De, még mindig lehet überelni :)

Ma is bent járt a tulajdonos, és hozott nekünk ajándékot. Egy-egy Gerbeaud díszdobozos macaron válogatást. És akkor leült dumálni,érdeklődött hogy vagyunk. A bulit nem emlegette. Viszont szeretne minket elkalauzolni a gasztronómiai fellegvárába, kipróbálhatjuk vele a legjobb éttermeket,mivel ő ugye sok olyan helyre is bejut,ahova egy földi halandó nem. Akkor itt volt a remek alkalom megemlíteni, hogy talán elég furcsa szituáció, ha a hozzá képest két kis csitri alkalmazott éppen vele járkál el. Egyébként nagyon okos intelligens ember,így nagyon ügyesen hárítva válaszolt. Szó volt arról is, hogy az egyik üzletének a bevételét majd karitatív célra fogja fordítani, ez majd néhány hónap múlva lesz esedékes. Ekkor én pedig megemlítettem, hogy pedig karácsony előtt kell adományozni, pl Mikulásgyár és hasonló. Én kb 15 percre kiszálltam a történetből.Mire visszaértem már az a hír fogadott, hogy megbeszélték, jövő héten megyünk hármasban vacsorázni,ez már tény. Nem sokkal később távozott. Utána felhívta a titkárnőt,hogy a vacsorán ő ad nekünk 50.000 forintot,amin vegyünk ajándékokat a Mikulásgyár részére. 

Én ezután a látogatás és sztori után már kb dolgozni sem tudtam. De megnyugtató tény, hogy ebben a történetben csak a kellék vagyok,nem én vagyok a célpont, csak a gyertyatartó szerep az enyém. És kellékként néhány ajándék, finom étel, azért nem olyan rossz szerepkör, és még ajándékcsomagot is adok le a gyerekeknek.

Jelen pillanatban pedig épp a főnökömmel váltok néhány smst, hisz nekem ő az "uram és parancsolóm",  a korábbi sztorikból már kiderült, én az övé vagyok.