Mert nem akarjuk látni, hogy más lánnyal van. Néhány napja még velünk találkozott, és most ott egy másikkal. Ő nem vesz észre. Követjük. Megérinti a lányt. Követjük. Át egy másik szórakozóhelyre. Igen, odamegyünk. Nem túl nagy meglepődöttséggel köszön, kérdezi iszunk e valamit, kivel vagyunk. Nem, nem, ezért sem. Átgázolni a tömegen, vállalva, hogy minden második ember megérint, de egy barátnőért vállaljuk ezt a kockázatot. Mivel nem velem történt az eset, én csak asszisztáltam.
És nem is szeretnék átélni hasonlót, volt elég ilyen. Mikor minden szórakozóhelyen találkoztok, egy idő után már meg sem lep, az a lelkiállapot, nem, határozottan nem akarnám újra, soha többet.
Meglepő módon ma este itthon tudtam volna maradni, de csak bontsuk ki azt az üveg bort, csak induljunk el. És most figyelj: lapos talpú cipőben oldalra fonott copffal. Igen, ez nagyon nagy kivétel. Fiútömeg a szórakozóhelyen, és mindegyik csak érintene, ahol ér, micsoda ismerkedés..... Majd egy fiú mellém lép, ő az egyetlen, aki szólni is mer, persze nem magyar. Csak közölni szerette volna, hogy a barátaival megállapítottak én úgy nézek ki mint egy angyal- határozottan tucat, sokszor hallottam már, de azért mindig mosolyt csal az arcomra-. Később újra összefutottam vele, és egy névjegykártyával gazdagodtam, hm igazából külföldi fiúra vágyom.....
De mikor a hajnal kétségek között talál, még egy sms, még egy félreértés, még egy "tudom, hogy nem lenne szabad, de..." Nem, évek mentek el erre az életemből, és határozottan boldog vagyok, hogy nem én élem át újra.
