Holnap lesz egy találkozóm délután, az egyik múlt héten utolsó pillanatban leadott projektemhez kötődik. Azt nem állítom, hogy egy újabb álmom válna valóra vele, de határozottan közelebb repítene hozzá. Ha már elméletileg 1/8 maratont futok, akkor ezt is körülbelül 1/8 sikernek könyvelhetem el. És ahogy a futáshoz kötődő eredményeim is javulnak, úgy ebbe az új irányba befektetett idő és energia is megtérül, vagy jelenleg megtérülhet. Így lesz az 1/8 hosszú és tudatos munkával 1/4, majd 1/2, és végül a teljes egész. Mindkét tevékenységben már meghatározott a hosszútávú célom. Ugyan jelentős szabadidőmet venné el, és mellette ott vannak még a prioritást érdemlő tevékenységek (nyelvvizsga, jogosítvány), az egyéb dolgokról nem is beszélve, de ismerem saját magamat és tudom, hogy én időhiány és nyomás alatt vagyok képes a legjobban teljesíteni. Nyilván ez csak ideig működhet így, utána kicsit összeomlok. De ha a célok ismertek és az eszközök adottak, akkor kötelességem mindent megtenni.
Ui: a flörtölős kollégám (aki házas és egy icipici kislány apukája) száját, vagy inkább WhatsApp-ját elhagyta ma, hogy fél, mivel én nagyon izgatom. Szabó Zsófi által megfogalmazva, ez csak deja vu édes keserű....
