A nagy Ő-höz rögös út vezet...

Többször mondtam f.m-nek, hogy a blogolvasók már valami történést szeretnének, úgyhogy ez most csak miattatok történt. gomb kikapcs.

Reggel együtt mentünk egy külsős irodába. Onnan a régi irodába, ami már zárva van. Csak ketten egy helyen. Átöleltük egymást úgy hosszasabban. De éreztem, hogy ez azért már nem elég. Finoman elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd az arcát, erre simogatni kezdte a combomat, végig simította a fenekemet, és ennyi. Ilyen szinte minden nap van, nem haladunk előbbre. Mikor beszálltunk a kocsiba, mondtam neki, hogy még mindig túl udvarias, és nem él minden lehetőséggel. Egy pillanatig átgondolta, és rájött, hogy igazam van. így úton visszafelé ahogy a belső combjaimat érintette, azzal a mozdulattal fokozatosan egyre távolabb helyeztem a lábaimat egymástól. Megállapítottuk, hogy ez mind szép és csodálatos, csak olyan kár, hogy már harisnyát kell hordani. Most először éreztem igazán, hogy kívánom őt. A cégnél már csak egy ember volt bent, mire visszaértünk, és ő is elment ebédelni. Csak ketten bent. Csókolt és érintett. Majd eltávolodtunk egymástól, hogy nyugodjunk le, beszélgessünk. Ott ültem az asztalon, ő velem szemben állt, s munkatársunk bármikor érkezhetett, aki szinte rögtön ide lát be elsőnek. De a harisnyám már akkor sem jelenthetett akadályt. Pontosan olyan gyengéd és finom az érintése, mint gondoltam. Én pedig csak szorítottam magamhoz, így hallhatta az elfojtott sóhajok felszínre kerülését De az a lift folyamatosan járt fel és le, és nagyon úgy tűnt, hogy a mi szintünkre érkezik. Így felpattantam az asztalról, megigazítottam a szoknyámat, és visszaültem a helyemre. Megrészegített egy kicsit, éreztem a világok közti különbséget. Mondta, hogy akkor ő most inkább kicsit elvonul az ő irodájába, de ha gondolom látogassam meg. Nem telt el 2 perc már ott voltam. Ott is ránk lehet találni, de már több a reakcióidőnk. Beleültetett az ölébe, és folytatta, amit elkezdett. Éreztem, ahogy néha megremeg az egész testem, és csak szorítottam magamhoz visszafojtott lélegzettel. Igen, ő pont olyan típus, amilyenre vágyom jelenleg, már ami a szexualitást illeti. Szerintem nincsen annál jobb, mikor érezzük, hogy örömmel és figyelemmel érintenek meg, és persze emellett tudom, és érezteti, hogy iszonyatosan vágyik rám, a személyiségemre és külsőmre vonatkozó bókokat meg sem említem. Érzem, hogy ez az ember akar engem, a testemet pont annyira mint a lelkemet, vagy ezt fordítva szokás mondani.Na ilyen találkozásban nagyon régen volt részem, félig tudatosan Vágytam rá, hogy én is hozzá érjek. Sajnos neki mennie kellett, így is 2 órával túlléptük a munkaidőt. Pedig azt éreztem, hogy még, még, és ő is. Teljesen elvarázsolt hangulatba kerültem. Ebből már ennyi nem elég. Elérkeztünk arra a szintre, mikor már egy egész estés felvonást érdemel a történetünk. A későbbi telefon értekezésből kiderült, hogy az elvarázsolás nála is jelen van,mondjuk ezt mondania sem kellett, mert láttam és éreztem. Minden egyes reakciójából, és őszinte megnyilatkozásából azt érzem, lehet csak szerelembe esik, és nyilván nem emiatt a kis interakció miatt, hanem érzem és tudom, és még mondja is, hogy a szexuális vágyon kívül más is vonzza. 

Ő most kezd felszabadulni a rossz házasság hatalmas nyomása alól. És örülök, hogy kezdetben én vezethetem végig a felszabadulás útján. 

