A nagy Ő-höz rögös út vezet...

Ti mit szólnátok, ha egy gyermekkori álmotok válna valóra?

Jövő héten lesz egy Fashion rendezvény. Ez már önmagában is csodás, minden ilyen megmozdulást támogatni kell. De ami miatt különösen várom az nem más, mint hogy én is modellként fogok részt venni, méghozzá testfestett modellként. A többi részletet egyelőre meghagyom titoknak, de annyit elárulok, konkrét ruhaneműként csupán egy bugyit fogok viselni, a többi az már csak festék és kellék, viszont annyira profi a kivitelezés és oly módon szürreális az elképzelés, hogy biztos vagyok benne, utána mindenki a padlón fogja keresni az állát. 

Mindig vágytam arra, hogy kifutón sétáljak, és tádám :) Nagyon nagyon várom, és persze izgulok is, de csak attól félek hogy elesem, platform15 centis sarokkal- mondjuk saját cipő..- De ahogy kilépek és megteszem az első lépést ,minden csodálatos lesz. Kamera, vakuk villanása, sok ember, és mindenki csak engem néz. A meztelenség ténye nem zavar, mivel 1. olyan mintha valóban ruha lenne rajtam, 2. nincs okom szégyenkezni a testem miatt.

Egyébként mindennek oka van és minden mindennel összefügg, így jött ez a lehetőség is :)

Az alvás nélküli magas óraszám az őrület szélére sodor, a reggeleimet pedig úgy kell elképzelni, hogy körülbelül akkor sikerül elhagynom az ágyat, mikor már indulnom kellene, mert még mindig az az újabb 3 perc....melynek eredményeképp körülbelül 10 perc alatt kell eljutnom az ágytól a bejárati ajtón kívülre. Mikor kilépek az utcára, a nagy fekete napszemüvegem elengedhetetlen társként velem tart minden reggel. A fülemben lüktető ritmus hasonló lépteket kíván tőlem is, "meg tudom csinálni, elérem a villamost" Amennyiben nem sikerül, akkor "meg tudom csinálni, csak 5 percet kések", és természetesen ez az időintervallum képes kitolódni. A mai állapotom már dupla eszpresszó kávéért kiáltott, persze szigorúan csak a reggeli után. A beérkezésem és a koffeinbevitel közti időben éreztem egyébként, hogy önmagam vagyok teljesen. Minden egyes gondolatfoszlány elhagyta a számat függetlenül attól, hogy kötődnek e egymáshoz. A sminkelés tökéletessé tette a megjelenésemet, egyébként a mai szettem annyira csodálatos volt, hogy mindenképp street fasion budapest bejegyzést érdemelt volna. Mindig azt mondtam, hogy engem igazából nem a divat érdekel, nem megszállottként követem, a stílusban hiszek nem a divatban.  Az idei szezonról is csak annyit tudok, hogy "ősz New Yorkbban" vagyis amerikai zászló őrület lesz/van, illetve, hogy a vállak megint előtérbe kerülnek, és ezen belül a szegecsek és a vállak találkozása káprázatos vállmegoldásokat eredményez- természetesen láttam már ebben a témában fantasztikus költeményeket, és az én stílusomhoz teljes mértékben illeszkedik -. Vagy hogy külön stílusként van jelen a Femme fatale, bár számomra nem a testhez simuló szűk hosszabb ceruzaszoknya és szűk blúz köthető hozzá, sőt ez nem öltözködési stílus. Egy fényképen lehet ilyen hangulatot teremteni, szigorúan fekete fehér fényképet tudok elképzelni hozzá. De a Femme fatale kifejezés nekem kisugárzással párosul, mármint nem az én személyemnél, hanem az én gondolataimban.

Egyre jobban úgy érzem fashionista kezdek lenni. Már egyre több weboldalt nézek, blogot olvasok, néha csak bemegyek egy-egy boltba, hogy felmérjem a kínálatot- egyébként ennek eredményeképpen tudtam megmondani ma a barátnőmnek, hol lehet azt venni amit szeretne, és mindezt fél áron, így ő teljesen boldog volt, számára 2 perc befektetett idő és energia 100% sikerrel - És ezenkívül például pont ugyanennek a barátnőmnek mutattam a hétvégén egy új "hajtrükköt", ma meg egy másikat...A legutóbbi szakdolgozatomat az öltözködés mint imázsbefolyásoló tényező témakörben írtam. És ez a dolgozat számomra nem csak egy kötelező munka volt - attól függetlenül, hogy megint kb 1 hetem volt megírni és leadni- hanem egy én-darab. A tényközlő tőmondatok mellé a barokk körmondataim is helyet kaptak, néhány megfogalmazásomat ki is gyűjtöttem belőle. 

