Némaság vett körül mostanában. Ennek pedig az utolsó munkanapok és a karácsonyi bevásárlás az oka. Amikor napok maradnak ki blogolás terén, akkor utólag már úgysem tudom visszaadni azokat az érzéseket és gondolatokat. Pedig lenne mit. És ilyenkor már csak néhány mondatban összefoglalva tudok beszélni.

Néhány munkatársam gonoszsága miatt már majdnem sírva fakadtam a karácsonyi ebéden. A helyzet annyira feldühített, hogy mikor a főnök elbúcsúzott tőlem, és a beszélgetés közben mondta, "de te szeretsz itt dolgozni" akkor mondtam neki, hogy én már egyre nehezebben viselem ezt a közeget. Konkrét neveket,és konkrét sztorikat úgysem fogok említeni neki. Ebből egy smsezés kerekedett, melynek végén nagyon ügyesen próbáltam felvetni a fizetésemelés lehetőségét. Igen, kijelentem: játszom. És szeretek játszani. Tudom,viszont ezzel a kijelentésemmel vállalnom kell, hogy nem akadok ki az ő nyomulásán, hiszen ő is játszik. 

A már említett ebéden a tulajdonos is leült hozzánk csevegni, érdeklődött a karácsonyról, és mit szeretnénk kapni. Soroltam, hogy az otthon leadott listámon milyen tételek szerepelnek. A titkárnő - neki is ki kellene találnom már egy nevet,mert nem szeretem ezt így leírni - . is. Másnap reggel 8-kor kaptam a tulajdonostól egy smst, hogy hívjam fel. De nem én voltam az egyedüli, aki kapott. A másik lány előbb beszélt vele, a lényeg a lényeg, hogy szeretne mindkettőnket megajándékozni,de külön-külön kér 5 percet. Persze mi egy helyre szerveztük, de én kb 10 perccel később csatlakoztam. Mindketten parfümöt kaptunk, mindketten olyat,amit előző nap említettünk. Nekem emiatt nincsen rossz érzésem. Amit adnak, azt el kell fogadni. Persze én könnyen beszélek, nem én tetszem neki, én a szárnysegéd vagyok. Hiszen a titkárnő nem hajlandó nélkülem találkozni vele, ő nem is akarta elfogadni az ajándékot. 

De nem ez volt az egyetlen meglepetés aznapra. A titkárnő kapott egy smst a főnöktől, amiben azt írta, hogy ha segítségre vagy tanácsra lenne szüksége szóljon.Értetlenkedtünk. De a következő válaszüzenetek mindenre fényt derítettek. A főnök segíteni szeretne neki, hogy ha kellemetlennek érezné a tulajdonos közeledését.. beleszólni nem akar,de tud tanácsot adni. És majd szeretne még vele erről beszélgetni,mert nem árt, ha tud néhány rejtett összefüggésről, és a főnök már ragaszkodik hozzá,mert nagyon jó munkaerőnek tartja. Magyarul ,a főnök mindenről tud, zavarja, hogy a tulajdonos az ő felségterületén próbálkozik (mivel a titkárnő is az ő tulajdona) és ezzel megkezdődött a vele való flörtölés is. Azt is bevallom, hogy nekem ez rosszul esik. Hisz ez egy kisebb trónfosztás már nem az egyedüli ostromtárgy vagyok.  F.m. már megtanulta, hogy én vagy a 100% figyelmet viselem el, vagy semmi mást. Most jött el az a pont, hogy tényleg "visszaveszek a karmaimból".

Hétvégén egy újabb látogatást tettem az éjszakában, de ezek már tényleg nem azok a mókák mint régen. Egyik hely sem jó. Ugyan rengeteget nevettünk, vihogtunk, megannyi mókás történet, sok fiúval megismerkedtem, beszélgettem, táncoltam, de valahogy már mégis elmaradnak azok a vidám ébredések másnap: de jó is volt tegnap éjjel. Ez lehet a korral jár, és már valóban nem az ilyen szórakozásra van szükségem. Nem tudom.