Ez a mai nap is felért egy katasztrófával. Érzelmi és szakmai mélypont egyben, mit ne mondjak valóban remek volt. Reggel elkéstem, mint ahogy szinte minden nap. Épphogy beértem már jött egy eddig számomra még ismeretlen feladat. Nem megerőltető, és bárki számára elvégezhető, tehát nem a feladat volt az új, hanem a témakör. A készülő pályázatba kell besegítenem,ami egyébként munkaköri leírás szerint is feladatom, csak eddig még nem került rá sor. Viszont táblázatokat készíteni, és szerkeszgetni őket számomra felér egy öngyilkossággal, abból is valamilyen lassan elhalálozó hosszan szenvedő fajtával. És folyamatosan kérdezgetik mikor lesz készen. Nem vagyok szerkesztő profi, és a helyzetet is nehezíti, hogy nem mentettem el őket, így újra és újra kezdhettem előröl a szépítgetést. Közben egy másik sos dolgot is intéztem, és mindenféle adhoc sürgős kérdés is közbejött. Ezek mellett pedig a kritikát nehezen viselem, és egy-egy hangsúly is  mindig elér a lelkemig,még akkor is, ha tudom, hogy nem a rossz szándék szülte, és nem a személyemnek szól. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én alkalmatlan vagyok a földi létre lelkület szempontjából. Na mindegy. A napi dolgok megoldódtak, mellette még maradt ezer tennivaló, azt hiszem október 23-án is bent leszek. F.m. szinte egész nap nem volt bent, pedig neki készültem az iskolás szerelésemmel. Telefonon többször is beszéltünk, mivel többszöri kérésre sem küldött még el nekem valamit, így kénytelen voltam megjegyezni, amire ő sem kedves stílusban válaszolt, de mondtam neki, hogy velem így ne beszéljen. Távozásom előtt 1 órával bejött. Megcsináltam neki a szokásos kávét, odaadtam a kis gyümölcsöt,amit hoztam, hogy meggyógyuljon. Mivel rengeteg dolga van mostanában, így a kedveskedésre is kevesebb ideje van, azt is rosszul viselem, hiszen már megszoktam egy szintet. Most meg úgy tűnik, mintha én lennék az,aki "odavan". Hát nem tudatosan, de változott is a stílusom felé. Miután elmentem írta, hogy hiányzom. Nekem pedig jöttek a közönyös, szemrehányó válaszaim. Ebből is látszik, hogy én még mindig alkalmatlan vagyok bármilyen társas együttlétre /helló borderline/. Azt még nem is említettem, hogy egy sajtóanyag hibásan jelent meg. Utólag kiderült, hogy én küldtem el rosszul, viszont én többször is érdeklődtem mikor lesz kész, és többször is kértem, hogy megjelenés előtt mindenképp küldjék el jóváhagyatni. Nem küldték, hanem megjelentették. A főnököm még nem tud róla, mivel a héten nincs bent. Akkor most azt hiszem megtanulhatok felelősséget vállalni. Az újságíró is hibázott,na de én is.

Az iskolás szerelésemhez tartozó szoknyát mindig fel-felkapta a délutáni szellő,idiótán szorítottam két oldalt, a vállamon nagy táska, az egyik kezemben laptop pluszban, remekül festettem. Most tanulok vezetni, illetve egyelőre még a kresznél járok. Az hittem az oktató nem kedvel, de így végére már kiemelt lettem. Kiemelt, aki nem tudja milyen határidők vannak, ezért nem tudja leadni időben a szükséges dokumentumot, így nem mehet időben vizsgázni. De elintézte nekem, hogy mégis leadhassam később. Kiemelt, aki nem rendelt gyakorló cédét, csak könyvet. De elintézte nekem, hogy utólag rendelhessek. Úgy telefonálgattak, hogy holnap már ott legyen.Ma este kiderült, hogy mégsem tudok holnap bemenni érte,megéri segíteni nekem. Kiemelt, akitől azért búcsúzás előtt megkérdezi, hogy tudom e mikor van a vizsga. Mondom persze. Hát persze, hogy nem akkor. Pontosan olyan lány vagyok,akit érdemes kiengedni az utakra.....

