Izével mostanában szinte minden nap beszélünk. Most épp a környéken járt, beugrott egy cigire. Persze azt állítja, hogy ha felhív akkor eszébe sem jut,hogy hozzám érjen, csak ha meglát. Nem hiszem el, de igazából mindegy. Hagytam, hogy megtörténjen, és határozottan örülök neki, így ennek a látogatásnak is. Felszabadított, és csúnya szóval élve, már "rámfért". És még azt is hallgathattam milyen gyönyörű csodálatos tökéletes vagyok. Azt mondta, pont azon gondolkozott, hogy én öregedtem e azóta, mióta megismert (4 éve). Egyébként szerintem igen,de persze nagyvonalakban nem.

Na ebben az állapotban már akár talán tudok is készülni a holnapi nyelvvizsgára.