A nagy Ő-höz rögös út vezet...

Már hosszú hónapok óta tervezem ezt a bejegyzést, de most jött el az ideje. Április óta nem adtam életjelet magamról. Hogy megtaláltam-e a nagy Ő-t? Ugyan dehogy. Eltűnésemnek nem ez áll a hátterében. Csupán nem elégít ki, hogy életem történéseit papírra vessem. Pedig volt megannyi történet.De másra vágyom. Egy évvel ezelőtt indítottam ezt a blogot, tele vággyal és reménnyel. Három index címlappal büszkélkedhetek. De egy év alatt is mennyit változhat az ember. 

Én és a gondolataim továbbra is elérhetőek leszünk, csak más formában. Ahol nem az életem, hanem a lelkem rezdülései kerülnek előtérbe. Nem titkolom a nevem, a személyiségem. Való énem való gondolatait tárom mindenki elé. Elég bátor vagyok már ehhez. 

Erősen gondolkodom ennek a blognak a sorsán. Nincs szívem törölni, nincs szívem teljesen megválni tőle. Ez is én voltam. Írni ugyan már nem fogok,de lehet végleg kitörölni sem. 

Búcsú nélkül nem távozhatok. Köszönettel tartozom Nektek. Annak a pár embernek, akik nap mint nap kíváncsiak voltak az életemre. Akik nap mint nap írtak. Akik bátorítottak, akik leszóltak. Én tényleg köszönöm Nektek, gyakorlatilag Ti is az életem részévé váltatok. Aki kíváncsi a folytatásra az új köntösben, írjon és nem fogom titkolni a címet.

De hogy hű legyek a blog címéhez, a nagy Ő-höz tényleg rögös út vezet, de önmagamhoz azt hiszem még rögösebb.

Furcsa dolgok ezek. Mikor lenne mit írni,akkor nem teszem. Talán azért, mert nem írok róla, hanem megélem. Határozottan egy áramlás közepén vagyok. Az események sűrűjében időm sincs gondolkodni. Aztán jön egy-egy nap,amikor kettesben maradok saját magammal, és kegyetlenül szembe kell néznem önmagammal. Na,az ilyen napokat nem szeretem.Ezért szórom tele programokkal és emberekkel az estéket Ha lehet,akkor hétből hetet. De néha hiba csúszik a számításba,és ekkor jön a valóság. 

Az egyiknek megmondom,hogy az egészbe az a legjobb,hogy házas,ezért nem kell gondolkodnom azon,hogy mi is lesz a folytatás. Hagyom,hogy kicsit udvaroljon, hiszen egyértelműen lejátszott a meccs. 

A másikkal kétszer lemondom a találkozót, ami már kicsit talán nekem is kínos. Hiszen még csak az lenne a buli utáni első találkozás. Zárójelben jegyezném meg,hogy szülinapom éjjele szinte legendás történetté kerekedett, még 2 héttel később is az ott történtek köszönnek vissza.

És ott van a harmadik. Igazából ő a főprojekt. A többi csak azért kell, hogy ne érezzem jónak magam, mivel úgy gondolom ő rossz. És ha én is rossz vagyok, könnyebb elviselni más rosszaságát. Őt már ismeritek,már olvashattatok róla. Ha neki soha nem is fogom,de magamnak már bevallottam,hogy igen, kicsit oda vagyok érte. És ma éjjel csatasorba állítottam a szív és ész katonáit. Nagy küzdelemben,de úgy döntöttem,hogy a holnapi találkozásnál az ész harcosit küldöm az igazi csatába. Életemben talán először arra kell hallgatnom. Áramlás ide vagy oda, nem hagyhatom,hogy a későbbiekben darabokra törjek. Ezt a folyamatot még az elején kell megállítanom, hiszen tudom,hogy pontosan ez lenne a vége. Utolsó gondolatként már olyanok is felvetődtek bennem,hogy egyáltalán még csak találkozni sem kellene vele,és beszélni sem. Mert akkor megjelenik a veszélyfaktor,hogy nem tudom megtenni, és elhiszem, hogy mindez csak az áramlás része. Jól fognak esni a kedves szavak, egy erős férfikar,engedem a sodródást, és még el is hiszem,hogy tényleg én vagyok az édese. Viszont azt sem tehetem, saját magammal sem,hogy nem mondom ki a gondolataimat. Némán elmúlni vagy veszélyfaktor tudatában beszélni?

