A nagy Ő-höz rögös út vezet...

Kicsit eltelt az idő felettem már megint.Persze ezt a mondást nem is az ilyen helyzetekre használják.de jól esett most ezt ide leírni.

Az egyik barátnőm nemrég tért haza külföldről, több mint fél évig nem találkoztunk, csak néhány e-mail volt a helyzetjelentés köztünk. A welcome buli és telefonbeszélgetések után mikor csak ketten voltunk, és az elmúlt kb. 10 hónapomról kellett volna mesélnem, szinte semmit nem tudtam mondani. Az új munkahelyem és az új lakás ok.És ezen kívül? Voltak/vannak a munkahelyi sztorik,akadnak partyk,de nincs az az igazi izgalom,nincsen mámor.Pedig mikor legyen,ha nem most? A valóságban pedig az van,hogy nem találkozgatok senkivel,még csak nem is tetszik senki soha. Pedig megfigyeléseim és tapasztalataim szerint viszonylag könnyedén teremtek kontaktot, mindenkihez van valami kedves szavam,vagy humoros megjegyzésem,de lehet egy sima megjegyzés is. Legyen szó a postásról,eladóról,sorban előttem várakozóról,gyerekes anyukáról,jóképű apukáról.Mindenkivel szót értek, kivéve az ellenkező nem "piacképes rétegét". Bár ez sem igaz,sőt,csak nem vagyok befogadó.Beszélgetek,flörtölök,és itt meg is áll a dolog. Várok valami hatalmas bummra,ami elmarad. Az nem lehet,hogy lassan 3 éve nem haladt el mellettem senki,aki robbant volna.Ha a 3 évből leszámítom Izé utolsó évét, amikor egy évet pazaroltam egy igazi se vele se nélküle kapcsolatra, akkor is marad 2. Hogy 3 vagy 2, az meg már igazából mindegy is.

De most hétvégén lesz egy bumm, hogy kicsi vagy nagy,még nem tudom.

Egyébként, nem mintha magyarázkodnom kellene,de végre beváltottam a bikram jóga próbabérletemet,és az elmúlt időszakban azzal töltöttem az estéimet.Sőt,a vasárnapi telihold meditáción is részt vettem... Alapjaiban véve nem a kikapcsolós típus vagyok,állandóan jár az agyam. A jógán felidegesítem magam,akár a legelső gyakorlatnál is,ha érzem,hogy valamit nem jól csinálok,pedig ennek pontosan a nyugodtság, kikapcsolás,és a gyakorlatokra való koncentráció lenne a lényege...Meditáció tekintetében pedig ez volt az első próbálkozásom.Ugyan csak nagyon rövid időre,de megtapasztaltam milyen is az,mikor kikapcsol az agy,és tényleg csodás. 

Úgy gondolom az egyik legmeghatóbb pillanat egy lány életében, mikor szíve választottja megkéri a kezét, vagyis megkéri, hogy élje le vele az életét. 

Most hétvégén az esküvő kiállításon jártam (dolgoztam). Ugyan magából a rendezvényből, a ruhák,dekoráció,catering,helyszín ajánlók,nem sokat láttam,így nem tudtam átélni az esküvő hangulatot, de a nézelődő emberekből kaptam egy nagyobb dózist. Sok fiatal,nálam fiatalabb is járt kéz a kézben, hogy inspirálódjanak, megtalálják,ami még hiányzik a tökéletes esküvőhöz a nagy napra. A legkülönfélébb típusokkal beszélgettem. Egy közös mégis volt bennük: össze fognak házasodni.

Ahogy ma este haza értem, azon kívül hogy iszonyatos fájdalmat éreztem a 10 centis cipőben való álldogálás miatt, kirstálytisztán megfogalmazódott bennem egy gondolat: én is akarom. Meg akarom találni az igazit, és hozzá akarok menni feleségül. És én ezt két év múlva akarom, 28 évesen férjhez akarok menni. A bűvös "majd csak 30 éves korom után" mondatot kitöröltem a szótáramból,bár azt sem tudom, eredetileg benne volt-e egyáltalán. 

Akarok egy társat,akinek adhatok,és akit boldoggá tudok tenni magával a létezésemmel,aki úgy gondolja,hogy velem szeretné leélni az életét.

Tehát két év múlva esküvő,úgy készüljetek.

Kedves Naplóm!

Azt hiszem megint teljesen összezavarodtam, belegabalyodtam saját magamba,a szálaimba,a történeteimbe,a szerepeimbe,az arcaimba.

