A nagy Ő-höz rögös út vezet...

A vasárnapi üzenetváltásunkból kiderült, hogy f.m. nincs túl jó passzban. Gondolkoztam, gondolkoztam mivel tudnám kicsi jobb kedvre deríteni hétfőn. Ráakadt a tekintetem Müller Péter Örömkönyvére. Betettem a táskámba. Reggel a legfontosabb teendőim után írtam egy kis levelet, melyben felszólítottam, vagyis inkább tanácsoltam, hogy minden nap olvasson belőle, egy sort, vagy egy oldalt, mikor éppen hogy van ideje és befogadóképessége.  Kizárólag irodai használatra, hiszen én a napközbeni örömforrásáért felelek. A kis levélkét betettem a könyvbe, bevittem a fénymásolós szobába, és elrejtettem egy dobozba. Tettem hozzá még egy mini kirakót - egy müzlihez volt -, mivel kell tárgyiasult meglepi is. Visszamentem a saját irodámba, megírtam neki a paramétereket. Szerintem ez kedves gesztus :) De persze én is kaptam már tőle elég figyelmet tettekben mérhetően is. Verbálisan pedig folyamatos a testem s lelkem egekig magasztalása minden nap.  A kedveskedésem után is benne foglaltatott a válaszában, hogy Szeretlek. Hozzá kell szoktatnom magamat ehhez a szóhoz. Ezek a napközbeniek. Este pedig átveszi a főszerepet az erotika, és leginkább önzetlen örömökben szeretné részesíteni a testem minden egyes pontját. Vannak történetek, melyekről tudjuk, hogy egyszer bekövetkeznek. Ebben viszont nem vagyok biztos.

Minden emberi kapcsolat az adok-kapok elvén működik. Nem mondom, hogy eddig nem gyakoroltam, mert nyilvánvalóan igen, de az egyensúly keresése még a feladataim közé tartozik, de már elindultam az úton.

A Rossmannban sétálgatva, hiszen céltudatosan megyek be egy darab valamiért, majd azon kapom magam, hogy de biztosan szükségem lesz majd erre a szemhéjfestékre meg arra a fülbevalóra is,és még stb stb, szóval ezért sétálgatva, fedeztem fel, hogy az egyik kozmetikai cég piacra dobott egy Cherry Blossom Girl kollekciót. Úgy reménykedek benne, hogy van még valaki, akinek e szavak hallatán ugyanaz jut eszébe mint nekem.  - Ugye van? -

Hát persze, hogy ez:

És hiába színes dekorkozmetikumokról van szó, nem tudtam színkavalkádként tekinteni rá. Mert eszembe jutott a szám és a klip hangulata, alig vártam, hogy hazaérjek és meghallgassam. Egyébként érdekes, mert a saját diszharmóniámat idézi fel.

A nővérem névnapjára egy numerológiai elemzést kapott tőlem. Teljesen megnyugodott, mert bebizonyosodott, hogy jó helyen és jó úton van. Én is elmegyek. Születési dátum és név alapján készítik el az elemzést. Én nagyon szeretem mindkettőt. A születési dátumom teljes mértékben kielégíti a páratlan szám függésemet, és még egy nagyon jeles ünnepnapon is van. A nevemben az alliteráción kívül szeretem a csengését, ,szeretem kimondani. Így kíváncsi vagyok, bár mint az auraelemzés esetében, szerintem túl nagy meglepetések itt sem fognak érni.

A zene hatásaként azt hiszem cseresznyevirág színbe öltöztetem az orcámat.

Egyik nap érzékeny oldalamat megmutatva elmélkedek, másnap már szeretőkről álmodozok. Most megint úgy érzem mindent akarok, mindenkit akarok, és az észnélküliségre szavazok.

Egyébként ma f.m. azt mondta, hogy szellemem és testem már annyira vonzó számára, hogy túlmegy minden határon. Tudom, hogy nem lenne szabad, de én akkor is élvezem ezt a szerepet, és vágyom erre a hatásra.

Egyébként megint elkezdődtek a vágy napjai, én már szépen lassan tényleg a saját szexualitásomba fogok elhalálozni.

Ha most megfejteném a szó jelentését, akkor minden idők egyik legzseniálisabb embere lennék,de nem, nem vagyok az.

Ezt muszáj bemásolnom:

A szerelem egyik jelentése vágyakozással, rokonszenvvel, intimitással párosuló érzelem, másik jelentése pedig az ilyen érzelmen, illetve a szexualitáson alapuló tartós érzelmi kapcsolat két ember között /http://hu.wiktionary.org/wiki/szeretlek/ -no comment-

Én csak azt tudom, hogy engem nem lehet zavarba hozni sem bókkal sem pedig bárminemű szexualitással. Ellenben van valami, amitől azon kívül, hogy a zavarodottság jeleit önkéntelenül is magamra öltöm, egy pillanatnyi lélegzetvesztés is bekövetkezik. Ehhez pedig annyit kell tenni, hogy azt mondják nekem: Szeretlek.