Az elmúlt néhány hétben gyakorlatilag azt sem tudtam mikor vagyok ébren és mikor álmodok. Olyan, mintha hónapok teltek volna el,közben pedig csak napokról,hetekről van szó.Az érzelmi mélység és magasság pontjain ugráltam,egyikről a másikra. Nagy kár,hogy nem vetettem minden gondolatomat,érzésemet,tettem virtuális papírra, mert lelki bugyraim igen széles skálája felszínre törhetett volna. 

Volt új és régi, túlpörgés és hangos zokogás. Máshol alvás, majd rögtön utána mással randi. Felismerések hada. Allin játszmák,de az utolsó pillanatban a szívem zsetonjait mégis visszasöpörtem magam elé, megtartva csendben, elveszítve ezzel a nyerés lehetőségét is. Eszeveszett mámorboldogság, kegyetlen menekülés az asztal alá,hogy csak rám ne találjanak. Hetyke mosoly,szeretkezés,dugás. 

Majd jött csütörtök és a nyugalom.Magától rám talált. Őrülten furcsa érzés volt újra találkozni vele.Nem remegtem,nem éreztem úgy,hogy kétszer annyi vér lüktet az ereimben,mint kellene, nem zokogtam,nem menekültem magam elől,és nem estem pánikba,hogy egy estét egyedül kell töltenem saját magammal otthon a négy fal között. 

Kicsit aggódom,mert lehet ez a nyugalom csak egészen ma estig tartott.De a nem egész 4 órás alvás után majd kiderül meddig leltünk társra egymásban. És a napokban,vagy inkább a hét második felében pedig szépen lassan elkezdem csöpögtetni az elmúlt heteket. Legalább én is átgondolom újra.

És a héten még a születésnapom is lesz. Azt hittem lesz egy fiú,aki majd felköszönt, sőt,múlt héten még kicsit úgy látszott kettő is,de azt hiszem megint csak az össznépi barbieparty marad hétvégére. 

És tessék kedden nagyon gondolni rám.Nagy rá az esély,hogy a főnököm a tettek mezejére kíván lépni aznap.Én nagyon remélem,hogy nem, de amiben viszont biztos vagyok,hogy ha akar is,nem fog célba érni nálam.Részletek  hamarosan.

Mikor két lelkileg sérült találkozik

Úgy éreztem most már kijár egy együtt töltött éjszaka.Ez volt a tegnap éjjel.Bevallom,kicsit izgultam.10re jött értem.A kocsiban még cserfesen ontottam a kis gondolatcseppjeimet. Aztán a lakásba felérve jött az érzés,akkor most hogy is kell ezt? Az ölembe hajtotta a fejét beszélgettünk kicsit.Bement a fürdőbe,kijött alsónadrágban,majd azt is levette.Én kikerekedett szemmel ültem.És mondta,hogy be is mehetnénk a hálószobába.Bementünk,én felöltözve,ő meztelenül.A kurva nagy romantika.....Nem sokkal később én is megszabadultam a ruháimtól.Láthatóan és hallhatóan is nagyon tetszett neki a látvány-lehet tényleg nekem van a legszebb puncim-,és vadállat módjára neki is látott a dolgoknak.Szünetblokk következett,melyben megvillantotta egyéb képességeit,és azért nagyon is meg kell dicsérnem,nagyon ügyes.A pihenő részben kifejtettem,hogy lesokkolt ezzel a levetkőzésével.Azzal magyarázta,hogy teljesen zavarban volt,ő nem tud udvarolni,nem tudja hogy kell ezt csinálni,ő már ahhoz van a szokva,ahogy ez az előző kapcsolatában működött.Mondtam,hogy semmiképp sem így.Persze jött a válasz,hogy ő is sokkal jobban szeret szeretkezni -ezt nehezen hiszem,....- még több felvonás részlet következett,de én egyáltalán nem tudtam odafigyelni,sem rákoncentrálni,és ennek kénytelen voltam hangot is adni.Megnyugtatott,hogy semmi gond,itt minden csak értem történik,és nem csinál olyat,ami csak neki jó. Ekkor megint kikerekedett a szemem,Izé,aki rohadjon meg,annyira hozzászoktatott ahhoz,hogy minden körülmények között az ő kedvére kell tenni,hogy most teljesen nem is tudtam kezelni a helyzetet.Azt mondta,én csak aludjak. Végülis 1-1 arányban zártuk az estét,de láthatóan valóban csak miattam.Hát aludtunk,kezdeti összebújós helyzetben.Sokszor felébredtem,mikor megmozdultam ő is felébredt,és mindig megsimizett.Jött a reggel.És szinte arra ébredtem,hogy rajtam fekszik.Hát pont nem vágytam erre....a testem hamar megkedvelte a helyzetet,de a gondolataim teljesen máshol jártak,így ennek a mókának is véget kellett vetnem.Megint jött a semmi gond,ez is csak miattam történt volna.És képes volt megint álló farokkal békén hagyni,ez számomra tényleg teljesen szokatlan helyzet.Kaptam reggelit,Azt még este megemlítettem,hogy reggel nem vagyok jófej,és kommunikatív sem.Teljesen igazoltam a kijelentésemet.A kocsiban ez már egy kicsit kellemetlenné vált,kénytelen voltam kimondani a gondolataimat,miszerint:én lehet képtelen vagyok bármit is kezdeni egy fiúval,vagy valahogy hasonlóképp hangzott.Búcsúzáskor azt mondta,ő akkor most nem fog most keresni,majd keressem én,ha úgy érzem mégis képes vagyok. 