A múlt heti őrület a héten már egy kicsit csendesedett,a holnapi/mai nappal pedig véget is ér,bár még mindig nem nagyon tudom mikor milyen nap van. 

Hétfőn délután leült a főnök velem szembe,sztorizgatott,majd beszélgettünk.A hangulatingadozásaim,ugye az állandó téma. Megszólaltam. Elmondtam, mennyire nem éreztem jól magam az év végén,és ez január első hetében is fokozódott. Azt is elmondtam,hogy a munkahelyváltás gondolata igen erősen érlelődött bennem. Őszintének láttam a reakcióját,de bevallom,azóta már fogalmam sincs mi őszinte és mi nem.A reakciója nyilván az volt,hogy NE tegyem.Nem csak azért,mert nem akar új munkaerőt keresni,hanem azért is,mert emberileg is szeret engem,konkrét tulajdonságokat is felsorolt,de hamar megállt, és azt mondta, a többit majd egyszer megosztja velem, férfiasan huncut mosollyal ötvözve.Hosszú távon gondolkodik velem,nem is konkrétan ennél a cégnél,hanem,hogy vele dolgozzam. És szeretné,ha elmondanám konkrétan mi bánt.Mondtam,hogy soha nem fogok konkrét emberekről panaszkodni neki. Azt válaszolta,hogy nyugodtan elmondhatom,mert bizalmasan kezeli az információkat, viszont ha nem beszélek,segíteni sem tud. Most több hétre elutazik,de bármi baj van, írjak neki. Az utolsó négy mondatot még sokszor elmondta. Azt szeretné,hogy vidám legyek,mert az én mosolyom és kacajom őt is azzá teszi,és ha neki jó kedve van,akkor az egész cégnek is jó. És elmesélte a tulajdonos és a titkárnő rejtett összefüggéseit, amit már egyszer smsben megemlített neki. A végén pedig mondtam,hogy én csak nyugalmat és figyelmet szeretnék.A nyugalmat nem tudja garantálni,de az egész cégen belül így is én kapom tőle a legtöbb figyelmet,hangzott a válasz.

A szavaimban volt őszinteség? Igen,volt. Minden mondata igaz. Bárki ellen beszéltem? Nem. Bárkiről mondtam valami rosszat? Nem.A vallomásomban volt taktika? Igen,volt. Azt is említette,hogy mindig szerepeket emlegetek,pedig nem szerepeim vannak,csak arcaim.Megkérdeztem tőle,honnan tudja,hogy ezek nem csak szerepek? Azt mondta tudja,mert különben nem tartanának hosszabb ideig a rosszabb periódusaim.

A beszélgetés óta egy-egy kisebb csevejünk volt,szakmai.Nem közeledik,nem kér,nem kérdez. Egész nap a titkárnő nevét mondja,neki mondja mit csináljon,tőle kér, rá néz.

A cég fő taktikusa,aki egyébként minden információ birtokában van mindenkiről, saját magától kezdett tanácsokkal ellátni, már a múlt héten is. Azt állítja ő ismeri a főnököt,és játszanom kell. Magam miatt, és azért,hogy a főnöknek jobb kedve legyen=mindenkinek jobb legyen. Szórakozzak vele,használjam ki,mindent megadna nekem. Ma azt mondta,hogy reggel elkapta a tekintetét,ahogy rám nézett,és ez az ember akar engem. Taktikából nem foglalkozik velem néhány napja kiemelten,hiszen azt akarja,hogy engem ez motiváljon. Ő ezt 100%-ra állítja. Én igen nehezen hiszem el,hogy egy ilyen ember taktikázni kezd egy hozzá képest fruska puncijáért.

Az én viselkedésem már félig ösztönösen jön,vagy inkább fogalmazzak úgy,hogy az inger. Én azt hiszem nem tudok flört nélkül meglenni. Vagy ahogy más fogalmaz,én állandóan kacérkodom - áh,ez meg milyen szó...- Igen,ezt nem cáfolom. A tekintetem,mozdulataim viszont már tudatosságot is rejtenek. Ezt legalább már beismerem. 

És képzeljétek,F.m újra képbe került... Azt állítja,hogy vonzódását elnyomta az elmúlt időszakban,de még továbbra is eszméletlenül gerjed és imád. A "szerelmes vagyok beléd" már nem játszik. Újra flörtölünk,és szexuáliskodunk, egyelőre persze csak szóban. Sőt,számomra kissé hihetetlen,de azt állítja,hogy a nadrágjába ejakuált attól,ahogy a puncimról beszéltem neki. Egyébként nagyon szeretne újra találkozni vele,és ő beéri azzal is,ha a találkozás egyoldalú, egyelőre. 

