A nagy Ő-höz rögös út vezet...

Azt mondják olyan lesz az új éved,amilyen volt a szilveszter estéd éjfél és egy között,vagy időhatár nélkül, amilyen volt az egész szilveszter estéd.

Az idei szilveszter nem különösebben érdekelt. Azt sem bántam volna, ha itthon maradok egyedül. Még néhány évvel ezelőtt erre az alkalomra egyértelműen új ruhát vásároltam, úgy most kb este 10-ig fogalmam sem volt róla mit veszek fel. 

Nálam voltunk,kilencen. Az eredeti 7 lány koncepció erre a formára módosult egy fiúval is kiegészülve. Az éjféli himnusz után kezdtünk el társasjátékozni. Sextivity-vel kezdtünk,aztán egy kis Beugró,végül egy nem tudom mi a neve. Határozott vidámság költözött a lakásba. Azt hiszem új anekdoták születtek tegnap éjjel, igen sokszor szinte visítva nevettünk. Most először nagyobb közönség kóstolhatta meg a padlizsánkrémemet, és határozottan állíthatom, hogy én vagyok a padlizsánkrém királynő. 2 körül viszont tovább álltunk. Én nem mutattam túl nagy lelkesedést a szórakozóhely látogatás iránt. Tömeg van,nincs taxi, ezek a legfőbb ismérvei ennek az éjjelnek. Pont ezért egy hozzám igen közeli helyre mentünk, és mindössze 10 perc várakozás után be is jutottunk. 

A vidámság itt is folytatódott. Kezdve azzal, hogy a Caipirinha koktélt tequilával kaptam, egyszer biztos megértem miért. Még otthon magamra tettem egy fehér szalagot "Miss 2013" felirattal, ez a szalag rajtam maradt. És bizony az est folyamán fogadtam a gratulációkat, nagyon szórakoztató volt. Még közös fényképeket is készítettek velem. A  "rajongóim" mentségére legyen mondva, hogy 80% külföldi volt, így talán érthető miért hitték el, hogy tényleg az vagyok. Meg hát az alkohol is biztos segített ebben a történetben, más magyarázat nincs rá hogyan gondolhatta bárki, hogy egy filctollal írt biztosítótűvel összetűzött szalag hiteles, arról nem is beszélve, hogy nem szilveszter éjjel választják meg az év szépét. Na mindegy.. Lényegtelen, nekem természetesen tetszett a helyzet.

Továbbá, számomra igen megható dolog is történt. Középiskolában egy nagyon jó kis társaságunk volt az osztályban, kb 10-12 fő. Minden nap suli után együtt lógtunk egy kocsmában, az már a törzshelyünk volt. Azóta ritkán beszélek már a legtöbb emberrel, leszámítva a facebook előnyeit. És mit ad isten, összefutottam négy sráccal közülük. Olyan jó volt, őszintén örültem nekik. Utána pedig egy volt általános iskolás osztálytársammal is. 

6 óra után indultunk haza. Két barátnőm aludt nálam. Az egyik még este lelépett egy újonnan megismert fiúval, de igen hamar jött is vissza hozzám. Pont mire hazaértünk reggel, ő is. Csináltam reggelit (virslit), és közben megbeszéltük az ő mai virsli sztoriját,ami egyébként elmaradt. Ugyanis a pasi lakásában kiderült, hogy a barátnőmnek mégsem olyan szimpatikus, és még a háta is szőrös. Mondta, hogy ő ezt mégsem szeretné, és inkább haza megy. Utólag ő is belátja, hogy milyen nagy szerencséje volt, hogy az ismeretlen nem erőszakoskodott vele, sőt még el is hozta hozzám.

Kívánom, hogy legyen igaz a szilveszter és az újév új év viszonya,mert ezek alapján csodás lesz a 2013-as évem. Egyébként is ezt érzem babona ide vagy oda.  Ma is összejött a "de jó volt a tegnap" ébredésem. 

Az utolsó 2012-es posztot úgy zártam, hogy boldog vagyok. Az első 2013-as posztot is így tudom,mert annak érzem magam.

