A héten volt egy érdekes eszmecserém az egyik velem egykorú fiúismerősömmel. A pontos kérdésre már nem emlékszem, de az volt a válaszom rá, hogy nem szoktam fiúkkal csókolózni szórakozóhelyeken. Erre jött a következő kérdés: de ha kavartok...? Akkor nyomtam egy szünetgombot, és fogalommeghatározást rendeltem el.
Mit értesz kavarás alatt? A rátáncolást? Ezt a szót pedig ő nem tudta értelmezni. Nekem a kavarás szóról egyértelműen a középiskolás sulibulik jutnak eszembe, 10-ig tartottak. De nem is a saját iskolánkét vártuk, hanem a szomszédos fiúiskola legendás bulijait. Számomra a kavarás, mikor egy fiú hátulról közelít, ráteszi a kezét a derekamra és így táncolunk, belegondolva maga a mozgáskultúra valóban szó szerinti kavarás. Elég nagy a veszélyfaktor, mivel a fiú arca helyett csak a csipőkörzése ismert. De a koreográfia következő része a szembefordulás és smárolás - ha már visszatértünk a tinikorhoz, ezt nem is lenne szabad másképp megnevezni - És ilyen értelemben az említett bulikban egy este több fiúval is kavartam.
Ez az időszak a középiskoláé volt. Azóta eltelt már jó sok év. A személyiségem, az elvárásaim, az igényeim, az értelmi és érzelmi intelligenciám is olyan változásokon ment keresztül, ami nem egyezik a kavarás jelenlétével. Ha valakit megcsókolok, akkor nagy eséllyel már nem csak csókra vágyom tőle. Egy igazán jó csók útjára engedi a vágyakat, és onnantól kezdve nincs megállás. Ez olyan, mintha ott lenne velem szemben a karamellás frappuccino, de csak a tetején lévő tejszínhabból kaphatnék egy kicsit, és a kávé vanília karamell tejszínhab párosítás nem okozhatna mennyei élvezetet az ízek találkozásakor. Nem, én szeretném meginni azt a frappuccinot.
Következő kérdést kaptam: ez az jelenti, hogy nincsen csók, csak randi van vagy szex ? Az esetek többségében egyik sem. De ha már valakivel szimpatizálok egy szórakozóhelyen, akkor telefonszámcsere következik csókmentesen, és randi. Ha pedig valakinél a szexuális kisugárzás kerül előtérbe, akkor felszállok a vágy villamosára, és hagyom, hogy ez vezessen utamon reggelig, utána viszont nincsen telefonszámcsere.
Az a típusú férfi, aki az én képzeletimben él, már szintén elhagyta a kavarás-koreográfia ismerkedős mivoltját. Ha valaki így próbál meg közelíteni hozzám, azt rögtön magára is hagyom a tánclépéseivel, Meg sem fordulok, hogy megnézzem. Lehetne külsőleg tökéletes, de ez a viselkedés típus csak azt jelentheti, hogy nem azonos értelmi és érzelmi szinten mozgunk. A csókot pedig hagyom kiteljesedni. Vagy a személyiségéhez való vonzódás után, vagy a közös napfelkelte előfutáraként.
És a bejegyzés végéhez érve önmagam teljes megcáfolásaként beugrott egy kép: mennyi izgalmat rejthet magában mikor csak egy erős férfikezet érzek a derekamon, a fejemet kicsit hátrabillentem, így magamba tudom szívni az illatát, felemelem a kezem a levegőbe ő a kezével kíséri a testem vonalát, így fonódunk össze percekig. Megfordulok, a szemébe nézek az ismeretlen játszótársamnak, de a következő pillanatban már leszegezem a tekintetem. Ő gyengéden hozzáér az államhoz, apró mozdulatokkal emeli újra fel. Egymás szemébe nézünk, beleharapok az ajkaimba, és így közelít felém, hogy egy csókban forrjunk össze.