Itthon este végigfutattam az élettörténetemet. Határozott előrelépések vannak benne, és mindezt azért, mert képes voltam tenni. Van bennem az a szükséges életösztön. Érettségi után már teljesen önállóan éltem, azóta saját magamat tartom el, az albérlettől egy pár zoknin át mindenig. A főiskolán jól tanultam, még egy négyest is próbáltam ötösre kijavítani az ösztöndíj miatt, a diákhitelt életem végéig fizethetem. Aztán jött Budapest. A rossz munkahelyek, még egy főiskola, az állandó keresés a jobb reményében. Volt, hogy két iskola egy munkahely, volt hogy két munkahely egy iskola. Tettem, amit tudtam. Az elmúlt egy évben viszont nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, ha ők nincsenek, valószínűleg nem sikerül befejeznem az iskolát, és újra felköltöznöm sem. Na de mindegy, nem panaszkodni akarok én itt. Csak eszembe jutott, hogy képes vagyok küzdeni. Most meg kicsit belekényelmesedtem a királylány szerepbe. Pedig a munkahely nem egy kastély. Hogy azt hiszik szexelek pl a vezetőséggel, az egy olyan dolog,ami ellen nem tehetek. Hogy szép pofim van,csinos vagyok és szeretem a ruhákat,az ellen sem. De hogy kevesebbet tekergessem a hajamat, kevesebbet beszéljek nyarvogó hangon a férfi kollégákkal, az ellen igen. És ugyan összességében jól végzem a munkámat,de én soha nem értem be a "jó"val, én mindig legjobb akartam lenni. Azt hiszem ezt elfelejtettem. És ha legjobb leszek, akkor a legjobban fogom érezni magamat. Asszertivitás és proaktivitás, ezek a vezérelvek. És ebbe benne van az erélyesebb fellépés. Utasíthatni nem utasíthatok,nem vagyok ott hierarchia szempontjából,de nem kell minden esetben nagyon kedvesen kérnem még akkor sem, ha régebbi és idősebb férfi munkatársról van szó(jó,szerintem összesen 1 ember fiatalabb nálam).

Ami pedig F.m.et illeti. Azt mondja tiszta szívéből szeret.Most este is mondta, hogy ő mindenben segít és támogat bent, csak fogadjam el a segítségét.  És holnap menjek el vele vidékre, ami egyébként egy jövő heti rendezvény miatt mindenképp fontos, hogy lássam a helyszínt,és meséljek el mindent,ami a szívemet nyomja, Nem támaszkodhatok rá érzelmileg, és nem kell kiakadnom, ha nem kapok egy nap legalább 100 kedves dicsérő udvarló mondatot. Vele szemben ez a cél,nem támaszkodom.

F.m. azt mondta megint figyelmeztették,és megint gyakorlatilag eltiltották tőlem bent. Valamint megkérdezte, hogy találkoztam-e mostanában munkán kívül az ügyvezetővel vagy a tulajdonossal. Értetlenkedve néztem. Ugyanis már olyan hír is járja, hogy nekem mindkettővel viszonyom van, sőt,ami a legszebb, hogy egy kis összeveszés is volt köztük emiatt. Erre már a WTF kevés azt hiszem. Hogy az ügyvezetővel hírbe hoznak, ám legyen, ő bent van, napi kapcsolatban vagyunk, ő a közvetlen főnököm, viszonylag jó viszonyt ápolunk, bár hozzáteszem,hogy nem szokták hallani a beszélgetéseinket. De hogy a tulajdonossal! Hát alig látom, hetente kb egyszer ugrik be, és két szót váltok vele akkor is,teljesen semleges velem. Ami indok lehet, hogy nemrég külsős helyen tettünk látogatást, odafelé az ügyvezetővel mentem, vissza a tulajdonos hozott, bár itt is megjegyzem, hogy erről sem tudnak bent, nem mintha titkolni kellene, hát valahogy le kellett jutnom vidékre, meg vissza is. Valamint  kb 2 hete tartottuk az említett két személy ünneplését, egyiknek születésnapja volt, a másiknak meg névnapja. Én választottam ajándkékot, süteményt üdítőt szereztem, megterítettem, és a két aszatlfő tányérjába egy-egy linzerszivet tettem,de nyilván nem sajátként, hanem a közösség nevében. Hát lehet innen ered. És csak ma jutott eszembe, hogy ott az asztalnál ülve valaki megkérdezte az ügyvezetőt,aki ugye a főnököm, hogy engem ő választott-e ki.

F.m. értesülései és érzése szerint arról van szó, hogy a főnököm mindenkiben riválist lát, és senkit sem akar a közelemben tudni, mert engem aztán senki sem dughat.

Hogy mi igaz és mi nem,nem tudom,úgysem fogom megtudni. Ez már inkább a vicc kategória számomra. És ideges nem is tudok lenni. Irigység, féltékenység, ingerszegénység, ezek ellen úgysem tehetek semmit.

F.m. meg azt mondja fél tőlem, mert én meg fogom enni és utána ki fogom köpni.

