Ma volt egy kis időnk beszélni F.m-mel. Nem tudtam meg minden részletet,de azt igen, hogy a feleségével kimondták végre egymásnak a levelezésünk megtalálása után, hogy nem boldogok, egyikük sem boldog, és akkor lehet mégis el kell válni. Azóta a feleség teper. És tudjátok mit? Örülök,hogy ennek részese lehettem. Az ok nyilván nem én vagyok, de ha ez nem történik,akkor lehet még több idő telik el úgy,hogy nem beszélnek a problémáról. És végre beszéltek.
F.m. azt állítja, hogy egyértelmű mi lesz ennek a vége, és annak is örülök,hogy végre ezt is belátja. Ebben viszont már semmi érdemi munkám, ez az ő és a terapeuta sikere.
Beszélgettünk a mi viszonyunkról, a mi és a terapeuta véleménye szerint is. A kezelő,vagy minek nevezzen megerősítette, hogy én egyértelműen a "végzetes veszély"vagyok számára,és nagyon sokat fogom bántani. De F.m. állítja, hogy úgysem tudom mindig az érzelemmentes szerepemet játszani, de bármit is játszom,ő ott lesz. Átfutottuk gyorsan mi is a hűség, az már megcsalásnak számít, hogy érzelmi alapon is vágyik rám?
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." Erről is beszéltünk. Megpróbál kinyitni,vagy ha jobban tetszik megnyitni érzelmileg, engedélyt adtam rá. Ez nyilván ezer veszélyt rejt. Én pedig próbálok rajta lazítani, azt akarom, hogy hagyja el a jómodorsságot,legyen határtalan,nem minden esetben kell az udvariasság. Azt hiszem, és ő is így gondolja, hogy sokat tudunk segíteni egymásnak, és furcsa módon ezzel a segítséggel készítjük elő a nagy Ő-k számára a terepet. És hogy még emelett eszeveszetten vonzódik hozzám testileg is,hát az csak ahogy mondani szokás, hab a tortán, egy plussz izgalom.