A sűrű időszak,a bent kapott, és ért rengeteg új információ teljesen eltelített. Ma este úgy éreztem szétszakadok, és feltettem magamnak ismét a nagy kérdést: ki vagyok én? és mégis mit csinálok? Enyhén nyitott ajkakkal latex nadrágban hetyke mosolyt vetek a főnökömre beszéd közben? Egy érzelmileg labilis házas emberrel szórakozom újra? Már megint mégis mit csinálok? De leginkább miért? Egyik pillanatban élvezem,hisz játszani jó. De a másik pillanatban ráeszmélek, hogy ez nem lehetek én....Miért akarok mindenhol mindenkinél az egyetlen lenni?

Játék közben ismerjük meg az ellenfelünket,de csak úgy szabad a sakk táblára lépni,ha biztosan tudjuk,hogy végig akarjuk játszani.

Több mint 40 óra túlórát produkáltam a héten, beleszámítva ebbe a hétvégét is. Alapvetően nem azzal van a problémám, hogy sokat kell dolgoznom, hiszen dolgoztam ennél már többet is. Az elején még úgy indult, hogy "kérlek", most pedig szinte már a diktatúra jelei fedezhetőek, és nem kérés, hanem elvárás, hogy 10-11-ig bent legyek, és alap, hogy hétvégén is. És mindezt más hibája miatt. Szombat délután ezt már muszáj volt megemlítenem, amire azt a választ kaptam, hogy említsem meg a főnöknek és sajnáltassam magam egy kicsit. Ez a személy egyébként azt mondta a hét elején, hogy legyek ügyesebb a főnökkel, szórakozzak vele, kezeljem jól a helyzeteket, nekem mindent megadna, és legyek vele kedves, mert akkor jól fogja érezni magát és nem lesz ideges semmiért. Micsoda intelem...  Ha már a főnöknél tartunk, egyik este kaptam tőle smst. Megkérdezte miért vagyok kedvetlen mostanában. Válaszaimban próbáltam utalni,de azt hiszem nem vette a lapot, a szerepjátszásról, az emberek valódi arcáról és a 100%-os figyelemről. Azt is írta, ha nekem jó kedvem van, akkor neki is az lesz, nem ért engem, ha rá haragszom mondjam meg miért, és ha valamiben tud segíteni akkor szóljak. Rájöttem, hogy a magatartásom nem fog segíteni semmiben sem. Hiába őszintébb a közömbösségem, nem tehetem. Ha egy munkahelyen az ügyvezető kedvel /mivel szívesen látna az ágyában/, és mellette még a tulajdonos is /hisz ő meg a titkárnőre hajt/, akkor ezzel egy igen jó helyzetben vagyok. Az öcsém nagyon ügyes sakkban. Mindig kért,hogy játszunk,de én nem rajongtam érte,nagyjából tudtam melyik bábuval hogyan szabad lépni.Viszont azt hiszem ráéreztem a játékra, és már értem miért lehet szeretni és élvezni. Itt az ideje, hogy az életben is a sakktáblára lépjek.

Na most lehet megint egy hét csend következik, és jön a második felvonás ami engem és a munkatempót illeti.

Ui: lehet kezd visszatérni a látens anorexiám. Úgy érzem magam, mint egy kötözött sonka, pedig még mindig jó rám a 32-es,legkisebb méretű nadrág. Mondjuk nem válogatok az ételek terén, és rengeteg édességet is magamba tömök. Na de jövő hét után visszaáll a világbéke, és ismét jöhet a saláta vacsora,és már találtam fitness termet is :)

Ma 22:30-ig dolgoztam, ez így lesz holnap is,és egész héten,hétvégén és jövő héten. Határidős munka van, minden nap bent leszek ameddig csak bírok, és emellett persze még az egyéb saját dolgaimat is csinálni kell. Szóval lehet egy ideig csendben leszek itt a blogon.

Az alvás egyértelműen jót tesz nekem. Egyébként tegnap és ma is délután kettőkor keltem ki az ágyból, mintha hetekig nem aludtam volna, vagy legalábbis a szervezetem teljesen kimerült lenne, pedig nem az, na mindegy. Pihenni kell.

