Nem tudom feltűnt-e már valakinek, hogy napközben többször 1-2 perces különbséggel indulunk el valamelyik szobába. Igazából, akiknek szemet szúrhatna, azok pedig nem tudják, hogy van a Whatsapp, ahol ezeket előre meg lehet beszélni. Na mindegy. De egy-egy gyors ölelés nem elég. Ma előbb el kellett mennem, az a fantasztikus ötletem támadt, hogy kísérjen le, és majd az utcán ölelkezünk egy hosszabb lélegzetvételűt. De azért az utca sem biztonságos erre a tevékenységre. Ekkor az ugrott be, hogy menjünk a hátsó mosdóba, közös kis helyiségből nyílik külön a női és férfi. Így is lett - bár ennél az utca verzió egyébként sokkal jobb -. Elkerülhetetlen volt, hogy az ajkaink ne találkozzanak, de csak nagyon röviden, a nyelvek éppen csak közös táncba kezdtek. A helyszín nem a megfelelő, nagy a rizikófaktor.

Egyébként nagyon korrekt voltam ma. Mikor megjegyezte, félő, hogy belémszeret - persze nem 100% komolysággal -, akkor közöltem, hogy természetesen ez így lesz, és én össze fogom törni a szívét. Ennek tudatában vállalja a küzdelmet. Ekkor visszakérdezett, hogy mi történik ha ez fordítva történik meg, de "megnyugtattam", hogy ez egyrészt nem fog, másrészt, ha mégis, akkor előbb fogok hátra arcot mondani. Persze ebből azt hozta ki, hogy az végülis egy jó pozíció, mire én csak annyit tudtam mondani, hogy hasalva igen.

És ma is találtam meglepi bonbont a hűtőben, és a személyiségemet lelkemet külsőmet dicsérő bókhalmazt szóban és írásban egyaránt.

Egyébként még mindig nem tudom mi lesz ennek a sztorinak a vége...