A szombaton megismert fiú vagy férfi, az életkora még nem ismert, mert szerintem csak viccből mondta, hogy 38 éves, pontban éjfélkor írt smst, ez így olyan kedves. És igazából egész éjszaka smseztünk. Azt írta,jó lenne,a reggel láthatna, és majd hív ha végzett. Tetszett az ötlet. De ebből végül az lett, hogy nem hívott, hanem írt, és nem volt egyértelmű, hogy akkor most jön vagy nem (természetesen csak a ház elé mentem volna le,nem hívom be) még az 5. üzenet után sem. Én magamban ráragasztottam a "szerencsétlen" jelzőt, és írtam neki, hogy jó éjt (reggel 8kor). Erre írta, hogy ez azt jelenti, hogy ne jöjjön? pedig már visszafordult és úton van felém. Hát késő... Ez a töketlenség, vagy hogy is hívják ezt teljesen el is vette a kedvemet tőle és a randitól, de mára ezt kialudtam valamelyest - tudom, a világnak egyetlen nagy szerencséje van, az pedig nem más, mint hogy én tökéletes vagyok.... -

A múltba már  nem szabad visszatekinteni, de egy rövid összegzés talán még nem árt. Jó évet zártam. Több, igen fontos esemény is történt velem. Lediplomáztam again, munkahelyet váltottam végre, új környékre költöztem, és nem is akarok innen elköltözni,de még az utcából sem. - Én pontosan itt akarok lakni, +- 10 házszám, pedig júliustól muszáj lesz ebből a lakásból elköltöznöm - Saját magamról is sok fontos dolgot tanultam. Új személyiségjegyeket fedeztem fel, új érzésvilágot tapasztaltam meg, megtanultam egyedül lenni. Ugyan a tavalyi évhez férfi egyáltalán nem tartozott, F-m. kalandomat leszámítva, de valóban nem is álltam még készen. 2012 igazából saját magam összerakásáról szólt. 

A mű még nem készült el teljesen, de ez természetes, valószínűleg ez egy életen át tartó folyamat. De új alapokat kaptam.

Welcome 2013

Nemrég említettem, hogy már elmaradnak a buli utáni vidám másnapok: de jó volt a tegnap éjjel. De ma visszakaptam ezt az érzést. Hatékony ugyan nem voltam..... A délutáni barátnős találkozót lemondtam, mert képtelen voltam időben elindulni itthonról. A tervezett nagy óriási extra takarítás elmaradt, az ékszereimet sikerült rendbe tennem, mivel kaptam egy új ékszeres ládikát, illetve az éjjeli szekrényemen pakoltam össze. A lakásban hihetetlen a felfordulás. Ma eldőlt, hogy akkor nálam csinálunk házibuli szerűséget. Határozottan nem vágytam szórakozóhelyre, szerintem ez így lesz jó. Eszünk,iszunk,activity,beugró, 7 lány egyelőre. Csak azt nem tudom hogyan lesz itt rend holnap estig.... főleg, hogy én 9-ig egy rendezvényen is fogok dolgozni, na mindegy valahogy megoldom.

Pedig mára terveztem egy összegző bejegyzést készíteni az évről. De azt hiszem marad új év első napjára.

A tegnap megismert fiút leinformáltam. Annyira nem ismeri az illető,de egyértelműen ajánlja, Ma is írt többször is, utalt rá, hogy megihatnánk egy kávét ma, vagy esetleg holnap. Én inkább a 2013-as évet választottam már, mivel a holnapom kaotikus. Egyébként elég minimalista, már ami az sms stílust illeti.

Képzeljétek, boldognak érzem magam, csodálatos érzés.

Én egy elég jó évet zártam azt hiszem, és érzem, hogy a következő még jobb lesz. Remélem sok sok érdekes és szórakoztató sztoriban lesz részem.Bár be kell vallanom, most is tudtam volna sokkal több mókás történettel szolgálni, ha a lustaság nem hatalmasodna el rajtam időnként (25 éve) és mindent virtuális papírra vetnék.

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!!