Egyébként az egyre nagyobb fokú rajongásomnak nem tudom mennyi köze van egy új projekttervemhez. Valószínűleg sok, ám mindenképpen ösztönös. Csak lenne végre jobb az időmanagmentem, és nem úgy zárnám a legtöbb napomat, hogy a sok szakmai - értelmi - érzelmi fejlődésemet szolgáló terveim közül egyikbe sem vágtam bele, pedig az eszköz mindenhez adott, azokat már előkészítettem. A testemet képes voltam szabályok között tartani, de a lelkemet szívemet gondolataimat képtelen vagyok megfékezni.

Fél 12 körül járunk, vacsorára csak bort sikerült innom, le kell még mennem cigiért, és még ezután jön a fürdés-testápolás, jóéjt facebook látogatás, és megint legkorábban 1 körül tudom lehunyni a szememet, megint 6-kor csörög első körben az óra, és megint nem "fejlődtem" ma, és a sorozat részeim is várakoznak. Függönyt le. 

Kicsit feszülten érkeztem este a Margitszigetre, bevallom most kifejezetten élveztem volna, ha valaki tesz valamilyen kulturálatlan megjegyzést rám, mert legalább ordíthattam volna egyet és/vagy megkérdeztem volna "na mi van, meg akarsz dugni? akkor gyere" meglepődöttségében és zavarában válaszolni sem tudott volna a szerencsétlen. ( igazából a b betűs csúnyább szót használtam volna, de valahogy képtelen vagyok ide leírni, ja és természetesen ezt nem valós felajánlkozás céljából) Az első métereknél szinte rohantam, magamhoz képest persze, de utána stabilan beállt a tempó, és vele együtt a gondolataim is. Az utolsó 500 méternél, mikor rápillantottam a telefonomra megállapítottam, hogy ma sem lesz meg, de nem érdekel.

Most már leírom: én a 30 percre vágyom. Állítólag egy átlagos kondiban lévő ember ennyi idő alatt képes lefutni egy szigetkört, aminek hosszáról hosszas vita van, mondjunk kb. 5300 métert, 1/8 maraton. Eddig a legjobb időm 31 perc volt, tegnap is csupán 2 másodperc választott el a 30-tól. Az utolsó 500 méter így is teljes nyugalomban telt, a testem még nincsen felkészülve, ezzel nem feladom -olyat sohasemnem -, csupán elfogadom, hogy ma nem. És így is büszke vagyok magamra, hiszen volt, hogy még az este is érezhető kánikulában jöttem, volt, hogy szélviharban futottam-úton hazafelé megkaptam a jégesőt is, volt, hogy csak fél 10-kor tudtam elindulni, volt, hogy a teljes fáradtságot éreztem stb, stb. de akkor is mindig megtettem. És így is büszke vagyok magamra, hiszen más lányokon súlyfelesleg van, zavarja őket, mégsem tesznek semmit. És így is büszke vagyok magamra, hiszen mellette célirányos gyakorlatokat is csinálok otthon. Büszke vagyok magamra, csinos vagyok. Ebben a tudatba értem célba 32 perccel, a végén tudatos lassítással. 

Itthon elérkezettnek láttam az időt egy újabb szembesítésre. Fénykép, de most csak a fenekemre voltam kíváncsi, a tükör hazudhat, a fénykép nem. Örömködve néztem vissza, és bevallom még azóta is újra és újra megnézem. Tetszik. Hazudnék, ha a tökéletes jelzőt használnám, és nem szoktam hazudni, de látni,hogy a befektetett idő és energia  valóban megtérül, csodálatos. Ezt már nem csak erre a testrészemre értem.És ez még csak egy folyamat kezdete. De kétségtelenül jó érzés úgy csinosnak vallani magam, hogy ezért tettem is végre. Úgy néz ki a látens és a valós anorexiáim is búcsúzik az életemtől. Jó, még mindig nem tartok édességet itthon, mert tudom, hogy pillanatok alatt csokis papírok vennének körül, de már napközben többször engedek a csábításnak, a chipsről viszont azóta is csak álmodozom. De egy-egy nagyobb evés/falás után már elviselem, hogy megtettem, és tudom, hogy attól még a hasam ugyanolyan lapos marad. 

