Ez a cím már régóta él a gondolataimban, csak eredetileg más tartalommal ruháztam volna fel. De az elmúlt 2 nap eseményei rászolgáltak a címre.
Tegnap az egyik munkatársam megemlítette, hogy vigyázzak,mert már mennek a pletykák rólam és a flörtölős munkatársamról (innentől csak f.m.-nek fogom nevezni). Hát jó. Erre lehetett számítani, nem ugrálok boldogságfelhőkön, de elviselem. Az igazságot úgyis csak mi tudjuk - ami jelen esetben az, hogy minden csak verbalitás szintjén működik - De aztán fokozódott azzal, hogy elméletileg a főnök megkérdezett valakit, hogy én és f.m. összejöttünk e, és mi biztosan összejárunk. Erre a valaki azt válaszolta, hogy ő nem tudja, de egyébként is mindegy, és f.m. azzal szexszel akivel akar, ha mindenkivel annál jobb, persze mindezt poénosan. De a főnök mély hallgatásba borult és csak hümmögött, hogy nem, ez nem így van. Ezután a valaki figyelmeztette f.m.et,hogy vigyázzon hol van neki itt a helye... Nem esett jól ez az egész, nagyon nem. Délután meg is kérdezte a főnök mi bajom van nekem, erre csak annyit mondtam: ezentúl érzelemmentes leszek. Ugyan visszakérdezett mintha értetlenkedne, de láttam rajta, hogy nagyon jól tudja miért mondom.
Ma délelőtt egy médiaeseményen vehettem részt plussz egy fővel, egyértelmű kit vittem. Mire visszaértünk már újabb esemény történt az ügyben Ha f.m.-nek ennyi ideje van, hogy ilyenekre járjon,akkor egyéb más plussz feladatokkal is leterhelhető, és most utolsó alkalommal figyelmeztessáék arra hogyan is kell viselkedni, kinek mi a felségterülete.
Nyilvánvalóan innentől kezdve bármit tesz vagy mond, baj lesz. A főnök velem pedig továbbra is kedves. Úgy érzem magam mint egy kalitkába zárt díszmadár. Nézni lehet, de kivenni már nem, azt csak a gazdája teheti meg. Egyértelműen hibáztam, hiszen túl közvetlen voltam,mindkettővel.
Persze az is egyértelmű, hogy ehhez kellett valaki, aki információnak tűnő dolgokat csepegtet, ennek a személynek a kiléte is rejtett maradt, igazából lényegten, de lehet tudni azért ki állhatott a háttérben.
Én ezek után úgy érzem magam mint egy törött szárnyú madár, ezzel olyan személyiségjegyeimtől fosztottak meg, melyek azzá tesznek aki vagyok. De már nem vagyok, némán, mimika és gesztusok nélkül, nem kacarászva, nem viccelődve, nem picit nyarvogva, csak úgy teszem,amit kell a tündéri bájos bűvkörtől mentesen.