Üdvözlettel:

                 K.  ; )

Nem szórakozni indultam, csak az egyik barátnőmmel beülni meginni valamit. A szettemet is ennek megfelelően választottam: hosszú nadrág atléta blézer,diszkrét smink és a nem fésülködöm hullámos kócos haj. A Mika Tivadar Mulatót választottam randi helyszínnek. Az est kérdése végül az lett, hogy mi vagyunk rondák,vagy a pasik ennyire bátrak. Határozottan kijelenthetem, hogy az utóbbi. Többen a hajunkat dicsérték, mely oly szemrevaló így az éjszakában, vagy valaki csak leült hozzánk, hogy megkérdezze mi a véleményünk arról, hogy a közalkalmazottakat lehetetlen helyzetbe hozzák, volt visszatérő vendégük, és akadt gyorsan lepattanó. A barátnőm nemrég kezdett online csevejbe egy sráccal,akivel vannak közös ismerőseik. A fiú nem messze volt tőlünk. Hát átmentünk oda, Már a bejáratnál akadt egy hódolóm. A barátnőm rám nézett: ez egy nagyon helyes fiú,ennek add meg a számod, egyébként tényleg az volt, és olyan szimpatikus mosolya volt. Hát megadtam, ez mostanság nálam nagy szó. A szórakozóhely nevét direkt nem árulom el, egyelőre kincsesbányának tartom, eszméletlenül jó zene, sok sok elég jó fiú. Tudatosan emeltem ki a poszt elején, hogy visszafogott külsőm volt ma éjjel. Egyszerűen imádták. Láttam olyanokat, akik mondták egymásnak, hogy milyen gyönyörű lány, mások verbálisan is kifejezték. És lehet tényleg ez az egész kulcsa. Nem voltam merészebb ruhadarabokba bújtatva, még a blézert sem vettem le,nem volt a szokásos erős fekete füstös smink, csak én és az arcom éppen kiemelve, az általam kedvelt kócos haj, újra beleszerettem, hogy ha úgy akarom, akkor hullámos természetesen. Csizma, pedig én csizmában nem járok bulizni. Egyébként a barátnőm fiúját megtaláltuk, hát egymásba is gabalyodtak. És nekem is mindig jutott társ, mindig ott volt valaki mellettem. Az egyik srác azt mondta, hogy én egy hatalmas fasz vagyok, de ezt teljesen pozitív értelemben mondja. Szerintem nem túl szép kifejezés. Egyébként elviccelődtünk. Pont ő volt az utolsó beszélgető partnerem. Indultunk. Mondtam neki, hogy nagyon vicces volt vele beszélgetni, de nem annyira, hogy egyébként találkozzunk. 

A srác, akinek megadtam a számomat írt is éjszaka, és mikor indultunk is találkoztam vele. Be kell vallanom, nekem szimpatikus. Bár így kb 10 perc után még nem láttam meg benne azt a férfias állati dominanciát, ami bármikor képes szétszedni, és ezt nem csak szexuális értelemben értem. Ez a 10 perc az udvarias lágy oldal volt. Engem is egy finom hölgynek látott, pedig nyilván én sem vagyok mindig az. De a lényeg a lényeg, szerintem fogok vele találkozni. Az egyik kereskedelmi televíziónál dolgozik. Van közös ismerősünk ott, szóval ébredés után azonnal információkat gyűjtök róla :)

De mivel hétvége van, nem maradhat Izé mentes az est. Láttam facebookon, hogy az egyik barátja töltött fel róla fényképet. Izé csaja, vagy kije hozzászólt, majd Izé is, most lehet épp jobb viszonyba lehetnek, akár lehet a lány épp Izé lakásában várja haza. Persze én kaptam tőle éjszaka smst, hogy merre járok. Nem válaszoltam. Egy órával később hívott is,de nem vettem fel. Mikor már haza indultam írtam neki, egy semlegeset: menjen haza tejet inni (ez kapcsolódik a facebook történéséhez). Később visszaírt, hogy mégis merre vagyok. Nem reagáltam, és nemrég hívott, nem vettem fel. 

Már nincs energiám visszaolvasni, ha van benne elírás,hát legyen így. 