Borzalmasan telt a nap.Nagyon rossz rájönni,hogy nekem ez még mindig nem megy... Itt egy fiú,aki tetszik,kedvelem,szépnek csinosnak kívánatosnak tart,bírja,hogy bolond vagyok,nincsenek elvárásaink egymással szemben,néha találkozunk,elvagyunk,aztán meg ki tudja.És nem.Én leblokkolok.Nem tudok mit kezdeni a helyzettel.

Bár a teljes igazság tükrében ez úgy hangzik: egymással nem tudtunk mit kezdeni.Nem akartuk,hogy ez úgy tűnjön,mi csak találkoztunk dugni,de az érzelmektől meg még igen távol áll. Benne még mindig él az előző kapcsolat,fogalma sincs hogy viselkedjen.Én meg alapból nem tudom.És akkor ebből lett egy béna,kínos valami. Én már megint úgy érzem,hogy csak úgy odaadtam a testemet teljesen feleslegesen.Pedig én ebben még egy kicsit hittem is.És jó érzés volt várni,hogy hív,sms,eljön néhány perc erejéig,tetszik,kedves.És most megint nincsen semmi.

De ebből is tanulnom kell.Az érzelemmentes szex még mindig nem az én asztalom.És több idő kell...

Mit ne mondjak,izgalmas egy hétvége volt,a pénteki napom legalábbis mindenképpen.

Tudom mit a véleményetek az ezoterikus arcokról....de a lényeg,hogy én hiszek benne. Péntek délután éppen ezért tettem egy újabb látogatást egynél,persze nem idegennél,hanem ajánlás útján. Nem is a "jövendőmondáson"volt a hangsúly,inkább a gyógyításon.Ti már tudjátok,hogy a fejemben van mit helyre tenni,ez itt is bizonyosságot lelt. Mondta,hogy mennyire érdekes egy teremtés vagyok.Csupa szív ember,és érthetetlen okokból mégis tele vagyok kisebbségi érzéssel,gátlásokkal és félelemmel.Mondtam,hogy igen,de másrészről meg pont nem.És erre mondta,hogy igen,olyan mintha két személyiségem lenne.Elmosolyodtam és mondtam,hogy igen,szinte csak ellentétek között tudok létezni,mondta,hogy ezt is helyre tesszük most,ahogy azt is,hogy képes legyen kikapcsolni az agyam,ne tépjem szét saját magam a gondolataimmal. Ő is,mint az előző,egyből kijelentette,hogy a volt kapcsolatom még nincsen lezárva,mivel szerettem volna,ezért lezártuk.Ahogy azt is ki kellett jelentenem,hogy mások terheit és bajait nem fogom cipelni.

Az is kiderült,hogy a szellemek,akiknek a jelenlétéről már itt is írtam,nem más,mint a nagyszüleim szellemei,mivel még nem távoztak el. De most együtt felküldtük őket. És a végén el kellett volna mondanom,amit érzek irántuk,és nem tudtam,nem tudtam kimondani,pedig milyen jó is lett volna. 

Egyébként az is kiderült,hogy én erre az életre boszorkánynak születtem - ezt már kiskoromtól mondogatom másoknak,ahogy a szellemes sztorijaimat is,de nem hittek nekem -, és kellene használni ezeket a képességeimet. A következő szerelem már a közelemben van,de nem TP személyében,ő csak szédít engem,finoman fogalmazva. 

A gyógyítás részét pedig tényleg éreztem,a fejemben,ahol megszabadítottak az állandó agyalástól,hátamon,hogy megszabaduljak mások terheitől,mellkason,ahogy egyre nyitottabbá válik,és éreztem,ahogy mintha összevarrnák a szívemet,fizikálisan,ahogy a végén a gyógyítók távozását is,tudom,hogy nem hisztek nekem,de a lényeg,hogy én hiszek. Sokkal könnyebbnek éreztem magam,amikor eljöttem.