I love in it.... irónia gomb bekapcs

Ma volt egy kis időnk beszélni F.m-mel. Nem tudtam meg minden részletet,de azt igen, hogy a feleségével kimondták végre egymásnak a levelezésünk megtalálása után, hogy nem boldogok, egyikük sem boldog, és akkor lehet mégis el kell válni. Azóta a feleség teper. És tudjátok mit? Örülök,hogy ennek részese lehettem. Az ok nyilván nem én vagyok, de ha ez nem történik,akkor lehet még több idő telik el úgy,hogy nem beszélnek a problémáról. És végre beszéltek. 

 F.m. azt állítja, hogy egyértelmű mi lesz ennek a vége, és annak is örülök,hogy végre ezt is belátja. Ebben viszont már semmi érdemi munkám, ez az ő és a terapeuta sikere.

Beszélgettünk a mi viszonyunkról, a mi és a terapeuta véleménye szerint is. A kezelő,vagy minek nevezzen megerősítette, hogy én egyértelműen a "végzetes veszély"vagyok számára,és nagyon sokat fogom bántani. De F.m. állítja, hogy úgysem tudom mindig az érzelemmentes szerepemet játszani, de bármit is játszom,ő ott lesz. Átfutottuk gyorsan mi is a hűség, az már megcsalásnak számít, hogy érzelmi alapon is vágyik rám?

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." Erről is beszéltünk. Megpróbál kinyitni,vagy ha jobban tetszik megnyitni érzelmileg, engedélyt adtam rá. Ez nyilván ezer veszélyt rejt. Én pedig próbálok rajta lazítani, azt akarom, hogy hagyja el a jómodorsságot,legyen határtalan,nem minden esetben kell az udvariasság. Azt hiszem, és ő is így gondolja, hogy sokat tudunk segíteni egymásnak, és furcsa módon ezzel a segítséggel készítjük elő a nagy Ő-k számára a terepet. És hogy még emelett eszeveszetten vonzódik hozzám testileg is,hát az csak ahogy mondani szokás, hab a tortán, egy plussz izgalom.

A bepötyögött bejegyzésemet nem mentette el,nem jelenítette meg, nem másolta be újra.

Ez egy egyértelmű jel, hogy NEM kell megosztanom azokat a gondolatokat senkivel. Jól megbeszéltem magammal az újabb Izé ügyet, azt is hogyan kapcsolódik egymáshoz F.m. és egy Kisherceg idézet, valamint melyik szerepemhez-énemhez kell visszatérnem.

Izével mostanában szinte minden nap beszélünk. Most épp a környéken járt, beugrott egy cigire. Persze azt állítja, hogy ha felhív akkor eszébe sem jut,hogy hozzám érjen, csak ha meglát. Nem hiszem el, de igazából mindegy. Hagytam, hogy megtörténjen, és határozottan örülök neki, így ennek a látogatásnak is. Felszabadított, és csúnya szóval élve, már "rámfért". És még azt is hallgathattam milyen gyönyörű csodálatos tökéletes vagyok. Azt mondta, pont azon gondolkozott, hogy én öregedtem e azóta, mióta megismert (4 éve). Egyébként szerintem igen,de persze nagyvonalakban nem.

Na ebben az állapotban már akár talán tudok is készülni a holnapi nyelvvizsgára.

Ha már tegnap spirituális vízre eveztem, vagy ma,illetve éjszaka, mindegy.

Azt említettem már, hogy mikor második körös interjúra mentem a mostani munkahelyemre, akkor találkoztam először f.m.-mel?Csak egy pillanatra,vagy a folyosón,vagy épp kilépett,erre már enm emlékszem,de arra igen, hogy ennek hatására azt mondtam az interjúztató főnökömnek, hogy szerintem én beleillek a csapatba.

Később már, más mesélte, hogy f.m. mondta nekik mikor meglátott, hogy a "zöld szoknyás" lányt fogják felvenni,

Viszonylag hamar viszonylag bizalmi kapcsolatba kerültünk. Nemrég kezdett el kinezológushoz -és az ember még mellette mindenféle terapeuta- járni. Mondta, hogy azt is meg fogja kérdezni, vajon miért érez magához ennyire közel engem. Nem kérdezte,nem mesélt neki rólam semmit. Viszont ma mondta, hogy a terapeuta név szerint megnevezett engem- mégegyszer nyomatékosítom,nem kapott rólam információkat-, hogy velem mindig is volt és mindig is lesz karmikus kapcsolata, örökre karmikus kapcsolatban maradunk. Már a legkülönfélébb viszonyokban voltunk egymással. Illetve f.m. azt is említette, hogy most én játszom vele mint macska az egérrel.

Na erre varrjatok gombot!