Egyébként meg csak ez a szám jár a fejemben, egyszerűen zseniális:

Számomra a havi 1 hétvégi látogatás az ideális. Erre mindig rájövök. Persze az öcsém mindig hiányzik,vele több időt is töltenék természetesen. A mai ebédnél megkérdeztem apukámat, hogy létezik-e olyan dolog,amit ő kedvel,szeret vagy csak tetszik neki. És ha van ilyen, akkor mi lenne, ha erről beszélne, és nem mindig az állandó és végeláthatatlan kritikáról legyen szó bármiről. Anyukámat is folyamatosan leszólja, és szerintem apukám nem is tudja, hogy én tudok az ő féltékenység szülte elméleteiről. Az öcsémre mindig rászólnak mindenért. Még akkor is, ha nem is csinál semmit. Ő egyébként sokat unatkozik, és akkor felveszi azt a stílust,amivel bizony engem is kikészít. Még tegnap megbeszéltük, hogy ma este együtt nézünk meg valamit animációs filmet a szobájában, és közben melegszendvics partyt tartunk. Délután az Alkonyat IV. részét kezdtük el nézni - én elhiszem, hogy ez könyvben jó lehet,de szerintem filmben nagyon gyenge, a karakterek,a túlemocionáltság,mindenki szerelmes Bellába stb.stb- ,majd egy mini rokonlátogatás után folytattuk volna, de neki már ahhoz sem volt kedve. Kigyűjtöttem  az évben megjelent animációs filmeket,de persze egyik sem tetszett neki. Ekkor kisebb szóváltás után magára hagytam. Ekkor kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Eddig nem is gondoltam rá, hogy elérhető ilyen lista, de ahogy böngésztem, találtam számomra érdekeseket is, ilyen pl a Babaház, vagy a Holdfény királyság, de még nem néztem át tüzetesen a felhozatalt. És megint eszembe jutott, hogy miért nem nézek filmeket? és a szokásos klasszikus kérdés: miért nem olvasok? Egyszerűen képtelen vagyok lekötni magam bármivel is. 

Miközben pötyögtem ezeket a szavakat, az öcsém felhívott - én az emeleten, ő lent -, hogy menjek már le. Még egyszer megkértem, hogy nézzük meg, hátha mégis tetszik neki valami. És találtunk.Letöltés közben megejtettük a melegszendvics partyt, utána még sakkoztunk is. Majd feljöttünk a szobámba és megnéztük a ParaNorman-t. Így a vele való viszonyunk rendeződött mára. Úgy szeretem, ha közel vagyunk egymáshoz, néha megfogom a kezét, nevetgélünk. 

Az élet fája című filmben az anya képviseli a jóságot, az apa a rosszat gyakorlatilag. Valahogy nálunk is így van. Anyukám a kedves, önzetlen,mindenki kedveli. Az ő feladata egész életében a háztartás és a gyerekek nevelése volt. Engem mindig meleg ételt várt az iskolából hazaérve. De mellette a világfájdalom őt is átjárja. Tipikus példája a pohár féli üres helyzetre. Apukámnak semmi és senki nem lehet elég jó saját magán kívül. Évtizedeken át hajnalban, szinte még éjszaka kel este ér haza, rengeteget dolgozik, mellette maszek munkát is vállal, amennyit csak lehet. Soha nem örült, ha gyerekkorunkban hozzánk jött át valaki, mindenkivel volt valami baja.A kormány szidalmazása  a hobbija. 

Valahogy úgy alakult az életem, hogy nem beszélgetek velük igazából. A klasszikus "mi volt az iskolában?" kérdésre a klasszikus "semmi" volt a válasz. És ez gyakorlatilag ennyiben ki is merült. Ezen az elköltözésem sem változtatott. Mikor hazajövök a klasszikus kérdésre a klasszikus semmi különös a válaszom. Nem mesélek semmit. Sem munkahelyről,sem magánéletről. Anyukám fel szokott hívni,de apukámmal nem szoktunk telefonon beszélni. Múlt héten mikor anyukám felhívott néhány perc után megkérdezte, hogy ittam-e. Ez a szomorú, hogy ha kicsit többet beszélek, felismerhető, hogy alkohol hatása alatt állok. A múltkorában nem tudtam aludni éjszakánként. Egyik éjjel attól féltem, mi van, ha apukám meghal. F.m.mel beszéltünk erről néhány szót, és mondtam, hogy mi már szerintem legalább 20 éve nem mondtuk egymásnak a bűvös szót, hogy Szeretlek. Nem csak velem. A szüleim sem egymásnak, ők sem nekünk, mi sem nekik. 14 évesen öngyilkossági kísérlettel játszadoztam. Igazából nem tudom megmagyarázni miért. Bent ültem a kis kétajtós szekrényemben és vagdostam a kezemet a késsel, nyilván nem mertem megtenni. Anyukám egyszer meglátta a sebeket, és megkérdezte mi bajom is van nekem az élettel, ebből látszik, hogy milyen kis éretlen vagyok. Azt hiszem ezt soha nem fogom elfelejteni, még akkor sem, ha alapvetően igaza volt. 