De most nem is erre gondoltam. Hanem az alvás és az újfiú kapcsolatára, másnapra mindig jön a megvilágosodás. Mivel már fél éve nem randiztam, ezért érezhettem kicsit felkavaróbbnak ezt az egészet, és nem miatta. Basszus, még a vezetéknevemet sem tudja!! És miért? Mert nem érdekli. Lehet, hogy vicces és vagány,amit egyértelműen kedvelek, de nagyon felszínes. Egyáltalán nem akart megismerni. A jókedvűség és lazaság álarcát viseli mindig minden helyzetben, de beismerte, hogy tényleg nagyon sok dolgot elfojt, és inkább színészkedik,mert az élet játékát így kell játszani. Sokkal értelmesebb egyébként, mint amilyennek mutatja magát. Hogy eleinte zárkózott vagyok? Igen. De miért is kellene rögtön teljesen kinyílnom. Mikor új munkahelyre, új közegbe kerülök az első kb 2 hét telik zárkózottan, de ez teljesen normális, utána megtalálom a megfelelő társaságot, és sziporkázásnak indulok. Fiúk tekintetében, Izénél volt olyan az első randink, hogy úgy éreztem rögtön és azonnal teljesen saját magamat tudom adni, semmilyen finomkodás, semmilyen zárkózottság, és ez lett benne a szimpatikus, úgy éreztem teljesen önmagam vagyok. Szakításunk után volt olyan barátja, aki azt mondta nekem, hogy én vagyok az egyetlen lány, aki mellett Izé teljesen önmaga lehetett. Na mindegy, ez már egy mellékes történet.

Tetszettem neki biztosan. Megismerkedésünknél írt rögtön és azonnal, találkozni akart rögtön és azonnal, szilveszterkor hazament átöltözni és mát úton volt felém egy reggeli találkozásra. De már biztosan ő is úgy gondolja, hogy a sorsunk egy találkozás után eldőlt.

Szóval, nem, úgy érzem újfiú sem az a fiú, aki beállít a párosan élők sorába  Hogy fogunk-e még találkozni? Biztosan. Mivel a szórakozóhely, ahol dolgozik felkerült a lájk-listámra.

Hetek óta csak egy pasira tudok gondolni, hamarosan bemutatom őt is nektek.

Megtörtént a találkozás. Késtem 10 percet, nem tudatosan, egyszerűen csak pocsék az idő menedzsmentem. Beléptem a plázába,nézek jobbra balra, Felhívtam, hogy akkor mégis merre induljak el. Odajött, és már szinte rögtön megölelt. Mentünk egymás mellett, ő pólóban én még kabátban, remek összhang. Kicsit gyűrött volt, éjszaka is dolgozott, én meg aggódtam, hogy ne látszódjon egy apró bőrhibám. Beszél, sokat. Nevetgélünk,tekergetem a hajamat. Mikor elment mosdóba, megpuszilta a nyakamat. Én összerezzentem. Mondta, hogy ne rémüljek már meg ennyire. Vázoltam neki, hogy elég rosszul viselem ha idegenek vagy félig idegenek hozzám érnek. Utána erről beszélgettünk. Nagyon nyitott és nagyon közvetlen. Azt mondta ehhez kénytelen leszek hozzá szokni. Az én érzelmi zártságomról is szó volt, ami a kettőnk jellemét elnézve nagyon szembetűnő volt. Említette, hogy ő egy vadász típus, az állandó kihívást keresi - mindenki ezt mondja -, és szereti felfedezni mi van a felszín mögött. Egyébként nemrég ért véget egy kapcsolata, különböző nőkkel próbálta feldogozni. Szerintem, és nem is titkolja, hogy igen sok nő megfordult már az ágyában, egyértelműen az az igazi csajozós típus. Ha valaki tetszik neki, akkor azonnal odamegy, megpróbálja. 

Mondta, hogy úgy látja, tetszik nekem ez a lazaság és vagányság,amilyen ő, de kiborít engem, hogy állandóan elemez. Igen, így van. És, hogy azt érzem, nem tudok vele mit kezdeni, ez is így van. 

Hatalmas szenvedélyt látok benne, ami egyértelműen vonzó, de nem érzem,hogy lennének mélység és magasság pontjai. Olyan családi dolgokról is beszélt, melyekről nem biztos, hogy tudnom kellene, de mivel saját magát is elemzi, ezért ezzel tudja magyarázni miért őrül meg ennyire a nőkért. Intelligens, okos, két diplomával három nyelvismerettel, jó kedélyállapotú, a komolyságnak jele nincs. Rögtön megállapította, hogy teljesen bolond vagyok, de ez tetszik neki, mivel más típusú embert nem is tud elviselni. 