Egyébként úgy néz ki, hogy jövő héten valóra válik egy kislánykori álmom, és ehhez bizony a testemnek is sok köze lesz, hát innen jött most az egész testfókusz. 

Nem, a bejegyzéshez nem jár fénykép :)

Váltottam ma néhány levelet egy régi" fiú nem tudom mimmel".  Rövid levelezés volt, mert a 3. sor után csak annyit tudtam mondai "az egód változatlan maradt'. Erre azt kaptam válaszként: "mégis ez kellett neked is" Feleslegesnek tartottam reagálni rá, igazava van: kiütéssel győzött. Én anno ebben a sztoriban teljesen meg is adtam magam. Ez az egy sornyi szembesítés akaratlanul is önvizsgálatra késztetett. Azóta már sok év telt el, mégis a hasonló lelkületű férfiakhoz való vonzódásom dominanciája töretlen. Viszont, megadni magam már képtelen vagyok ilyen téren. Volt olyan többször is, mikor ego-összeférhetetlenségként definiálltam egy-egy sztorit. Ám az én ego-történetem egy hihetetlen érzékenységgel is párosul, ebből kifolyólag én saját magamat is képes vagyok kiütni.

Egyébként határozottan biztos vagyok benne, hogy rossz értelemben használjuk magát az ego kifejezést. Bárkit kérdeznénk meg a fogalomról, mindenki mást mondana, mindenki már hozzátett és elvett. Én, egyéniség. Szótárakban ezt találhatjuk. Mást jelent vallási vonatkozásban, és mást Freud tolla szerint. Sokan az egoizmus szóval keverik, de létezik már ego-trip kifejezés is.

És létezik ez is:

A legújabb fertőzésem. Eredetileg az egyik mixbe szerettem bele, viszont mivel az énekhang adja a "kiráz a hideg" érzést, ezért kötelező jelleggel tettem magamévá az "alapanyagot". Ráz, határozottan és egyértelműen. És csak zárójelben jegyzem meg, hogy az úriember magyar.

Eddig csak a zenét hallgattam, a hozzá készült videoklippel csak ma este ismerkedtem meg. Én másfajta képi  megjelenést gyártottam volna hozzá, de  a zene, vagy inkább a hang, a szöveg és a hang találkozása fantasztikus. 

Szeretkezős zene, és abból is a legcsodálatosabb szeretkezésé. Ahogy egyre jobban kiteljesednek és ezzel együtt egyre jobban beteljesednek az érintések. És hozzá felcsendül ez a hang. Eufória. 

Örülök, hogy megismertelek, remélem lesz még lehetőség többet beszélgetni, kíváncsivá tett ez a "a királylány a toronyban" megfogalmazás

Ezt az üzenetet kaptam este a nekem tetsző fiú barátjától. Már éppen válaszként kezdtem el pötyögni, hogy mégis milyen kontextusban mondtam ezt neki, mikor eszembe jutott. A nekem tetsző fiúnak meséltem, hogy az én világomban még a fiú udvarol a lánynak, és ebbe a monológomba szőttem bele a királylány a toronyban megfogalmazást is. Erre mondta, nincs is olyan hosszú hajam, hogy az leérjen és fel lehessen vele mászni. 

Kíváncsivá tette az a megfogalmazás, amit  barátjának mondtam :) Tudja, hogy a barátja tetszik nekem, mégis megpróbálja, úgy látszik neki viszont tetszem, eléggé.

