Nem maradhat el a karácsonyi poszt.
A karácsonnyal kapcsolatban teljesen vegyesek az érzelmeim. Egyrészt, mivel imádok ajándékokat kapni, nagyon szeretem. Mivel van egy kisöcsém is, akit mindennél jobban szeretek, ezért miatta is még van az egésznek hangulata. Másrészt, a karácsony egyet jelent az idegeskedéssel is. Nem jó a fa, kevés az akasztó, nem működnek az égők, miért nincs még kész, miért van már kész stb stb. Apukám kiabál veszekszik káromkodik. És ekkor sem tudja megállni, hogy ne jöjjön azzal, hogy a fidesz mindent elvesz, és mindent ellopnak és minden ehhez kapcsolódó sérelem. Már viszonylag egész jól kezelem,mindenre van egy ironikus válaszom. Volt olyan év, mikor az ünnepi asztalnál ordibálásig veszekedtek anyukámmal magánéleti zűr miatt. Mi még úgy el is lettünk volna vele, hát felmegyek a szobámba azzal az üveg pezsgővel és nem hallgatom, de ugye ott volt az öcsém. Mindegy, ez már régebben volt, viszont bennem maradandó nyomot hagyott. Szóval az ideges állapot. Ez a mostani készülődés valahogy nem is teljesen ebben a hangulatban telt. Én kaptam a megjegyzéseket, hogy miért nem kelek fel időben, és miért nem vagyok képes rendet hagyni a szobámban. Mondtam, hogy én ezt most nem értem, 25 éve tudja, hogy lusta rendetlen és önző vagyok, most hogy hogy hirtelen ez mindennél rosszabb és mindennél fontosabb? És jött a politizálás is. De apukám mai teljesítményének biztosan van valami különösebb oka. Nem tudom pontosan mi. De úgy vélem köze van ahhoz is, hogy anyukámat lelkileg terrorizálja a beteges féltékenységével. Ez most éppen egy annyira képtelen sztoriban jelentkezik, amit már tényleg le sem merek írni. És apukám csak szinte több órás unszolás hatására volt hajlandó megnézni nyilvánosan a kapott ajándékait, ez is feldühített Félreértés ne essék, ez nem egy apukám ellenes poszt, hiszen egyébként mindenkinek ki szoktam emelni azt, hogy évtizedek óta mit meg nem tesz a családjáért. Az egyik barátnőm mindig mondogatja, hogy kell nekem terápia,ott majd helyre rakják az apaképemet, és az anyaképemet is.
Anyukám mondogatta már többször is, hogy a nővéremnek mennyi ajándékot vett, és hogy nekem pedig nincsen annyi, ez zavarja. De mondtam neki, hogy nem baj, hát megérdemli, és ezt teljes mértékben így is gondoltam. Szerintem én is jó ajándékokat adtam neki. De gyermeki önzőségemet, és gyermeki lelkivilágomat mégis rosszul érintette egy kicsit mikor azért látható és érzékelhető volt a kettő közötti különbség. Emiatt rosszul is érzem magam. Hát milyen ember vagyok én?
Nem vagyok egy kezdeményező típus a karácsonyi üdvözletek küldésében. A facebook és egyéb telefonos alkalmazások már teljesen ki is szorították az sms létjogosultságát, pedig én úgy szeretek üzeneteket kapni. Hát nem kaptam smst. Pontosabban egészen este 11 óráig nem. És mit gondoltok ki volt az az 1, aki írt? Persze, hogy Izé. Bár el tudom képzelni, hogy az iPhone 5 már tud olyat, hogy egy sablon szövegbe nevet illeszt mindenkinek, mert ennél azért személyesebb volt a tavalyi üzenete is, pedig akkor még aktívabban volt barátnője. Na mindegy. Így is ő volt az egyetlen sms köszöntő.
Egyébként az sem elhanyagolható, hogy szerintem a családban átvettem a kis konyhamalac szerepét. Csak eszem és eszem. Tegnap reggel 47,8 kg-mal ébredtem. Tudjátok, nekem ez már sok. Viszont idén már nem fogok megvonásokat alkalmazni. Majd jövőre. Bár nehezen tudom elképzelni, hogy a lakás hideg padlóján guggolgassak és csináljam a haspréseket leterített törölköző ide vagy oda. Az edzőterem nem izgat egyáltalán, a futást hideg időben nem teszem magamévá. De valamire majd csak képes leszek.
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!!!