Mint minden család életét, a miénket is befolyásolta a pénz megléte vagy hiánya. Kiskoromban mindig azt mondtam, hogy mi közepesek vagyunk. Aztán volt egy időszak, mikor több pénzünk volt, utána egy időszak, mikor voltak nagyon nehéz hónapok. És nyilvánvalóan a pénztelenséghez a veszekedés és az idegesség még inkább hozzátartozik. Nagyon vártam már, hogy önálló legyek, és mindent saját magam alakítsak, érettségi után le is váltam. Mostanában az anyagi bizonytalanság nem jellemző a családomnál szerencsére, így nem is lenne ok a feszült hangulatra. De sokszor mégis jelen van.

Az érzelmi zárkózottság egyértelműen innen eredeztethető. Mint ahogy az is, hogy mindenre van egy iróniával átszőtt megjegyzésem, vagy mindenen egy-egy humoros mondattal próbálok túllépni.

És ez nem egy szülő-ellenes poszt. Másoknak ennél sokkal sokkal rosszabb sorsuk volt/van. De időnként érdemes ezekkel szembe nézni, hiszen mindent csak nyomkodunk le a tudatalattinkba, és nem is tudjuk, hogy mi mindenre hatással vannak az ott lévő dolgok. Én viszonylag sok dologgal tisztában vagyok, de egyedül képtelen vagyok megoldani. Most is, mint mindig már évek óta, ugyanoda lyukadok ki: kell nekem egy terapeuta.

Karácsonykor előkerülnek a rég nem látott rokonok is. Előbb utóbb mindenki eljut ahhoz a kérdéshez, hogy hát hol a barát, vagy miért nem hoztam magammal senkit, esetleg, hogy ők még nem is láttak velem senkit.  

Barát jövőre. Idén már csak némi szexualitás kellene. Szomorú lenne így befejezni az évet.

Nem maradhat el a karácsonyi poszt.

A karácsonnyal kapcsolatban teljesen vegyesek az érzelmeim. Egyrészt, mivel imádok ajándékokat kapni, nagyon szeretem. Mivel van egy kisöcsém is, akit mindennél jobban szeretek, ezért miatta is még van az egésznek hangulata. Másrészt, a karácsony egyet jelent az idegeskedéssel is. Nem jó a fa, kevés az akasztó, nem működnek az égők, miért nincs még kész, miért van már kész stb stb. Apukám kiabál veszekszik káromkodik. És ekkor sem tudja megállni, hogy ne jöjjön azzal, hogy a fidesz mindent elvesz, és mindent ellopnak és minden ehhez kapcsolódó sérelem. Már viszonylag egész jól kezelem,mindenre van egy ironikus válaszom. Volt olyan év, mikor az ünnepi asztalnál ordibálásig veszekedtek anyukámmal magánéleti zűr miatt. Mi még úgy el is lettünk volna vele, hát felmegyek a szobámba azzal az üveg pezsgővel és nem hallgatom, de ugye ott volt az öcsém. Mindegy, ez már régebben volt, viszont bennem maradandó nyomot hagyott. Szóval az ideges állapot. Ez a mostani készülődés valahogy nem is teljesen ebben a hangulatban telt. Én kaptam a megjegyzéseket, hogy miért nem kelek fel időben, és miért nem vagyok képes rendet hagyni a szobámban. Mondtam, hogy én ezt most nem értem, 25 éve tudja, hogy lusta rendetlen és önző vagyok, most hogy hogy hirtelen ez mindennél rosszabb és mindennél fontosabb? És jött a politizálás is. De apukám mai teljesítményének biztosan van valami különösebb oka. Nem tudom pontosan mi. De úgy vélem köze van ahhoz is, hogy anyukámat lelkileg terrorizálja a beteges féltékenységével. Ez most éppen egy annyira képtelen sztoriban jelentkezik, amit már tényleg le sem merek írni. És apukám csak szinte több órás unszolás hatására volt hajlandó megnézni nyilvánosan a kapott ajándékait, ez is feldühített Félreértés ne essék, ez nem egy apukám ellenes poszt, hiszen egyébként mindenkinek ki szoktam emelni azt, hogy évtizedek óta mit meg nem tesz a családjáért. Az egyik barátnőm mindig mondogatja, hogy kell nekem terápia,ott majd helyre rakják az apaképemet, és az anyaképemet is.