Egyébként azóta akaratlanul is eszembe jut, hogy ha valóban ilyen szoros kapcsolatban állunk, akkor a testi kapcsolat is különleges lehet. És amilyen modortalan vagyok, ezt vele is megosztottam, és ezzel ő is egyetért.

Így átgondolva, és összerakva. Emlékeztek még, volt egy olyan bejegyzésem "Mikor a vágy csak vágy marad". Az abban említett fiú, ugye ahogy megláttam rögtön vonzani kezdett, megmagyarázhatatlan módon. Eddig még az eszembe sem jutott, hogy lehet őt is már "régről" ismerem.

Van egy fényképem,ami még július elején készült,nagyon szeretem.Pár napja beállítottam a telefonomon háttérképnek. Ahogy ma megnéztem,2 dolgot is felfedeztem. A homlokom ott egy fehér fényfolt, és olyan,mintha a fejem fölött egy kis sárga glória lenne.

Persze, mindent meg lehet magyarázni másképp is. A fehér fény lehet fényviszony tükröződés, de ahogy szerkeszgettem rajta a színeket,annál jobban világít, annál jobban kiadja, meg fogalmam sincs milyen fény tükröződhetne....A glória meg sárga, ugyanolyan mint kb a hajam színe, és lehet mondani hogy a hajam az,de kb fizikai képtelenség,hogy az ott megálljon úgy. És persze megint belemagyarázhatom,hogy eddig miért nem vettem ezeket észre? Ma este nagyon rossz állapotba voltam ugye. Már többször említettem, hogy szerintem van egy szellem a lakásban. A könnytengerem közepette megkértem, hogy segítsen mit tegyek,hogyan legyek jó, és ezeket utána fedeztem fel....És ahogy nagyítgatom a képet és nézegetem,egyre inkább látom...

És glóriájuk azoknak van,akik "Ez csak a magasabb küldetéssel érkezőknek van. Mit jelent a magasabb küldetés? az emberiség egésze szempontjából a fontos feladatok megoldását. A magasabb küldetésre a lelket Isten választja ki a legjobbak közül. Ez a küldetés nem azt jelenti,  hogy a küldötteket trónszék várja. Nekik az élet legnehezebb útján kell járniuk,  a legkeményebb próbákat kell sikeresen kiállniuk ahhoz,  hogy a küldetésüket teljesítsék."

És ez válasz is lenne a szellemnek feltett kérdésemre....És hiszek benne. Nagyképűség,naívság,átlagosság,de én mindig is azt éreztem,hogy különleges vagyok, és hiába az emberek nagy százaléka gondolja ezt magáról,én nem csak gondoltam, hanem mindig is tudtam,és éreztem. És ha valóban a hajam (mégegyszer mondom fizikai képtelenség) én most már akkor sem hinném el,hogy az.

Én a mai napra 10/10 pontot adnék! Ha a borzalmi szint intenzitását kellene pontozni...