Könnyűnek és tisztának éreztem magam,amit az este teljesen sikerült bemocskolnom.Meglepi szülinapra igyekeztem,mivel utolsó pillanatban lett szervezve,ezért szinte kb senki nem is ért rá eljönni,de szerintem nem is baj,csak a fertő társaság volt jelen,Diszkréten indult,aztán elszabadult a pokol. Budapest szívében van egy hely,ahol a hangulat olyan,mintha a családi szeretetben lennél.Törzsvendégek,akik már rég összebarátkoztak,én most voltam itt először,de mintha én is családtag lennék.Folyt, és volt minden,ami szem szájnak ingere különböző kategóriákban.Volt meglepi torta,mindenki énekelte a szülinapi nótát,és táncoltunk pulton,asztalon,fotelen,mindenhol.Ekkor kellett volna ügyesnek lennem,és haza menni,de nem.Én voltam az egyik legnagyobb szószólója a menjünk tovább bandának.És mentünk.Az újonnan megismert emberekkel,melybe a hely tulajdonosa is beletartozott. Persze oda,ahol TP is volt.Mikor meglátott,csak ennyit mondott:édesem,te nagyon készen vagy.Ha előzőleg nem árultam volna el mi a helyzet,akkor is levágta volna.Én meg csak nyarvogtam nyarvogtam,mint egy óvódás.Egyébként pont zárásra értünk át,így tovább is álltunk.Na az aztán egy alja hely volt,1 évvel ezelőtt voltam ott először,de szerintem többet nem is megyek .Retro zene és nagyon gáz arcok,mondjuk a rendes emberek nem is mennek még tovább bulizni reggel.Én 8-kor eljöttem,de még maradtak a helyen....

Másnap délután fél 5kor ébredtem.Olvasom az üzenetet:este 8-kor jelenésem van valahol.Először még viccesnek találtam,hogy most ébredtem és mindjárt megyek is tovább.De ahogy közeledett az este,és ott álltam köntösben a na akkor öltözzünk fel helyzetnél,rájöttem,hogy nekem nincs kedvem csinosan felöltözni és betipegni valahova. Így utólag örülök neki,és legalább nem ment kárba az egész vasárnapom.

TP-re visszatérve... a csütörtöki valentin napi kis látogatásával engem megnyert magának.Pénteken ugye én látogattam meg,és úgy látszik nem ábrándította ki teljesen a szétcsúszott énem,mert hívott ma délután is,és este meglátogatott néhány percre,csak egy csók erejéig.Azt mondta smink nélkül is szép vagyok.Egyáltalán nem erőlteti a szexeljünk témát.Csak mond kedveseket,tipitapi,pénteken mások előtt is megcsókolt,és,hogy meglátogat csak azért,hogy lásson egy kicsit,az mindenképp pozitív. Nem vagyok benne biztos,hogy ebből kapcsolat lesz,de most már úgy érzem,egy együtt töltött éjszaka kijárna,aztán meg lesz,ami lesz.

Hogy a Valentin nap csak egy kitalált nap a lányok nyarvogására,meglehet.Nekem még soha nem volt ennyire jó valentin napom.

Reggel TP (ezentúl újfiú hivatalos neve,ma szolgált rá,és nem a nevének kezdőbetűi,ez valami más :)) fb valentin napi jó kívánságaira leltem,még éjszaka küldte.Majd a munkahelyemen az asztalomon is meglepi(k) várt(ak).Délután a postás hozott egy borítékot nekem címezve,feladó:Titkos Hódoló,és édesség volt benne.Kora este hívott TP,hogy mit csinálok,elmondtam neki az esti tervemet.Mondta,hogy kár,mert gondolt rá,hogy meglep egy kis ajándékkal.De azért majd este hív,hátha összeszervezhető.A durva,hogy én ezt pontosan így gondoltam.Még a délutáni csevejünkből kiderült,hogy ő gondolt egy meglepetésre,amit sajnos ma már nem lehetett.És ezt az ötletet a facebook üzenőfalamról szedte. Megmondom őszintén,ha ezt tényleg sikerült volna megvalósítania,akkor még lehet meg is hatódom.Utána fontam tovább a szálat,hogy mi lenne,ha este meglepne,és tessék...Egyébként este egy barátnőmmel találkoztam.Elmentünk először ide,aztán meg oda. TP hívott is,hogy merre járok,mert most indul otthonról,és akkor menjek ki a hely elé.Mikor megérkezett, kimentem.Kaptam édességet,ebből az egyik szív alakú. Beszélgettünk,csókolóztunk.Most megint egy kicsit a hú de laza vagyok én dominált,de ettől függetlenül szimpatikus.És a gesztus,hogy ő akkor valentin nap alkalmából meglep, nekem tényleg hihetetlenül jól esett.