Anyukám mondogatta már többször is, hogy a nővéremnek mennyi ajándékot vett, és hogy nekem pedig nincsen annyi, ez zavarja. De mondtam neki, hogy nem baj, hát megérdemli, és ezt teljes mértékben így is gondoltam. Szerintem én is jó ajándékokat adtam neki. De gyermeki önzőségemet, és gyermeki lelkivilágomat mégis rosszul érintette egy kicsit mikor azért látható és érzékelhető volt a kettő közötti különbség. Emiatt rosszul is érzem magam. Hát milyen ember vagyok én?

Nem vagyok egy kezdeményező típus a karácsonyi üdvözletek küldésében. A facebook és egyéb telefonos alkalmazások már teljesen ki is szorították az sms létjogosultságát, pedig én úgy szeretek üzeneteket kapni. Hát nem kaptam smst. Pontosabban egészen este 11 óráig nem. És mit gondoltok ki volt az az 1, aki írt? Persze, hogy Izé. Bár el tudom képzelni, hogy az iPhone 5 már tud olyat, hogy egy sablon szövegbe nevet illeszt mindenkinek, mert ennél azért személyesebb volt a tavalyi üzenete is, pedig akkor még aktívabban volt barátnője. Na mindegy. Így is ő volt az egyetlen sms köszöntő.

Egyébként az sem elhanyagolható, hogy szerintem a családban átvettem a kis konyhamalac szerepét. Csak eszem és eszem. Tegnap reggel 47,8 kg-mal ébredtem. Tudjátok, nekem ez már sok. Viszont idén már nem fogok megvonásokat alkalmazni. Majd jövőre. Bár nehezen tudom elképzelni, hogy a lakás hideg padlóján guggolgassak és csináljam a haspréseket leterített törölköző ide vagy oda. Az edzőterem nem izgat egyáltalán, a futást hideg időben nem teszem magamévá. De valamire majd csak képes leszek.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!!!

Némaság vett körül mostanában. Ennek pedig az utolsó munkanapok és a karácsonyi bevásárlás az oka. Amikor napok maradnak ki blogolás terén, akkor utólag már úgysem tudom visszaadni azokat az érzéseket és gondolatokat. Pedig lenne mit. És ilyenkor már csak néhány mondatban összefoglalva tudok beszélni.

Néhány munkatársam gonoszsága miatt már majdnem sírva fakadtam a karácsonyi ebéden. A helyzet annyira feldühített, hogy mikor a főnök elbúcsúzott tőlem, és a beszélgetés közben mondta, "de te szeretsz itt dolgozni" akkor mondtam neki, hogy én már egyre nehezebben viselem ezt a közeget. Konkrét neveket,és konkrét sztorikat úgysem fogok említeni neki. Ebből egy smsezés kerekedett, melynek végén nagyon ügyesen próbáltam felvetni a fizetésemelés lehetőségét. Igen, kijelentem: játszom. És szeretek játszani. Tudom,viszont ezzel a kijelentésemmel vállalnom kell, hogy nem akadok ki az ő nyomulásán, hiszen ő is játszik. 