F.m. ma is később jött be, és teljesen érzelemmentes volt. Ez volt az első közös napunk bent a történtek óta. Utána teljesen átváltott, és kedves volt, nem csak velem, hanem mindenkivel, ahogy szokta. Egyáltalán nem értettem hogy tud így viselkedni, biztos vagyok benne, hogy nem érzi jól magát. Engem annyira zavart a helyzet, hogy még mindig fogalmam sincs a sztori folytatásáról, és az is, hogy úgy csinálunk mintha teljesen normális kollégákhoz mért kapcsolat lett volna köztünk az elmúlt 1 hónapban, és a főnökömnek is volt egy olyan hangsúlya,ami felzaklatott, meg egy másik munkatársamnak is, és hogy elvileg én ma délutántól szabádságon lennék ( fél hétkor jöttem el,mert muszáj volt befejeznem) Ezen tényezők együttese egy "bármikor robbanhatok"állapotot hozott létre. F.m. próbált kedveskedni,és a túlzott udvariaskodás, és kérdezgette mi bajom. Annyit tudtam meg, hogy neki ugyan van problémája, de egyre jobb a helyzet. Mikor az ebédlőbe bejött hozzám, és megkért, hogy mondjam el mi bánt, akkor azt feleltem: tudom, több hibám van,ebből az egyik az,hogy végletek között mozgom, nyilván a régi állapot nem tartható fenn,ezért én csak ennyire közömbös és rideg tudok lenni, majd idővel biztos átbillenek középre. Egy fejbiccentéssel jelezte, hogy hallotta a szavaimat, és magamra is hagyott, a továbbiakban rám sem nézett.. Ahogy eltelt egy kis idő,szerettem volna kiegészíteni a mondottakat,de nem volt rá lehetőségem. 1 héttel ezelőtt még egyértelmű volt, hogy mindketten tovább maradunk bent, és akinek előbb mennie kellett, az hosszasan búcsúzkodott. Sok sok üzenetváltás, közös kávé, és most úgy ment el, hogy be sem nézett a folyosóról hozzám. A már délelőtt kialakult állapot és a mi meg nem beszélt helyzetünk hatására éreztem, hogy párásodni kezd a tekintetem. Rohantam le cigizni,a liftben legyeztem az arcomat,az utcán pedig szigorúan napszemüvegben álltam. Nem csordult ki könnycsepp. Ahogy visszaértem magamra csuktam az irodaajtót, mintha már én is hazamentem volna, nehogy bárki is rám találjon. Végül csak kaptam tőle egy üzenetet, miszerint sajnálja, hogy így érzek, és azt is, hogy sokáig bent kell maradnom. Egy hosszabb válaszban kifejtettem, hogy amíg nem beszéljük meg,addig nem tudom hogy viselkedjek, és nem tudom még mindig mi törént csütörtök délután óta, mikor is még úgy volt lehet találkozunk este, és azt sem tudom benne mik zajlottak le azóta, ő nem tudja bennem milyen érzések vannak,, hiszen valójában én sokkal érzékenyebb vagyok mint gondolná, 1 hete még más volt a viszonyunk és nekem időre van szükségem az átállásra. Hát kimondtam....és ezzel felvállaltam a sebezhetőségemet. Míg a blog olvasóinak egyértelmű a hiperérzékeny lelkivilágom, addig másnak nem, mert sokszor elrejtem. Így f.m.nek is. Ő nem tudhatja hogyan kell engem ilyen helyzetekben kezelni, mert csak más arcomat mutattam. Így azt sem tudhatja, hogy bármilyen helyzetet, amiben egy csöppnyi érzelem is keverededik, túlreagálok.

Aki nem vállalja fel önmagát, az ne csodálkozzon, ha senki sem érti meg.

Minden olyan szituációt, amiben negatív vagy csak általam negatívnak vélt érzelmi töltet van, azt beláthatatlan ideig tart feldolgoznom. Ezért van az, hogy bizony a testemet könnyebben adom mint a lelkemet. Már többen kérdezték tőlem, mégis miért? Mi vagy ki bántott meg ennyire? De mindig azt mondtam, hogy senki, és egyelőre ezt így is gondolom. Egyszerűen rossz csillagzat alatt születtem. Illetve mivel mindennek oka van, azért biztosan ennek valami oka.

És miközben ezeket a szavakat írom, jött a válasz, majd az enyém, és az övé. Olyan jól játszottam eddig az  érzelemmentes szerepet, hogy színjátéknak gondolja a mostani állapotomat. Hát megéri őszintének lenni,nem? De csak magamat hibáztathatom. Egy vulkán, jégcsap köntösben. És csak egyedül, csak saját magamat vagyok képes felolvasztani, mások előtt csak a páncél látható.

Már két napja csak egy mondat jár a fejemben, melyet sokszor hangosan is kimondok: What's wrong with me?

Tudom, hogy holnap már sokkal nyugodtabban, tisztábban fogok látni - már csak azért is mert eltűnik az arcomról a könnytenger -, még az is lehet elmosolyodom ezen a bejegyzésen,mégis megbánom az üneteben leírt szavaimat.

F.m-ről nem tudok továbbra sem semmit. Ma később jött be és körülbelül 1 óra múlva már ment is el, külső helyszíneken volt dolga. Egyetlen mondatot váltottunk, munkával kapcsolatban. Zavar. Nekem igenis hiányoznak a flörtölések, és beszélgetések. Ezek mellett természetesen nem elhanyagolható tényező, hogy a sztorival kapcsolatos kíváncsiságom kielégítése is fontos. Ugyan nem én vagyok a főszereplő, csupán mellékszereplő, de akkor is tudni szeretném.

Nem tudom miért miből és hogyan, de egy másik kollégámmal való beszélgetés közben valahogy feljött a hűtlenség témaköre. Akkor megint rámtört a szörnyű érzés.

Már egyáltalán nem villog a telefonom általa. És azt is tudni akarom miért, haragszik? nincs mit mondani? nem akar mit mondani? nem lehet? tilos? tudatosan hanyagol?

Pedig én írnék, csak ennyit: Hiányzol.