És holnap is várható még valentin napi meglepi.a főnökömtől,na de ez megérdemelne egy külön sztorit,most megint durva a helyzet....

Általában nem nagy kedvvel indulok útnak,ha randiról van szó,pedig azt állítom,hogy én egyébként szeretek randizni,na hogy is van ez? Na nem is ez a lényeg.

Újfiúval találkoztunk újra-valami rövidebb nevet kell neki adnom,mert elképzelhető,hogy rendszeresebb vendég lesz a blogon-.Késett,de jelezte.Én várakozás közben telefonáltam,majd mikor megjelent mellettem,nyilván letettem.Nem is köszönt,hanem megfogta az arcom és megcsókolt. Hozzáteszem,hogy délután jelezte ilyen irányú terveit. Az egész találkozás olyan volt,mintha nem is ugyanaz a két ember ülne egymással szemben,akik 1 hónappal ezelőtt. Kedves volt. Jófej volt. Érdeklődő volt. Bókolt,mesélt,kérdezett,beszélgettünk,vidámkodtunk. Nyíltan. Egész sok mindent megtudtam. Elismerte,hogy a legutóbbi nappali találkozásnál nem volt jó passzban (az ex miatt),és ezért volt olyan,amilyen.Ő úgy fogalmazott,hogy olyanok voltunk,mint akik megpróbálták legyőzni a másikat.Én pedig pont úgy éreztem,hogy egyértelműen megadtam magam,ő úgy emlékszik,hogy nekem is voltak ugyanolyan stílusú beszólásaim,mint neki,sőt...Igazából lényegtelen. Most teljesen más volt az egész. Olyat is mondott,hogy egy nagyon erős nő vagyok,aki biztosan egyértelműen irányítani akar egy kapcsolatban.Szerintem pont nem. De az ellen,hogy bolond vagyok=dilis, nem tudtam tiltakozni.

Amit biztosan kijelenthetek,hogy érzelmileg azért még instabil.Ő persze úgy gondolja,hogy már nem az. Bevallotta,hogy nem igazán tud udvarolni,ezért néha érdekes megfogalmazásokat használt arra,hogy csinos vagyok,vagy tetszem neki. Volt,hogy felállt,és mellém lépett megpuszilni az arcomat. 

Haza vitt. (csak zárójelben jegyzem meg,hogy irdatlan rossz pont lett volna,ha nem,este lányt nem engedünk egyedül az utcára). Azt mondta nem szokott lányokat haza vinni,mert nem szereti a kocsiban lévő kínos perceket,mikor már nem is akarja,hogy ott legyen mellette,szóval ez most annak a jele,hogy kedvel.Én meg már elszoktam attól,hogy milyen a piros lámpánál csókolózni. Megtörtént a búcsúcsók is.Ahogy felértem a lakásba,és már készültem a barátnős élménybeszámolós telefonra -lányok vagyunk,tipikus- hívott a fiú.Csak szeretné elmondani,hogy nagyon jól érezte magát,és már kb le is tettük a telefont.Én csak nevetgéltem. Hát pontosan így szeretem,randi után rögtön sms(most telefon),hát egyre szimpatikusabb. Tényleg mintha nem is vele találkoztam volna néhány héttel ezelőtt.

Ma megtörtént a facebook kontakt (hiába,tegnap már érdekelte a vezetéknevem.Egyébként ez is vicces volt tegnap.Mindkettőnknek ugyanúgy volt elmentve a másik, telefonban: szórakozóhely neve-keresztnév.) Szóval egész sokat leveleztünk-igen,nem voltam ma túl hatékony munka fronton-. Én igazából nem tudom,vagy tényleg eltaláltam a nyilaimmal,vagy nagyon unatkozik és szórakoztatja saját magát, de olyanokat írt,ami már nekem volt egy picit túl sok. A lényege,hogy kedvel,tetszem neki,pedig nehezen mondja ki,nehezen mutatja ki,és van is benne egy kis félelem. Én -aki ugye túlkombinál mindent,és szétmarcangolja magát a saját gondolataival - mondtam,hogy nem kell itt gondolkodni,csak sodródni aztán majd alakul,ahogy kell,de az általa használt rajongás szó tetszik. 

