A nagy Ő-höz rögös út vezet...

Az egyik ismerősöm facebook oldalán leltem rá, és azóta nem tudom feledni, szerintem jobb mint az eredeti.

Ti hisztek benne?

Azt hiszem egyre jobban élvezem a nyugis vasárnapokat. Normális mennyiségű alvás után már délelőtt felkelek-ez nagy szó -.Zuhanyzás után mikor tükörbe néztem, egyszerűen csodálatosnak láttam magam. Nálam előfordul, hogy ébredés után, smink nélkül szebbnek látom magam, mint festékkel az arcomon,pedig viszonylag ügyesen "festek" És ez nagyszerű érzés. Reggeli, és az utána következő kávét ágyban fogyaszthatom el miközben ezeket a sorokat pötyögöm. És még előttem az egész nap. Megyek is két design vásárt meglátogatni.

Este felhívott a volt barátom, akinek inenntől kezdve csak az "izé" lesz a neve tényleg. Trécseltünk erről arról, beszélgetéseink fókuszában a jövő heti nyelvvizsga áll egy ideje, és persze hogy egy helyre lettünk beosztva, hát miért is ne. Egyébként nem tudom mennyire normális dolog, hogy egy-egy beszélgetés alkalmával én mindent elmesélek neki. Így az f.m. sztori előzményeiről is tudott, rá is kérdezett, így megosztottam vele a legújabb fejleményeket. És hogy még egy apró részletet megemlítsek, péntek délután, mikor f.m. elmondta nekem telefonon, hogy kitől is kaptam a levelet, akkor abban a pillanatban épp izé haladt el mellettem kocsival, ő nem vett észre.

Hajnalban kaptam izétől egy smst,érdeklődve, hogy alszom e már, amire nem ébredtem fel, utána hívott is,de kinyomtam. Nem akartam vele talákozni. Hétvégi énem nyugodt és teljesen visszafogott volt ennek a hétnek a végén.

És a tökéletes vasárnapi hangulatért, bár a dalszöveg nem teljesen tipikus vasárnapi hangulat,de akkor is, a cím legalább igen :)

Ui: f.m.-mel nem tudom mi van, péntek délután óta nem adott életjelet. Tegnap este már ráírtam, de egyelőre semmi reakció. Nem tudom, hogy most jót jelent, vagy inkább rosszat...

Köszönöm a szurkolóknak, de erre többet nem lesz szükség, illetve biztosan lesz, de nem ennél a sztorinál. Viszont az ujjakat kéretik keresztezni újra, vagy tovább, hogy megoldódjon ez az ügy. Ennyi bevezető után elárulom mi történt itt.

Délelőtt elkezdtem már írni, de után történt valami, ami teljesen más megvilágításba helyezte a történetet. Ott hagytam abba, hogy "lehet látogatóm lesz" Így is váltunk el egymástól. Céges szülinapozás volt csütörtökön, de nekem előbb el kellett jönnöm, sőt nagyon korán. Este viszont előbb haza is értem, így megírtam, hogy a tervezett 10 óra helyett már 9 is jó lehet. 3 óra telt el reakció nélkül. Ekkor eldöntöttem, hogy történhet bármi, én biztosan nem nyitok ajtót. 10 óra előtt csörgött a telefonom, a hangját is alig ismertem meg, ekkor már tudtam, az alkoholszint az egekben járhat. A találkozunk-e kérdésre határozott nem-mel feleltem. És más közös kollégánk is jelen volt a kérdésénél, még idegesebb lettem. 10 perccel később újabb hívást kaptam. Azt mondta bajban van, mert teljesen készen van. Közöltem, hogy én ezen nem tudok segíteni, szépen menjen be valami szórakozóhelyre, vagy menjen haza. Utána azért tépelődtem magamban egy kicsit, hogy lehet tényleg szívtelen vagyok, és a bajban nem nyújtok segítséget. Lehet mondanom kellett volna, hogy jöjjön át, belöktem volna a zuhany alá akár ruhástól, lenyomtam volna a torkán egy csomó vizet, valamivel megetetem, és lefektetem aludni. De hagytam, hogy a sértett énem domináljon.

