközelítéséről szól.

Nem.Nem létezik. Én határozottan és őszintén hittem mindig a hűségben. Mert ha szeretsz valakit, akkor nem teszed meg. Az idő múlása, a látóterem szélesedése, a tapasztalataim mind mind átírták ezt a gondolatot. Mert ha szeretsz valakit, akkor nem teszed meg" a naiv 6 éves énem képzelete. Ezeket az érzelmeket nem lehet ennyire egyszerűen megfogalmazni. Sem a szeretetet, sem a szerelmet, sem a vágyat. Mindegyik sokkal magasztosabb annál, hogy egy ilyen mondatban nyerjenek értelmet. 

Hogy én megtettem e valaha? Igen. Egyszer. Határozottan érzelmi alapon. Utána pokoli érzés volt. És másnap újra ott volt velem szemben az, aki világot megváltotta volna értem, érzete, már már könnyes szemmel kérlelt, hogy mondjam el mi történt, én pedig tagadtam. Nem magam miatt. Miatta. Mert tudtam, hogy olyan fájdalmat okoznék, amit nem érdemel meg. Egyébként hűtlenségem jelét örökre magamon viselem. Azon az éjjelen olyan  testi sebet szereztem, ami mindig megmarad.

Hogy velem megtették e? Nem tudok róla. Viszont a volt barátommal szakítás után még 1 évig igazi se veled se nélküled kapcsolatban voltunk. Ebben az 1 évben történtek olyanok, melyeket csak filmkockákon láttam. Egyik reggel meglepiből átmentem reggelivel. Már a zavart viselkedéséből láttam, hogy van valami. Gyanúm beigazolódott.A tv kapcsoló keresése közben a kanapé mögül egy női bugyit húztam elő. Senkinek nem kívánom azt az érzést. Ekkor kellett volna határozottan véget vetni az egésznek,de csak néhány hétig, vagy 1-2 hónapig sikerült, már nem emlékszem pontosan. És minden egyes alkalommal úgy belépni a lakásba, hogy mi nem lesz a helyén, mély levegőt venni minden egyes hosszú női hajszál után, óvszer a kukában, hullámcsat a párna mögött, úgy hogy 2 nappal előtte még én jártam ott, és csak a tagadás és a hazugság a válasz. Mivel már nem kapcsolatban éltünk, így megtehette elvileg És végig azt állította, hogy érzelmileg hozzám vonzódik, ezek nem jelentenek semmit. Én abban az időben éppen kisebb mélypontomat éltem, biztosan ezért is ragaszkodtam még jobban. Egyértelműen tudtam, hogy ki kellene lépnem, de képtelen voltam. Hagytam magam testileg és lelkileg is kihasználni. Azalatt az 1 év alatt több sebet szereztem,mint az elmúlt 24 évben összesen. - az elmúlt 1 évben is többször feltűnt, mindig akkor, mikor a barátnőjével éppen nem voltak túl jóban, ebből gondolom, hogy akkor biztosan a kapcsolatunk alatt is megtette, de ez már soha nem fog kiderülni (szerencsére) Viszont ebből az esetből nagyon sokat tanultam utólag persze.

Hogy voltam e én a harmadik fél? Igen, többször is. De soha nem olyan mélységig, hogy megviseljen. 

"Attól még lehetek boldog, hogy kísértésbe esem". Lehetek. A társadalmi norma, vagy inkább a hagyomány az, ami hűségre nevel.  A kereszténységéből adódhat. -a kis notesz új feljegyzése, hogy ennek alaposan utána járjak -És most nem arról beszélek, mikor a fiú elmegy a szórakozóhelyre, meglát egy jó csajt és úgy dönt "megsz...ja a wcben"majd reggel befekszik a barátnője mellé. Ez nem abba az érzelmi kategóriába tartozik, az előbb említett eset a primitívség. Hanem arról, mikor már hosszasan vágysz valakire, jelen van a minden napjaidban. De nem teszed, mert nem teheted. Az erkölcsi norma miatt. Pedig nem a norma tiltja, hanem te saját magadnak. Küzdesz az ösztönök ellen. 

Mindenkit el lehet csábítani. Valakit könnyen, valakit nagyon nehezen, de mindenkit. És ezért elítélni sem szabad senkit. Így lettünk teremtve. 

A kapcsolatokban még mindig hiszek, de a hűségben már nem.

És hogy a filmben a megtették e vagy sem? Természetesen nem árulom el, mindenki nézze meg! Last night, Péntek éjjel.