Néhány órával később láttam,hogy hívott,észre sem vettem.Visszahívtam."Csak azért kerestelek,hogy:puszi"Én megint csak vigyorogtam,mondtam,hogy hát akkor puszi,és le is tettük.Utána muszáj volt írnom neki,hogy szerintem ő bolondabb mint én,és igazából lehet én is bírom őt. Perceken keresztül továbbra is vigyorogtam. 10 körül hívott megint,ismételten nem volt egy hosszú beszélgetés,de közben csak nevetgéltem és enyhén nyarvogtam. Az elköszönésétől kész vagyok: na jól van cukorka,bírlak,úgyhogy majd beszélünk. Ha ezt így olvasnám,mondanám,hogy nagyon béna,nagyon gáz,főleg egy 38 éves ember szájából. De ebben a helyzetben megint csak azt erősíti,hogy ez az ember bolond. Végre,valaki.

Szóval így állunk most. Tetszik,szimpatikus,szórakoztat. Mondjuk az öltözködési stílusa egyelőre nem jön be,fájó pont ez nekem... na de bízom a pozitív váltásban ilyen téren.

Nem tudom mi lesz ebből,és az a legjobb,hogy egyáltalán nem is aggódom ezen. Mikor Izével elkezdődött a kapcsolatunk,ő azt mesélte rólam másoknak,hogy milyen kis szép vagyok,kis aranyos,alakulgat stb, én pedig annyit mondtam: bírjuk egymást,jól elvagyunk.

Holnap randi várható... újfiúval. Hogy mi fog kisülni ebből az egészből? Fogalmam sincs :)

Hogyan is lehetnék társa valakinek,ha saját magammal is állandó harcban állok.

A hétvége hatása már ismeretes,de szépen épülök fel.Viaskodok egy kis kezdetleges betegséggel is,de nem hagyom,hogy úrrá legyen rajtam. Hétfőn voltam egy castingon,éjszakai promócióra válogattak lányokat.Biztos voltam benne,hogy sok szép fiatal nagyon csinos gyönyörű lány lesz ott.Mikor körbe néztem,kicsit ledöbbentem:hát ööö,soknak sok,de hogy nem igazán szépek,és a style kérdését sem gondolták túl az biztos.Szinte biztos voltam a saját sikeremben.Ma délután jött az e-mail,hogy sajnos nem... Pedig már hetek vagy hónapok óta ilyen lehetőséget keresek,mert fejben elterveztem,hogy lesz egy ilyen hétvégi jövedelemforrás,amit szépen félre is tehetek (és ezen kívül lesz még egy),és múlt héten leltem rá erre,tényleg biztos voltam benne. Persze 25 évesen főállás mellett már nem kellene bánni,hogy hétvégente alig ruhában nem bájologhatok.De ez akkor is letört.Persze ilyen esetekben mindig előjön az ismerős ismerőse,akit -mint minden más munkánál-betesznek dolgozni,de akkor is.Még egy ilyen helyzetben is a csúnyább butább lány érvényesül? Letört,mert határozottan a terveim között szerepelt. És ezzel elindult a lavina...

Ahogy haza értem, ugyanúgy mint tegnap elaludtam kabátban sapkában és cipőben,a szervezetem csak ennyire van lemerülve.... De összeszedtem magam,hogy ajándékokat keressek.Persze ahogy lenni szokott,először magamat ajándékoztam meg. Utána mikor beléptem a könyvesboltba elfogott ismét a szégyenérzet.Miért nem olvasok?? És sajnáltam minden egyes forintot,amit egyébként ruhákra költök,hiszen annyi csodálatos könyvet vehetnék helyette. De nem,én helyette például megveszem a liláskék tüll szoknyát a gyerekosztályról,amibe bele is van írva,hogy 10-11 éves lányok számára.Oké,hogy jó rám a 10 évesekre való szoknya is,de határozottan nem vagyok 10 éves,25 éves vagyok. És 25 évesen tüll-balett szoknyában akarok rohangálni.Hát normális vagyok én? És ahogy a pszichológia rész önismereti részéhez értem,csak kapkodtam a fejemet.Az útvesztés,a labirintus és egyéb hasonló szép helyzetek jutottak eszembe saját magamról.Ahogy nézegettem a könyveket telítődtek a könnycsatornáim,tudtam,hogy nem fogok sírni,de az elmém így jelzett felém.A gyógyulás első jele,ha az ember kimondja,hogy igen,bajban vagyok.Én bajban vagyok,bár szerintem a világon szinte minden ember bajban van,csak nem foglalkoznak vele.Én foglalkozom vele,mert jól akarok lenni.Végre szeretnék eljutni saját magamhoz,nem pedig a bipoláris depressziómban élni.Egy héttel ezelőtt még a "mánia időszak" élt,tele tervekkel,gondolatokkal,érzésekkel,vágyakkal.Most újra a másik oldalon állok.Az a baj,hogy tudom néhány nap múlva már megint másképp fogok gondolni erre az egészre,és megint hülyeségnek fogom tartani ezeket a sorokat. 