Mivel nem tudtam teljesen részt venni az ünneplésben, ezért nekem az volt a büntetésem, hogy be kellett mennem dolgozni, a többieknek nem. Így szinte teljesen egyedül voltam. Az alkohol szag elárasztott mindent, a szemét mennyiség, és maradványok is árulkodtak, mi történhetett itt az este.... a nap folyamán beesett 1-2 résztvevő, elmesélték milyen "szolid" hangulat uralkodott. Ahogy megnyitottam az e-mail fiókom egy éjszaka kapott levelet találtam. Ő írta, hogy nagyot csalódott bennem, szereti a feleségét, keressek mást szórakozni, riherongy ribanc és hasonló jelzők, és mondatok. A könnycsatornáim telítődtek. És egyáltalán nem értettem,mégis mi van? Okosan, csak annyit írtam vissza -és ennek még jelentősége lesz -, hogy józanul is olvassa át a mondatait, de abban sem vagyok biztos, hogy ő írta. ez utóbbi feltételezésemet arra alapoztam, hogy este 10-kor még gyakorlatilag kommunikáció képtelen volt, éjszaka 1-re meg már képes összetenni értelmes mondatokat írásban, valamint a levél stílusa, nyelvezete  is szokatlan volt. Néhány perccel később rá is írtam, hogy ha nem kér bocsánatot, akkor alig fogom várni, hogy tényleg áthelyezzék. Úgy látszik sikerült megfogadnom, hogy előbb gondolkozzak, és csak utána cselekedjek. Így csak gondolatban gyártottam mindenféle érveket, válaszokat, bántalmakat. A Facebookot csekkolva, pedig szembesültem vele, hogy éjszaka egy ismeretlen lány "megbökött". Ennek nem tulajdonítanék jelentőséget, de mivel történetesen f.m. az egyetlen közös ismerősünk, így azért kezdett érdekessé válni. Megint óriási nagy szerencse, hogy ennek a személynek nem kehetett üzenetet írni, mert megkérdeztem volna, hogy mégis mi ez? 2-3 óra múlva kaptam azt a választ, hogy nem ő írta a levelet,a többit majd később. Ekkor még mindig csak azon aggódtam, hogy ittasan másoknak vajon mit mesélhetett...

Délután csörgött a telefonom. Ekkor tudtam meg, hogy a levelet a feleségétől kaptam. A nagy napszemüvegem szerencsére sokat takart az arcomból, így az utca emberének nem volt látható a döbbenetem. Megnézte az e-mailjeit, vélhetőleg elolvasta a levelezéseinket, hála istennek ott semmi durva nem található azt hiszem, így született a "ribanc levél" f.m. nevében. Azóta pokol van náluk otthon. Rövid beszélgetés volt, így egy csomó dolgot nem tudtam meg, csak ezt a tényt. Miután letettük a telefont, ismét telítődtek a könnycsatornáim és pusztító szégyenérzetem támadt. Én beszennyeztem egy család életét. Oké, hogy én csak katalizátor voltam/vagyok a történetben, de ettől függetlenül sósavként marta a lelkemet. Még 1-2 üzenetet váltottunk a nap folyamán, borzalmas náluk a légkör otthon, elviselhetetlen. F.m. így is szörnyű lelki állapotban van, és még ez is hozzá, és a feleség azt tudja nyilván, hogy egy helyen dolgozunk. Én egy átok vagyok.

Megvan a túlzott női szerepem első áldozata.

Egyelőre úgy néz ki holnap este látogatóm lesz.....

Nem tudom feltűnt-e már valakinek, hogy napközben többször 1-2 perces különbséggel indulunk el valamelyik szobába. Igazából, akiknek szemet szúrhatna, azok pedig nem tudják, hogy van a Whatsapp, ahol ezeket előre meg lehet beszélni. Na mindegy. De egy-egy gyors ölelés nem elég. Ma előbb el kellett mennem, az a fantasztikus ötletem támadt, hogy kísérjen le, és majd az utcán ölelkezünk egy hosszabb lélegzetvételűt. De azért az utca sem biztonságos erre a tevékenységre. Ekkor az ugrott be, hogy menjünk a hátsó mosdóba, közös kis helyiségből nyílik külön a női és férfi. Így is lett - bár ennél az utca verzió egyébként sokkal jobb -. Elkerülhetetlen volt, hogy az ajkaink ne találkozzanak, de csak nagyon röviden, a nyelvek éppen csak közös táncba kezdtek. A helyszín nem a megfelelő, nagy a rizikófaktor.