Múlt héten újra hallottam ezt. És nem úgy, ahogy egy férfi mondja egy nőnek, hanem ahogy egyébként egy embertásunkat szerethetünk őszintén. Én mégis az előbb említett tüneteket produkáltam. Az illető állandóan felhozza, hogy én zavarba hozom a verbális szexuális csatáink folyamán, de hogy engem nem lehet. Ám amikor elhangzott a szájából a bűvös szó ,bekövetkezett az én légzésem leállása is egy másodpercre. Azóta ezt már írott formában is olvashattam, nem is egyszer, de reakcióm viszont még mindig változatlan.

Néhány évvel ezelőtt az aktuális barátommal szeretkeztünk, mikor egyszer csak kiejtette a száján, akkor először,  Szeretlek. Igazából ennél meghittebb dolgot nem igazán tudok elképzelni, ám ahelyett, hogy az érzelmek és a velük járó örömkönnyek elöntöttek volna a teljes testi és lelki katarzis találkozásaként, én ugyan elvesztettem néhány másodpercre a lélegzetem, de vele együtt a testem és az arckifejezésem is merev maradt. Blokk. Természetesen mondanom sem kell, hogy nem tartott sokáig a kapcsolat.

Ma délután sokat gondolkoztam,kutakodtam az emlékeimben, de azt hiszem még egyszer sem volt olyan, hogy őszintén és igazán mondtam volna egy fiúnak, és a válasz is ugyanolyan őszinte lett volna. A volt barátomnak mondtam. Határozottan emlékszem, hogy a fél éves "évforduló"ra készültem, az ajándékkártyára órákig választottam az idézetet, nem tudtam, hogy belefogalmazzam e már a bűvös szót, ha jól emlékszem nem tettem. Aznap éjjel külön indultunk el szórakozni, de ugyanarra a helyre mentünk, és akkor éjszaka egyszerűen már kikívánkozott belőlem: hát megtörtént.,feltártam a lelkemet. Válaszreakciót már nem kaptam. Arra is határozottan emlékszem, hogy mikor hazaértünk szép kis veszekedést szítottam belőle, melynek hevében a táskámat is a földre dobtam, benne a pár nappal előtte kapott fényképezőgéppel. Érdekes, hogy nagyon nagyon régóta eszembe sem jutott ez a történet, most mégis itt van előttem. Egyébként emiatt a témakör miatt úgy emlékszem több vita is volt. Persze utólag tudom, hogy ezt így nem szabad, és emiatt nem szabad. Később, talán jóval később,de voltak "szeretlek-szeretkezések".

Nálunk a családban soha nem volt szokás használni ezt a szót, kiskoromból sem emlékszem rá. Ám az öcsémnek mindig mondom, sokat mondom. Nem tudom érti e, de nekem nagyon jól esik. Biztosan érzi is, de én akarom, hogy hallja.

Tudom, hogy nem akkor és úgy szeretünk valakit, ha kimondjuk. A tettekben érhető utól a szeretet. Érezni kell, nem hallani. Én tudom, de nem tehetek róla, ha nekem szükségem van rá, hogy halljam. Nehéz, nagyon nehéz, de ha én képes vagyok rá, akkor a másik félnek is képesnek kell lennie rá.

Magamat egy hiperézékeny lánynak tartom,aki képes elveszni az érzelmek sűrűjében, mégis akkor hogyan lehetek ennyire rideg és hogyan állhat le a légzésem? Ha valóban érzéketlen lennék, akkor nem foglalkoztatna a téma. Ha nem lennék hiperérzékeny, akkor nem misztifikálnám túl magát a szót, és a mögöttes tartalmat. Akkor hol lehet a hiba? Azért mert nem tartozott hozzá a szocializációs folyamatomhoz? Vagy ennél messzebbre és mélyebbre kell haladnom?

Számomra kimondva az, hogy szeretlek, egyet jelent azzal, hogy beismerem gyenge és sebezhető vagyok. De most néhány másodperc alatt végiggondolva, vágyom rá, hogy újra gyenge és sebezhető legyek, mert ez egy olyan őszinte és meghitt érzés, amit csak nagyon kevesen láthatnak és tudhatnak.

Nem szabad napokat kihagyni, mert hirtelen annyi gondolat és érzés kavarog a fejemben, hogy megint csak egy káosz-bejegyzést fogok alkotni. És akkor milyen sorrendben haladjak a káoszban?