Minden ember játszmázik.Én győzni akarok,és első lenni mindenhol mindenben,ennek ellenére a legtöbbször eredendően vesztes játszmákba kezdek.

Mikor éppen szétmarcangolom saját magamat a gondolataimmal mindig az fogalmazódik meg benne,hogy írnom kell/kellene. De ezt csak akkor,csak abban az állapotban lehet.Mire haza érek már nincs meg teljesen az a hangulat,és teljesen azok a gondolatfoszlányok.

Vettem egy könyvet,ami az énképről szól,és éreztem,hogy el kell olvasnom.Már láttam is magam előtt,ahogy fekszem az ágyban és magamba szívom a sorokat.Most már egyetlen vágyam,hogy aludjak,akár így ruhástól is.Lehet eddig tartott a nagy fellángolás (ebben is)

Egyébként ahogy most este megnyitottam az e-mail fiókomat egy újabb visszautasító üzenet fogadott.Már egy jó ideje tudom,hogy ügynökségi oldalon szeretnék dolgozni.Tudom,hogy egyelőre esélytelen vállalati oldalról ráadásul kevés tapasztalattal bekerülni.Ennek ellenére néha megpróbálom.Múlt héten is találtam egy hirdetést(jelenleg nem tudatosan keresem,hanem olykor szembetalálkozom vele),amiben azért láttam 0,01% esélyt.Elküldtem a jelentkezésemet,melynek formája határozottan eltér a sablonoktól.Vagy kiröhögnek,hogy ez a lány nem normális.Vagy felkapják a fejüket,hogy ez a lány nem normális! Jött a válasz,hogy ugyan nagyon is oda illenék,de jelenleg tapasztaltabb embert keresnek.Ezen nem akadtam ki,legalább megpróbáltam. Ez a visszautasítások napja.

Terápiát ide.

Ui: és én eddig miért nem hallottam Feldmár Andrásról....

Eltűntem. De közel sem annyira,mint amennyire szeretnék elmenekülni a világból. 

Péntek este romantikusan boroztunk itthon az egyik barátnőmmel, nem is bántam volna, ha a szombat este nyugisan telik magammal egyedül otthon,régen volt már olyan hétvégém. Szombaton napközben átrendeződött az este, végül csak egy barátnőm jött át hozzám. Új online játszótársat talált magának.A fiú és társasága pont ugyanoda készült,ahova mi is. Na bumm. És nem mellesleg ez az a hely is,ahol Újfiú is megtalálható (mivel többek között ott dolgozik) A barátnőm egyébként nemrég volt ezen a helyen,ahol letámadta újfiút, és megkérdezte, randizott-e velem. Azt mondta neki,hogy igen találkoztunk,de nekem nem tetszett,hogy szembesít a hibáimmal....