Azt mondta azért egy plázát választott helyszínül, mert ez egy segítség, ha menekülni szeretnék, amit én pont most meg is teszek. Mondtam, hogy nem menekülök, de tényleg dolgom van. 

Kavarognak bennem az érzések. Nem tudom fog-e még keresni. Valóban nem tudom mit tudok kezdeni egy ilyen típusú emberrel, és biztos vagyok benne, hogy ő sem tudja mit tud kezdeni velem. Izé óta az elmúlt 2,5 évben olyan fiúkkal volt bármilyen kapcsolatom, ahol egyáltalán nem éreztem ezt a nyitott-zárt különbséget, vagy pedig egyértelműen én domináltam, akár beszédben akár személyiségben. De ez alatt a 2 óra alatt egyáltalán nem tudtam. Nagyon szúrkálódos típus vagyok, amit az elején meg is beszéltünk, tetszett neki, mivel ő is az,de még ez az oldalam sem tudott kibontakozni. Megbénított a nyíltsága, ami egyben szembesített az én zártságommal. Mivel az éjszakában is dolgozik, ezért nőkben és ismerkedésben biztos ma este sem lest hiány. Erre a történetre most tényleg kíváncsi vagyok

Éééés kaptam smst a délelőtt folyamán, melyben megjelölte a pontos helyszínt és időpontot. Megkérdeztem tőle, hogy ha valaki két napig  nem jelentkezik, akkor szerinte nem inkább büntetést érdemelne? Azt írta, hogy az csak egy nap, és tegnap egész nap lázas volt, de akkor büntessem azzal, hogy fél órával később találkozunk. És én ahelyett, hogy sajnálkozásba kezdtem volna, hogy szegényke beteg volt, csak felvilágosítottam, hogy az az egy igen csak két nap csendsziget volt. Beismerte, hogy igazam van, és várt a büntetésre. Ekkor már F.m. irodájában voltam. Pötyögtem a kis soraimat, felnevettem. Kérdezte min kacagok. Elmondtam, hogy mit válaszolnék, de nem fogom túlfeszíteni a húrt. De azt mondta, írjam le nyugodtan, ez vicces és egyben jó is. Hát így a válaszom nem hangzott másképp, mint: kegyelemben részesítem, és csak egy plusz napot kell várnia rám, és nem száműzöm örökre a királyi udvarból. De azt hiszem vette lapot, mert innentől megkaptam a hercegnő titulust. 

Azért vannak fenntartásaim. Kezdjük azzal, hogy szégyen és gyalázat, de egy bevásárlóközpontban akar találkozni. Ez nagyon kiábrándító. Ezt már nem akartam írásban kifejteni, majd holnap személyesen. Ha kávézni hívott, akkor ne már egy plázában akarjon kávézni velem. Annyi jó hely van, sőt, annyi nagyon jó hely van, hogy kénytelen leszek majd kritizálni a helyválasztást. Lehet majd egy idegesítő hisztis picsának fog tartani, de vállalom, ha ezzel hozzásegítek valakit bármilyen fejlődéshez. Pontos hely sincs megbeszélve... ironikus oldalamat elővéve, írtam neki, hogy akkor ott holnap, elbújok, majd keressen meg. Érdekes módon ezt az üzenetet egyelőre még meg sem kapta,lehet már most kitiltott az éterből, és holnap ott sem lesz :De vajon miért nem képes telefonálni,miért csak smst ír? Biztos nagyon jó sms díjcsomagban van :D

Nem tudom elfelejteni F.m. 1-2 megnyilvánulását. Azon is nevetgéltünk, hogy biztos azért akar plázában találkozni, hogy vegyen nekem néhány ruhát. F.m. úgy gondolja, hogy én biztosan nagyon ügyesen tudom ezeket a folyamatokat is menedzselni. Mondtam neki, hogy soha senkitől nem kértem semmit. Hárított, hogy nem feltételezte, de azért biztosan éreztetem mire van szükségem. Ezt a felvetést is elutasítottam. Fiúknak is sokat beszélek ruhákról, de egy pasimnak sem mondtam, hogy "ó jaj milyen szép xy ruhát láttam" ó jaj milyen jó lenne, ha megvennéd nekem hangsúllyal. NEM.

Már majdnem fél éve nem is randiztam. 