Eredetileg az előző felvezetés nélkül, így indult volna ez a poszt /még a délutáni fejecskémben így állt össze/

Kaptam ajándékba két kinder tojást, hogy kis csoki és kis játék is legyen egyben.
Mivel két napig nem voltam,ezért jár két meglepi. Ekkor eszembe jutott, hogy a
volt barátom reggelenként m&m's cukorkával tömött, hogy jókedvű legyek, szép kislánynak reggel is mosolyognia kell -ébredés után nem vagyok olyan jófej -
Adogatta a számba a kis színes cukorkákat, mindig volt otthon. Olyan érdekes,
hogy két ember arról a szintről hogy jut el oda, hogy már némán szexelnek 5
percre egy vasárnap reggel a falat támasztva

És ez lett volna a tökéletes felvezető a szombat éjjelhez. De aztán mikor beléptem a blog.hu-ra, az ajánló rovatban megláttam a Junkies zenekar nevét, akik réges régen a nagy kedvenceim voltak, a Maszk című szám volt évekig a himnuszom, és a Nihil album. Úristen, ahogy megismerkedtem a szó jelentésével, az aktuális állapotomat máris elneveztem " nihilfeeling"-nek, és gyakorlatilag évekig éltem benne. Persze ezek így leírva csak üres szavak, de nekem ezek a szavak megannyi érzést és élményt rejtenek. És az említett blogon olvastam, hogy az egyik tagnak, sajnálom, hogy nem emlékszem, de vagy Andrisnak, vagy Barbarónak egyik kedvenc könyve a Zabhegyező. És akkor jött a következő Úirsten, a Zabhegyező. Hogy elfelejtettem ezt a könyvet, pedig ez a könyv is mennyit jelentett.  Ja és volt egy aláíratott félbetört dobverőm Junkies relikviaként, és egy koncert után még a cicimet is alírattam velük, / tudom tudom no comment/

És ezeket a gondolatokat és érzéseket megelőzte még egy koraesti telefonbeszélgetésem, ami ráébresztetett, hogy egyrészt teljesen rossz barátnő vagyok, bizony van olyan, akit hónapokig elhanyagolok, pedig mint kiderült, mikor legutóbb hívott ,én nem vettem fel, és vissza sem hívtam, akkor éppen terhesség-abortusz dilemmában szenvedett. A másik pedig az ő élete és kapcsolata, ami mindenképp gondolatokat hagyott maga után. Vidék, ami mégis megyeszékhely, de nincsenek emberek, már nincs társaság, rossz a kapcsolat, állandó pénzhiány és veszekedés, a semmi és a társas magány. Azóta is gondolkodom mit tehetnék, hogy a barátnőmnek jobb legyen.

A harmadik pedig, hogy én elhiszek sok mindent, de: látom, hogy milyen lányok mennek férjhez és/vagy milyen lányok terhesek, ne mondja nekem senki, hogy ez normális?!? Miért? Miért kell ezt? Csak kapkodom a fejemet jobbra aztán balra, kerekedik a szemem kitágul az egyébként is óriási pupillám, és értetlenkedem 2 kocka óriási milka csoki közt félúton. Persze mivel nem tudjátok kikről van szó, így lényegtelen.

Negyedik, eddig nem is tudtam, hogy van negyedik, hogy én azért szerencsés vagyok. Reggel, egy csak a nőknél előforduló jelenségre ébredtem, mely hozta magával a fájdalmat és a rosszullétet is. Még, egy este nem olvasott üzenet volt a telefonomon f.m.től, arra reflektálva beleszőttem, hogy ma bizony nem leszek túl jó állapotban. Jelezte, hogy akkor még inkább igyekszik majd a kedvemben járni. Tőle kaptam a mai két meglepit is. Ugyan a rossz kedvem más okból fakadt a mai nap folyamán, de még munka után is felhívott, hogy eloszlassa a negatív hullámot. Ő vigasztal, akinek a házassága romokban, egyik munkahelyről jár a másikba. Én meg elnyarvogom magam időnként, hogy akkor jár nekem a meglepi. ...

Ezek után érdekel még valakit, hogy mi történt szombat éjjel? Lélektánc, after,látogató,rosszullét, nem alvás, én és én.

Elromlott a számítógépem, így 3 teljes napot, /mivel a telefonom nem elég okos ahhoz, hogy mindent csináljak vele/ kellett eltöltenem saját magammal, és még szabadságon is voltam hétfőn kedden. Tényleg egyedül voltam önmagammal, a levelek és facebookon kívül elzárva a külvilágtól. De az a szombat éjszaka és vasárnap reggel mindenképp megérdemel egy posztot...majd este.. feltéve, ha nem ájulok el napközben, vagy nem ájulok el végleg, mert jelenlegi fizikai állapotomban minden elképzelhető....

Ez a cím már régóta él a gondolataimban, csak eredetileg más tartalommal ruháztam volna fel. De az elmúlt 2 nap eseményei rászolgáltak a címre.