Összefutottunk, mosolygott és mondta,hogy gyönyörű vagyok.És innentől kezdve vannak problémáim az estével,már ami az emlékképeket illeti,pedig nem is voltam annyira ittas,na de erről majd később. Megtaláltuk a fiút-fiúkat,akiket kerestünk,illetve én annyira nem is,hanem a barátnőm.Velük beszélgettem a pultnál mikor egyszer csak oldalra pillantva megláttam Izé egyik barátját, majd utána mellette Izét is. Na bumm. Vele a legutóbbi találkozásunk óta nem beszéltem,hiába keresett,most már nem volt menekvés. Szerintem teljesen normális voltam,és kedves. Szinte egész este velük lógtam. De missziómat nem feledve, az egyik barátjával karöltve jártuk a helyet,hogy megtaláljuk a szerelmemet. Így utólag visszagondolva,lehet ezzel a barátjával is túl közvetlen voltam,igazából mindegy. A hely nem túl nagy,mégis lépten nyomon ismerősbe akadtam,vicces volt.Jött az utolsó szám,és a villanyoltás. A barátnőm igen ittas volt,a táskájában kutakodtam,hogy megkeressem a ruhatár jegyét. Jött újfiú, valamit biztosan beszéltünk,megint elhangzott a szájából,hogy mennyire gyönyörű vagyok,de erre a jelenetre tényleg nem emlékszem túl pontosan,csak arra,hogy megcsókolt.Utána szerintem elköszöntünk, majd a ruhatárnál ismét összetalálkoztunk, rám adta a kabátomat,elköszöntünk újra. Izé és a barátnőm pedig rám várt. Taxit hívtunk,külön Izééktől. Újfiú újra odajött,valamit beszéltünk és egy csókkal váltunk el.Taxikeresés közben Izé szólt,hogy egyébként ők is itt vannak,és annyira furán tudok viselkedni.Már csak ketten maradtunk,közös autóba szálltunk be,pedig nem is egyfelé lakunk.Én még hittem benne,hogy én kiszállok és ő megy tovább.Közben újfiú írt,hogy jó volt engem megcsókolni,és ezzel elkezdődött az sms csatánk. A lakás előtt még mindig hittem,és szóvá is tettem,hogy csak én fogok kiszállni.Nem így történt. Bementünk a boltba,hogy cigit vegyen.Nagyon angyalian,nagyon kedvesen mondtam neki,hogy menjen haza,nem akarom,hogy feljöjjön hozzám.Nem akarok vele lefeküdni,és azt sem,hogy erőszakoskodjon velem.Mondta,hogy nem fog,csak igyunk még valamit,és nagyon régen beszélgettünk,nem is tud rólam semmit.Én végig nyomkodtam a telefonomat,és mondtam neki,hogy lehet le is ugrom a ház elé egy kicsit,mert látogatóm lesz.De nem lett,és inkább megadtam magam.Felkapott behozott az ágyba,gyertyákat gyújtott,én feltettem a királylány koronámat,és innentől kezdve megint nem nagyon emlékszem a többire.De nagyon úgy rémlik,hogy most kifejezetten nem az állatias Izé volt,maximum a legvégén.De én már tényleg nem tudom-erről majd mindjárt- Utána még összebújva feküdtünk,én már határozottan becsuktam a szememet,nagyon elfáradtam. Miután taxit hívott,megkérdeztem,hogy miért is nem képes itt aludni. Azt válaszolta,hogy ezt előbb is kérdezhettem volna,egy kis gondolkozást láttam rajta,de inkább elkezdte keresni a ruháit.Most nem dobtam ki a cipőjét,kedvesen kiengedtem,és újra felvettem az smsfonalat újfiúval. Olyanokat írt,hogy szeretne velem aludni,áthozna magához,de hogy akkor majd a legközelebbi randin találkozunk.Mikor felébredtem, folytattuk az üzenetváltást. Itt már emlékeztetett arra,ő éjszaka beismerte,hogy már őt is bántották,ezért alakult ki a védekezési mechanizmusa -valami rémlik,de nem emlékszem pontosan-, és felejtsem el az előítéleteimet vele szemben,és ha csak meg akarna dugni azt mondaná,nem pedig randira hívna. Gyönyörű voltam, és végre kedves is. Szerintem pedig ő volt sokkal normálisabb,és kedvesebb. Na mindegy.Tegnap még úgy gondoltam,hogy legközelebb biztosan felmennék,tetszik,szimpatikus,akkor meg miért ne?.. Aztán ahogy közelített az este,az én lelkivilágom is egyre inkább összeomlott. Mikor másnap a kábítószer távozik a szervezetből, az a letargia,magányosság és üresség talált rám. A különbség csak annyi,hogy nem fogyasztottam kábítószert. Ehhez a hangulathoz még fájdalmak is társultak. A hátam,az állkapcsom, kiszívott nyak,sérülés a combon,seb a tarkón.Én akkor is úgy emlékszem,hogy kedvesebb együttlét volt,ezek szerint mégsem? Mi történt? Én egyáltalán nem éreztem,hogy nagyon ittas lennék,a pont elég alkohol szintjén voltam.Ennek ellenére, a beszélgetéseim felére nem emlékszem,nem emlékszem a kimondott szavaimra. Akkor mégis milyen,ha ittas vagyok?? 

Üres tekintettel néztem magam elé órákon át. Úgy éreztem magam,mint akit már megint kihasználtak. Már megint az a testiség... Este írtam Izének,hogy milyen furcsa dolgokat-sérüléseket fedeztem fel a testemen,melyeknek egyáltalán nem örülök,és akkor mégis mi történt? A Fb szerint nem olvasta az üzenetemet,egészen délutánig,mikor kitöröltem az én levelezésemből,így a további sorsa számomra ismeretlen.Hívott ma délután,de nem vettem észre,és nem is hívtam vissza.Nem is fogom.Nem akarom,elég volt újra. Ma megtudtam az egyik barátnőmtől,hogy nem olyan régen ők megbeszélték,hogy majd a barátnőm értesíti,hogy merre nyomulunk az éjszakában,de szerencsére ezzel a barátnőmmel azóta nem voltunk együtt bulizni.

Az újfiú nem keresett ma,ezzel a szándékait is egyértelművé tette újra. A mai napon még mindig összetört állapotban telt,gyakorlatilag munkaképtelen állapotban voltam. Remélem a mai alvás majd helyre tesz,és elmúlik az üresség.