Budapest nagyon kicsi. Tegnap este ahogy beléptem a Romkertbe és tettem 2 tánclépést máris egy ismerős arcot pillantottam meg magam mellett, nem is akárkit. A múlt hét szerdán Romkertben megismert srácot, akit úgy jellemeztem, hogy pont elég széles a válla pont annyira helyes és tetszik a kardigánja is. Hát újra itt. Egyébként még aznap este váltottunk két smst, megtörtént a Facebook ismeretség. Ennyi. Illetve 1-2 fénykép lájkolás. Értetlenül is álltam a történtek előtt: miért nem keres. Most, hogy újra láttam, megállapítottam még mindig tetszik. Beszéltünk  néhány szót, ő azt állítja, hogy írt nekem, és milyen dolog, hogy én nem válaszoltam - nem, nem írt, ez biztos - egyébként nagyon elfoglalt is volt. Persze, mondtam, annyira, hogy még  2 percre sem vetted a fáradtságot...Az este folyamán még többször összefutottunk, hisz nem nagy szórakozóhelyről beszélünk. Majd az az érdekes szituáció állt elő, hogy megkérdezte a barátja esélyeit, akit egyre több pozitív jelzővel kezdett illetni. Ilyenkor szokták mondani, hogy WTF? Közöltem is vele, hogy emlékeim szerint vele ismerkedtem meg, és mégis milyen dolog, hogy a barátjával próbál összehozni.

"Azt tudnod kell, hogy én Bécsben élek"

"És? Nem a kezemet kell megkérned"

"Azt hiszem ezt a helyzetet nevezik háromszögnek" 

"Nem, a háromszögnél érzelmek is vannak"

"De a barátom mondta, hogy mennyire tetszel neki, és én mindenkinek próbálok segíteni, nekem is tetszel...."

"Akkor további jó szórakozást nektek" 

és visszamentem a barátnőim közé. Mindig visszatértek a közelünkbe, de nem foglalkoztam velük. Nem tetszem neki annyira, hogy időt és energiát fektessen abba, hogy egyáltalán megismerjen. Ilyen is van úgy látszik. Egyszer ezt is meg kellett tapasztalnom. Pedig nagyon ritka, hogy nekem tetszik valaki. 

Van egy pasi, aki végigkísérte az elmúlt 4 évem partyeseményeit. Bárhol voltam, ő is ott volt. Akár szerda Moulin Rouge, csütörtök Dokk café, hétvége Rio Romkert Bed Beach Studio Jam Doboz stb. Mindenhol, legyen szó sima, vagy VIP részről. Különös ismertetőjegye, hogy mindig egyedül van és mindig ugyanabban a ruhában, szerintem kb 3 öltözéket láttam rajta összesen a 4 év alatt. Néha rám írt iwiwen vagy facebookon, hívott már randira is szerintem. Most is találkoztam vele. Mondta, hogy ő nyomon követi az online jelenlétemet. Szembesített néhány facebook posztommal, idézett a régi blogomból. Határozottan képben van. De a telefonszámomat továbbra sem osztottam meg vele. Ahogy az est folyamán mással sem. 

A munkám során nem kell használnom az angol nyelvet. Egyre nagyobb igényem van rá, hogy megszólaljak angolul. Nem azért, mert annyira jól tudok, hanem pont azért, hogy nagyon jól tudjak. Szinte minden gondolatot a fejemben rögtön már próbálok fordítani, automatikusan. A szórakozóhelyeken legalább egy külföldi mindig megszólít. Hát velük szoktam társalogni az "ittas angolommal". Így volt ez tegnap este is, bár sokszor elhangzott a számból, hogy nem értem pontosan, de kedvesen és türelmesen magyarázott a kis kaliforniai fiú, aki szerette volna, ha az utolsó budapesti éjszakáját vele töltöm. De nem tettem. 

Mikor ma felébredtem az új facebook eseményeim többek között a következőek voltak: a nekem tetsző fiú lájkolta azt a fényképemet, amin egy padon ülök. A padra rá van festve egy piros szív egy plussz jel utána egy IQ  és egyenlőség jel. Vagyis szív+IQ=, és az = után ülök én. Csak sikerült leírnom... Valamint a nekem tetsző fiú barátja bejelölt. 