A már említett ebéden a tulajdonos is leült hozzánk csevegni, érdeklődött a karácsonyról, és mit szeretnénk kapni. Soroltam, hogy az otthon leadott listámon milyen tételek szerepelnek. A titkárnő - neki is ki kellene találnom már egy nevet,mert nem szeretem ezt így leírni - . is. Másnap reggel 8-kor kaptam a tulajdonostól egy smst, hogy hívjam fel. De nem én voltam az egyedüli, aki kapott. A másik lány előbb beszélt vele, a lényeg a lényeg, hogy szeretne mindkettőnket megajándékozni,de külön-külön kér 5 percet. Persze mi egy helyre szerveztük, de én kb 10 perccel később csatlakoztam. Mindketten parfümöt kaptunk, mindketten olyat,amit előző nap említettünk. Nekem emiatt nincsen rossz érzésem. Amit adnak, azt el kell fogadni. Persze én könnyen beszélek, nem én tetszem neki, én a szárnysegéd vagyok. Hiszen a titkárnő nem hajlandó nélkülem találkozni vele, ő nem is akarta elfogadni az ajándékot. 

De nem ez volt az egyetlen meglepetés aznapra. A titkárnő kapott egy smst a főnöktől, amiben azt írta, hogy ha segítségre vagy tanácsra lenne szüksége szóljon.Értetlenkedtünk. De a következő válaszüzenetek mindenre fényt derítettek. A főnök segíteni szeretne neki, hogy ha kellemetlennek érezné a tulajdonos közeledését.. beleszólni nem akar,de tud tanácsot adni. És majd szeretne még vele erről beszélgetni,mert nem árt, ha tud néhány rejtett összefüggésről, és a főnök már ragaszkodik hozzá,mert nagyon jó munkaerőnek tartja. Magyarul ,a főnök mindenről tud, zavarja, hogy a tulajdonos az ő felségterületén próbálkozik (mivel a titkárnő is az ő tulajdona) és ezzel megkezdődött a vele való flörtölés is. Azt is bevallom, hogy nekem ez rosszul esik. Hisz ez egy kisebb trónfosztás már nem az egyedüli ostromtárgy vagyok.  F.m. már megtanulta, hogy én vagy a 100% figyelmet viselem el, vagy semmi mást. Most jött el az a pont, hogy tényleg "visszaveszek a karmaimból".

Hétvégén egy újabb látogatást tettem az éjszakában, de ezek már tényleg nem azok a mókák mint régen. Egyik hely sem jó. Ugyan rengeteget nevettünk, vihogtunk, megannyi mókás történet, sok fiúval megismerkedtem, beszélgettem, táncoltam, de valahogy már mégis elmaradnak azok a vidám ébredések másnap: de jó is volt tegnap éjjel. Ez lehet a korral jár, és már valóban nem az ilyen szórakozásra van szükségem. Nem tudom. 

Kérvényeznék egy hibernációt úgy kb az év végéig. Állandóan csak a benti dolgokon kattogok.Egyrészt a munka szempontjából,mit kellene még megcsinálnom,és vajon mikor lesz rá időm,másrészt az embereken.Minden nap eldöntöm,hogy nem foglalkozom azokkal,akiknek a rosszindulat a hobbijuk,de minden nap mégis kiborítanak újra és újra. Félek, hogy holnap a kis évzáró ebédünkön fog tetőződni,és a sok feszültség hatására felrobbanok és majd minden kibukik belőlem

Nagyon nem bírom ezt a benti közeget. A főnököm meg ma gyakorlatilag szinte már kimondta, hogy feküdjek le vele, miszerint őt boldoggá tudnám tenni,de én nem akarom. Ott álltam előtte, megkérdeztem: hát ez nem elég? Utalva a puszta létezésemre. Ő erre annyit mondott: szeretnéd, hogy kimondjam:NEM? 

Egyébként a titkárnő valamelyik nap azt mondta, egyértelműen félreérthető a viselkedésem. A nézésem, a hangsúlyom,meg úgy minden. Hát ebben csak a szomorú vagy sem, hogy nekem ez a nézés vagy hangsúly természetes. A legtöbb férfival, fiúval így viselkedem.automatikus Erre szokták mondani: "aki kurvának áll,ne csodálkozzon,ha megbasszák?" Nem tudok mit tenni. Az egész személyiségemet meg kellene tagadnom,és eldobni a személyiségjegyeimet. 