Egyébként nagyon korrekt voltam ma. Mikor megjegyezte, félő, hogy belémszeret - persze nem 100% komolysággal -, akkor közöltem, hogy természetesen ez így lesz, és én össze fogom törni a szívét. Ennek tudatában vállalja a küzdelmet. Ekkor visszakérdezett, hogy mi történik ha ez fordítva történik meg, de "megnyugtattam", hogy ez egyrészt nem fog, másrészt, ha mégis, akkor előbb fogok hátra arcot mondani. Persze ebből azt hozta ki, hogy az végülis egy jó pozíció, mire én csak annyit tudtam mondani, hogy hasalva igen.

És ma is találtam meglepi bonbont a hűtőben, és a személyiségemet lelkemet külsőmet dicsérő bókhalmazt szóban és írásban egyaránt.

Egyébként még mindig nem tudom mi lesz ennek a sztorinak a vége...

Alapjaiban nem zavar, ha hallok másokat szeretkezni/szex közben. Zavarni nem zavar, de a mostanában jelenlévő állapotomnak nem kedvez. Most már én is szeretnék egy olyan igazán lélekrombolót, ami egyben lélekemelő is.

Az elkövetkezendő napokban lehet nem igazán tudok majd bejegyzéseket produkálni. Találtam egy nagyon jó  kreatív pályázatot, aminek szeretném összerakni az anyagát -szerintem egyszerűen zseniális ötlet jutott eszembe, ha ezzel nem nyerek,akkor én nem is tudom...- +design hét van, aminek meg már összeállítottam a látogatni kívánt programok hadát. Valamint híztam 1 kilót - láthatóan nem plussz izom - így a testedzést is újra a lehető legszigorúbban kell vennem. De igyekszem írni, hiszen ez a blog már a gyermekem. Egyébként az állandó reggeli rosszulléteim hatására csináltam egy terhességi tesztet, ugyan nagyon minimális a rizikófaktor. Napközben a munkahelyemen, minél előbb szerettem volna túlesni rajta. Ahogy rápillantottam, két csíkot véltem felfedezni. Mikor közelebb hajoltam hozzá, egyértelműen kivehető volt, hogy az csak egyetlen csík, csak kicsit távolabbról a bejövő fény hatására tűnt kettőnek. De azt az arckifejezést, és érzést abban a fél percben nem kívánom senkinek. 

Ahogy végignéztem a folyosón, láttam, hogy az összes irodaajtó csukva van már. Átmentem elköszönni, és közöltem, hogy már senki sincs bent. Álltam az ajtóban huncut mosollyal, vészesen közeledtek egymáshoz az ajkaink, már majdnem összeforrtak, mikor hallottuk, hogy mégis megérkezett a lift az emeletünkre....

A mai délutáni események és egy esti csevej egyértelműen ráébresztett, hogy túljátszom a szerepemet. Mi történt velem? Mikor? És leginkább miért? ami ennyire elsodort önmagamtól. Vagy ez lennék én? Minél több embert a bűvkörömbe kívánok vonni

A Femme Fatale. Minden a vonzerőről és a csábításról szól, és mindenben önmagamat helyezve előtérbe. Egy simogatás, és iszonyatosan vágyom rád, a tökéletes test birtokosa, és érzéki csók a nyakra, nagy sóhajok. Délután, munkaidő után még az irodában maradva. Fél pillanat alatt át tudtam volna magam adni az érzésnek. És utána is teljesen elvarázsoltnak éreztem magam. De kimondtam, hogy nyilván ez csak addig működhet köztünk, amíg viszonylag érzelemmentes. Ott ült velem szemben, és éreztem, hogy legszívesebben felfalna a gyengéd érintéseivel és az ajkai simogatásával. De így sem tehetem, nem mérgezhetem meg a gondolatait, nem lobogtathatom állandóan a tüzet, nem perzselhetek, nem, hiába árad belőlem, nem tehetem. És közben másban sem táplálhatom a reményt, nem húzhatok állandóan mézesmadzagot, főleg, ha a másik illető tényleg nem is vonz, csak a jóleső flörtölés. És nem vágyhatom arra, hogy másnál is én legyek a legjobb, pedig úgy néz ki, talán újra jobb helyzetbe kerülök nála,ami egyértelműen kedvez nekem többféle tekintet szerint is.