Nem fogok magamba roskadni emiatt, és igazán nincs is rossz érzésem, de senki sem boldog attól, ha nem tetszik a másiknak. Illetve tetszeni tetszem, csak nem eléggé :)

Egyik nap mikor a "poszt-noteszbe" írtam valamit, hirtelen eszembe jutott egy dalszöveg részlet: "In my secret diary". A szám címére nem emlékeztem, csak arra, hogy a FreshFabrik szerzeménye, és régen nagyon nagyon szerettem. Youtube-nak hála azonnal rá is leltem. Ugyan ennek -annak-  a felállásnak már semmi köze a régi FreshFabrikhoz, de mindig nagyon vártam mikor fog újra megszólalni a Viva Tv-n. - azt hiszem én első generációs Viva rajongó voltam, még a kezdeti Z+ időkkel - 

A "poszt-noteszben" ez a téma már régóta szerepel, de most teljesen aktualitását éli. Csak fekszem az ágyon teljesen elmerülve a gondolataimban, körülöttem csokis papírok, popcorn, milka csokiskrém. Last night, a film. Nem újat adott, hanem még inkább megerősített abban, amit már egy ideje gondolok. A történet a párkapcsolati hűség határairól miértjeiről lélektanáról, érzelmi és pusztán szexuális megközelítéséről szól.

Nem.Nem létezik. Én határozottan és őszintén hittem mindig a hűségben. Mert ha szeretsz valakit, akkor nem teszed meg. Az idő múlása, a látóterem szélesedése, a tapasztalataim mind mind átírták ezt a gondolatot. Mert ha szeretsz valakit, akkor nem teszed meg" a naiv 6 éves énem képzelete. Ezeket az érzelmeket nem lehet ennyire egyszerűen megfogalmazni. Sem a szeretetet, sem a szerelmet, sem a vágyat. Mindegyik sokkal magasztosabb annál, hogy egy ilyen mondatban nyerjenek értelmet. 

Hogy én megtettem e valaha? Igen. Egyszer. Határozottan érzelmi alapon. Utána pokoli érzés volt. És másnap újra ott volt velem szemben az, aki világot megváltotta volna értem, érzete, már már könnyes szemmel kérlelt, hogy mondjam el mi történt, én pedig tagadtam. Nem magam miatt. Miatta. Mert tudtam, hogy olyan fájdalmat okoznék, amit nem érdemel meg. Egyébként hűtlenségem jelét örökre magamon viselem. Azon az éjjelen olyan  testi sebet szereztem, ami mindig megmarad.

Hogy velem megtették e? Nem tudok róla. Viszont a volt barátommal szakítás után még 1 évig igazi se veled se nélküled kapcsolatban voltunk. Ebben az 1 évben történtek olyanok, melyeket csak filmkockákon láttam. Egyik reggel meglepiből átmentem reggelivel. Már a zavart viselkedéséből láttam, hogy van valami. Gyanúm beigazolódott.A tv kapcsoló keresése közben a kanapé mögül egy női bugyit húztam elő. Senkinek nem kívánom azt az érzést. Ekkor kellett volna határozottan véget vetni az egésznek,de csak néhány hétig, vagy 1-2 hónapig sikerült, már nem emlékszem pontosan. És minden egyes alkalommal úgy belépni a lakásba, hogy mi nem lesz a helyén, mély levegőt venni minden egyes hosszú női hajszál után, óvszer a kukában, hullámcsat a párna mögött, úgy hogy 2 nappal előtte még én jártam ott, és csak a tagadás és a hazugság a válasz. Mivel már nem kapcsolatban éltünk, így megtehette elvileg És végig azt állította, hogy érzelmileg hozzám vonzódik, ezek nem jelentenek semmit. Én abban az időben éppen kisebb mélypontomat éltem, biztosan ezért is ragaszkodtam még jobban. Egyértelműen tudtam, hogy ki kellene lépnem, de képtelen voltam. Hagytam magam testileg és lelkileg is kihasználni. Azalatt az 1 év alatt több sebet szereztem,mint az elmúlt 24 évben összesen. - az elmúlt 1 évben is többször feltűnt, mindig akkor, mikor a barátnőjével éppen nem voltak túl jóban, ebből gondolom, hogy akkor biztosan a kapcsolatunk alatt is megtette, de ez már soha nem fog kiderülni (szerencsére) Viszont ebből az esetből nagyon sokat tanultam utólag persze.

Hogy voltam e én a harmadik fél? Igen, többször is. De soha nem olyan mélységig, hogy megviseljen. 