A karácsonyi ajándékot veszek dologgal kapcsolatban végképp nem szeretnék nyilatkozni. Kilátástalan a helyzet.

De én csak aludni akarok sokat sokat és finomakat enni nagyon nagyon sokat. 1 hétig ki sem kelnék az ágyból.Sorozatokat néznék,aludnék és ennék. Csodálatos volna.

Van egy olyan félelmem,hogy itt sem vagyok teljesen őszinte. És egy időben inkább kevesebbet aludtam,de a napi blogbejegyzés nem maradhatott el. Leáldozóban vagyok. De legalább érzelmileg ejakuálok, ez is valami.

Pedig én ezt úgy akartam, és olyan jól esett.Nem tudom mi történhetett.Pedig még megannyi sztorim van,amiért lehet idiótának tartani.

A főnököm mai adagja: bennem van boszorkányosság,nem a régi korokat idéző, hanem misztikum és erotika, de nyilván ezzel én is tisztában vagyok. Nagyon jól vagyok összerakva, a szüleim nagyon jó munkát végeztek. Imádja a szemeimet. Elkezdte keresni az interneten a testfestett fényképeimet, hátha, továbbra is követeli, mikor mondtam neki, hogy nem normális dolog,hogy ilyet kér, és az sem lenne az, ha én megmutatnám. Szerinte az nem lenne normális dolog, ha ő ezt nem kérné tőlem. Izgalmas vagyok, meg kell fejteni. Elutasító vagyok, az igazi jégkirálynő. És még megannyi egyéb. Leült velem szembe, és sztorizgatott vagy 1,5 órát. Ez még úgy kezelhető, bár egyre inkább zavarban vagyok, hisz ha nem az ügyvezető lenne, hanem bárki más, akkor olyan szépen megmondhatnám, és leépíthetném, bár így is az lesz hamarosan.

Ezután jött a sokk számomra. Egy ideje rászoktam a hajtekergetésre. Mielőtt elment, kérdezte tudom-e mit jelent. Mondtam, hogy nem. Megkért, hogy nézzek utána. A következőt találtam: mikor a lánynak/nőnek tetszik a fiú/pasi, és ez a jelenség a férfiak számára kifejezetten erotikus. Szerintem szimplán csak örülök, hogy újra van hajam, amit tekerhetek,de mivel úton útfélen az erotika és saját magam kapcsolódására szembesítenek, ezért lehet tudatalatti, de ez most lényegtelen. Mondtam neki, hogy majd jobban odafigyelek, és nem tekergetem a hajam. Kéjes mosollyal mondta, hogy nem ezért szólt, és őt ez egyáltalán nem is zavarja. Távozott. Az együtt töltött tömény 1,5 óra hatására el kellett szívnom egy cigit. Sms jött tőle: "sőt:)!". Ez most számomra okozott merevedést. 

Még mindig nem tudom mi lesz a megoldás.Mert ha újra normális és élhető mederbe terelném a történetet, akkor minden szép és jó lenne úgy mint régen. Csak fejben vágyódna, én pedig megtanulhatnék spanyolul,ami nagyon nagy vágyam és ma ajánlott ilyen opciót, ha megnyerünk valami nyelvi pályázatot. Szeretne bevenni az egyéb projektjeibe, ami ugye plusz jövedelem. Persze ezek mind mind több közös idő,ami nem tanácsos. És ha ezekre igent mondok,már megint csak azt hiheti, hogy az ágyára is igent mondok. 

Látszik hogy nem vagyok egy Sharon Stone vagy egy Rebecca Romijn, hanem ezek még egy kislány szavai. Mert nem játszom elég ügyesen, hiszen nem készítettem forgatókönyvet, és csak hagyom, hogy zavarba hozzon, pedig ennek fordítva kellene lennie. Ahogy szinte néhány hét után elértem és meg is kaptam a kiemelt figyelmet. Még 1 hétig kell kihúznom, utána  kikerülök a benti közegből kis időre. És 2013-ra pedig felállítom a játékszabályokat és úgy fogunk játszani, bármennyire hiú és bármennyire akaratos, akkor is.