Tegnap újra visszatértem munkaföldre. Borzalmas volt. Nagyon nagyon nem éreztem jól magam, még a fizikai rosszullét is társul választott. A főnökömmel teljesen közömbös vagyok, nem reagálok, csak ha konkrétan válaszolnom kell,nem vigyorgok, nem adom a stílusom. Kérdezte mi bajom van, de biztosítottam róla, hogy semmi.  Nem tartottam jó ötletnek elmondani, hogy csalódtam benne, hiszen még a saját tulajdonos társát is rosszabb színű tintával rajzolná le, csak mert úgy érzi az ő felségterületére tévedt. Inaktivitásom és az egyéb tényezők hatására ma már csak a titkárnő neve hangzott el a szájából,azt hiszem az én csillagom leáldozóban van.

Ma már elkerülhetetlen volt, hogy megbeszéljek néhány ügyet azzal a munkatársammal, aki a karácsonyi céges ebédemet is elrontotta az utálkozó megjegyzésével. És láss csodát, segítőkész volt, kedves, biztos jó napja volt. 

Újfiú eltűnt. Sem tegnap sem ma nem jelentkezett. Ezzel azt hiszem eldőlt ez a történet. Eredendően, ha holnap mondjuk írna, visszaírnám, hogy mivel 2 napig nem mutatott életjelet, ezért felejtsük el, hogy valaha is találkozunk. De lehetséges, hogy pont ebben kell változnom. Hiszen Mózes kőtábláján nem szerepel ilyen intelem, csak az én fejemben él ennyire röghöz kötötten hogyan is képzelem el az udvarlást. De nem tudom nem elfelejteni azt a tényt, hogy ha valaki akar valakitől valamit, akkor nincs 2 nap szünet. Persze az is lehet, hogy rálelt a blogra valamilyen csoda folytán, és már tudja, hogy a "szerencsétlen"jelzővel is elláttam :) Vagy nem kellek neki eléggé, ez is egy opció :)

Az újfiú rögtön külön posztot is érdemel. Elég érdekes érzéseim vannak vele kapcsolatban....

A két barátnőm összepakolt a lakásban,amíg én aludtam. Egy-egy összejövetel után nyilván van mit. Az egészben az a legérdekesebb, hogy én fel sem ébredtem,pedig bútorrendezgetés is volt benne. Ezt csak azért említem, hogy ők már ma összepakoltak. Lényeges információ.

Ma is több smst váltottunk újfiúval, péntek délutánra el is ígértem neki magamat. Többek között olyat is írt, hogy szorít, hogy a munkahelyemen minden rendben legyen. Pedig egy szóval sem említettem neki, hogy valóban nincs minden rendben. De ehhez az smshez még egy angol mondat is tartozott, miszerint lehet Isten is velem lesz. És ezt az üzenetet pont egy érdekes jelenet után olvastam:

1-2 hete minden ruhámon találok fehér tollat, tollakat, és a lakásban is. Bárhogyan gondolkozok, fogalmam sincs honnan vannak, és hogy kerül mindenhová. Ma is eltűnődtem ezen,kérdezgettem magamban, hogy mégis honnan jöhetnek? és már láttam magam előtt, hogy ez megírom a blogon, kijelentem, hogy akkor én most már tuti angyal vagyok, és valaki majd írja kommentben, hogy már megint túlgondolom saját magamat.  Eme gondolatkör után egyszer csak megpillantottam a szőnyegen egy angyalszárny alakú fülbevalót, vagyis kettőt. Ott hevertek egymás mellett. A dolog érdekessége még, hogy a lányok ugye már összepakoltak rendet tettek, a szőnyegen már én is közlekedtem ma, de én előtte ezt ott nem láttam!! A fülbevaló nem az enyém, a 2 lány közül az egyiket már kérdeztem, az övé sem. És pontosan ez után kaptam azt az smst. Kicsit megrémültem. Írtam is neki, érdekes, hogy pont most emlegeti Istent, mikor épp rejtélyes körülmények között leltem rá egy angyalszárny fülbevalóra, és tuti valami spiri arc. Erre csak annyit írt, hogy "vigyázz ;)".

Persze, lehet valami párnából jönnek a tollak (igaz nincs ilyen ágyneműm), és az a fülbevaló már ott volt, csak senki nem vette észre, az újfiú csak véletlenül írta pont akkor pont azt, és csupán kedvességből fogalmazott úgy az újbóli holnapi munkanappal kapcsolatban.  Minden lehet, pont ezért még akár az is, hogy valóban egy angyal vagyok :)