Tegnap az egyik munkatársam megemlítette, hogy vigyázzak,mert már mennek a pletykák rólam és a flörtölős munkatársamról (innentől csak f.m.-nek fogom nevezni). Hát jó. Erre lehetett számítani, nem ugrálok boldogságfelhőkön, de elviselem. Az igazságot úgyis csak mi tudjuk - ami jelen esetben az, hogy minden csak verbalitás szintjén működik - De aztán fokozódott azzal, hogy elméletileg a főnök megkérdezett valakit, hogy én és f.m. összejöttünk e, és mi biztosan összejárunk. Erre a valaki azt válaszolta, hogy ő nem tudja, de egyébként is mindegy, és f.m. azzal szexszel akivel akar, ha mindenkivel annál jobb, persze mindezt poénosan. De a főnök mély hallgatásba borult és csak hümmögött, hogy nem, ez nem így van. Ezután a valaki figyelmeztette f.m.et,hogy vigyázzon hol van neki itt a helye... Nem esett jól ez az egész, nagyon nem. Délután meg is kérdezte a főnök mi bajom van nekem, erre csak annyit mondtam: ezentúl érzelemmentes leszek. Ugyan visszakérdezett mintha értetlenkedne, de láttam rajta, hogy nagyon jól tudja miért mondom. 

Ma délelőtt egy médiaeseményen vehettem részt plussz egy fővel, egyértelmű kit vittem. Mire visszaértünk már újabb esemény történt az ügyben Ha f.m.-nek ennyi ideje van, hogy ilyenekre járjon,akkor egyéb más plussz feladatokkal is leterhelhető, és most utolsó alkalommal figyelmeztessáék arra hogyan is kell viselkedni, kinek mi a felségterülete.

Nyilvánvalóan innentől kezdve bármit tesz vagy mond, baj lesz. A főnök velem pedig továbbra is kedves. Úgy érzem magam mint egy kalitkába zárt díszmadár. Nézni lehet, de kivenni már nem, azt csak a gazdája teheti meg.  Egyértelműen hibáztam, hiszen túl közvetlen voltam,mindkettővel.

Persze az is egyértelmű, hogy ehhez kellett valaki, aki információnak tűnő dolgokat csepegtet, ennek a személynek a kiléte is rejtett maradt, igazából lényegten, de lehet tudni azért ki állhatott a háttérben.

Én ezek után úgy érzem magam mint egy törött szárnyú madár, ezzel olyan személyiségjegyeimtől fosztottak meg, melyek azzá tesznek aki vagyok. De már nem vagyok, némán, mimika és gesztusok nélkül, nem kacarászva, nem viccelődve, nem picit nyarvogva, csak úgy teszem,amit kell a tündéri bájos bűvkörtől mentesen.

A mai nap után semmi kedvem a szombat éjszakáról írni, mikor is a Mignon Ötkert Creol párosítást járva, már az utolsó helyszínen, felfigyeltem egy néger fiúra. Pontosabban a mozgására, nem sokkal később már egymásra reflektálva táncoltunk. Bárcsak minden fiú így mozogna, egyébként különböző szerepekbe élem bele magam sokszor, ezek közül a leggyakoribb: modell, balerina, táncoslány, író.

Egy korábbi bejegyzésem, és ezzel saját magam teljes megcáfolásaként, csókolóztam vele. Egy kicsit vonzott. 2 barátnőm csak azt mondogatta, hogy vigyem haza vigyem haza, hiszen annyira gyönyörű. Nem tettem. Ellenben megbeszéltem vele, hogy a héten találkozunk. Mire felébredtem másnap, kisebb sms dömping várt rám, én pedig nagyon nagyon boldog voltam, hogy egyedül tértem nyugovóra és gy pillanat alatt sikerült átgondolnom, hogy nem, nem tetszik( pedig igazán jó volt vele csókolózni,valamint hihetetlen mozgáskultúrával rendelkezik) és Napközben is érkezetek üzenetek. Estig nem értem rá foglalkozni ezzel, akkor meg már úgy voltam vele, hogy majd holnap (hétfőn). Írt újra és újra, a 9. után sikerült neki válaszolnom, és hiába írtam, hogy meggondoltam magam sorry és hasonló, még 4 üzenet érkezett aznap=tegnap. 

1. Ittasan nem ismerkedünk

2. Nem csókolózunk

3. Én tudom és értem, hogy hatalmas bunkóság nem válaszolni, és/vagy meggondolni magunkat, de nem kell emiatt zaklatni

4. Miután jelrztük "hátra arc" szándékunkat, nem kell zaklatni

+ remélem enyhítő körülménynek számít, hogy a sorokat írva is elfog a szégyenérzet...