 De akkor mégis miért viselkedem így? Ösztönösen áthatja minden tettem, minden mozdulatomat, minden szavamat. Hol van a filozófikus én, aki a világ rezdüléseit kívánja megfejetni, aki a gondolatok tengerében úszik, akár az árral szemben is. Vállalja a gondolatok okozta önnön marcangolást. És helyette miért csak vágyak tengerén hajózom?

És mikor este kifejtettem a vágy-hűség-ösztön gondolataimat valakinek, ezt a választ kaptam:

Olyan a világ, amilyet te teremtesz magad körül. Erről jutott eszembe a szlogen: annyi a világ, amennyit beletöltesz.

Ezt a világot én teremtettem magam köré.

Normális, hogy este 10-kor nekiállok főzni a házas gyermeket nevelő munkatársamnak (f.m.)? Mivel idegesít,hogy nem eszik rendesen. És persze tudom, hogy romokban lévő magánélete miatt fokozott törődést és gondoskodást igényel.

Továbbá, hogy nagyon jó érzés, ahogy hozzám ér, és ma először volt ölelés. Illetve már nem csak az esti felvonáshoz tartozik a pajzán üzenetváltás, de az Sz betűs szót minden nap olvashatom.

Azt hiszem már láttam és tapasztaltam, hogy valóban zavarban tud lenni a jelenlétemben. Úgy gondoltam csupán -maradva az irodalmi eszközöknél -költői túlzás, mikor azt mondja, hogy a munkahelyen velem szemben tanúsított higgadt viselkedése mögött elég nagy munka és küzdelem áll.

Nekem határozottan nem lenne szabad belebonyolódnom ebbe, mégis úgy érzem határozottan közeledik a csókban való összefonódás ideje, és amennyiben az olyan lesz, amilyennek ígérkezik, akkor nincs megállás...

- Lehet érzelmileg én vagyok fogyatékos? Különben hogyan nevezhetném más családját "kelléknek". És miért jövök zavarba, ha egy férfi a kislányáról mesél? Jah, mert én éppen ezt a férfit űzöm  kísértésbe nap mint nap.

- Teljesen mindegy mit csinálok, mennyit mosolygok, hogyan nézek ki, már nem "állok jó helyen annál az embernél,akitől a pozícióm függ"

- Ha egy cipő kényelmetlen, valószínűleg az is marad, az alkohol képes néhány perccel meghosszbbítani az egyébként 2 percig tartó komfortérzetet

- Már más "kellékes" embernél sem állok jó helyen

- Ha jó érzéssel tölt el, ahogy valaki megsimogatja a nyakamat és tarkómat, az már valamit jelent

- Ha több mint 1 hétig nem futok, akkor lehet utána nem leszek rögötn szélsebes

- Ha többet aludnék, lehet nem az őrület jeleit fedezném fel magamon, és nem érzeném úgy, mintha csak egy filmben szerepelnék,éppen egy lassított felvétel közben, vagy mintha valaki más tenné a lábaimat egymás után

- Ha a fogorvos javasolja a bölcsességfogak eltávolítását, mivel maguktól soha nem lesznek képesek előbújni, akkor lehet meg kell fontolni a tanácsát, vagy kellett volna akkor, mikor mondta, és nem 2 évvel később, mikor már kezdi éreztetni, hogy létezik ő az íny alatt

- Tud valaki valami jó szájsebészetet? De azért a biztonság kedvéért már most elkezdek sírni, hogy a beavatkozás után ne legyen ismeretlen az érzés és a tevékenység

- A tonhalsalátához eszünk pirítóst vagy abonetett vagy valamit, különösen ha olivától áztatott, különben rosszul leszünk

- Jah, egyébként is minden reggel rosszul vagyok

- Órákva el kellene vonulni a gondolataimmal mielőtt szavakká formálom őket, vagy aludni előtte egy fél órát, vagy futni egyet, de rögtön semmiképp

- Ha egy tárgy egyik pillanatban itt van a másikban meg már ott + 2 különböző fényképen (rólam) két különböző géppel két különböző időpontban és helyszínen  fehér füst-folt van az egyébként zárt helyen készült képeken+ ha a lakásban néha magától néhány másodpercre fények gyúlnak majd elalszik = van egy privát szellemem

- Meg kell tanulni legyőzni az állandó mértéktelen csillapítatlan lélekromboló pusztító vágyat, vagy kiélni

- Nem vagyok dagi, hiába látom újra annak magamat