"Attól még lehetek boldog, hogy kísértésbe esem". Lehetek. A társadalmi norma, vagy inkább a hagyomány az, ami hűségre nevel.  A kereszténységéből adódhat. -a kis notesz új feljegyzése, hogy ennek alaposan utána járjak -És most nem arról beszélek, mikor a fiú elmegy a szórakozóhelyre, meglát egy jó csajt és úgy dönt "megsz...ja a wcben"majd reggel befekszik a barátnője mellé. Ez nem abba az érzelmi kategóriába tartozik, az előbb említett eset a primitívség. Hanem arról, mikor már hosszasan vágysz valakire, jelen van a minden napjaidban. De nem teszed, mert nem teheted. Az erkölcsi norma miatt. Pedig nem a norma tiltja, hanem te saját magadnak. Küzdesz az ösztönök ellen. 

Mindenkit el lehet csábítani. Valakit könnyen, valakit nagyon nehezen, de mindenkit. És ezért elítélni sem szabad senkit. Így lettünk teremtve. 

A kapcsolatokban még mindig hiszek, de a hűségben már nem.

És hogy a filmben a megtették e vagy sem? Természetesen nem árulom el, mindenki nézze meg! Last night, Péntek éjjel.

Határozottan lazulnak a szabályok: vacsorára hamburger sült krumpli - alkalmazkodtam a többiekhez -, utána 10 perccel rosszabb köridő. Egyébként számomra egy nagy kihívás (volt) a saját szabályaim között élni. Én és a rend-fegyelem eddig két külön úton jártunk. De bebizonyítottam, hogy nem lehetetlen, képes vagyok rá. Fel tudom állítani a saját szabályaimat, és képes vagyok betartani őket. De jelen helyzet nem indokolja azt, hogy mindenáron. Persze még mindig nem vagyok teljesen büszke egy-egy hasonló tettemtől. Egyébként régen mindig azt vallottam: keresd meg a saját korlátaidat, és lépj át rajtuk - 

Szóval nagyon nehezen indultam el a szigetre,de már lent megint összefutottam egy régi kedves ismerősömmel.  Mint megtudtam, válság van a párkapcsolatában. Egy helyen dolgoznak, együtt élnek 40 négyzetméteren, sok. És a fiú nem elég férfias jellem, a lány pedig sokszor kiborul, és megmondja, és "rám ne csapd az ajtót". Válság van. És most hogyan legyen? És mit akarok? Említette, hogy olvasta már Lori Gottlieb: Légy a felesége című könyvét is. Röviden és tömören arról szól, hogy a herceg nem létezik. Nincs tökéletes. Meg kell tanulni megállapodni egy elég jó férfi oldalán is. 

Tökéletes. Ez pontosan mit is jelent. Nekem mindenki csak azt tudja mondani, hogy irreális elvárásaim vannak, álomvilágban élek. De mi annyira irreális? És én melyikről tudnék lemondani, és beletörődni?

1. A határozott férfias domináns jellem. 

2. A gyengéd romantikus.

3. A szórakoztató mókatárs.

Szerintem ezek nem túl teljesíthetetlen kérések, és magyarázatra sem szorulnak a miértek. Bármennyire szeretnék, akkor sem tudom szűkíteni a kört azzal, hogy valamelyikről lemondok. Az előző barátom az 1.és 3. birtokában volt. Mindenképpen férfias jellem volt, nagyon jókat mókáztunk együtt, és ugyan nagyon sokat bókolt ölelgetett -  bár a mai napig ha összefutunk mindig megdicsér és megölelget továbbra is -,mégis az én szavaimmal élve "érzelmileg fogyatékos" volt, de ezt tudta is magáról -nyilván ennek is meg volt az oka, szerettem volna segíteni,de nem hagyta - Nem lehetett a 2. nélkül hosszabb távra tervezni.  Hogy legyen intelligens, külsőleg is vonzódjak hozzá és szexuális összhangban legyünk, ezeket nem is külön pontként kezelem, mert ezek az alapok, és erre jönne a 3 választott "extra". Számomra akkor lenne tökéletes, ha ezek mellett megfelelő öltözködési stílusa lenne, kedvelné az elektronikus zenét, kultúréhséggel rendelkezik, 29-36 év közötti. Ha gondolkoznék rajta, biztosan jutnának még eszembe dolgok. De ezek azok a tényezők, melyekről le tudok mondani, nem ragaszkodom mindegyik meglétéhez. Az öltözködési stílus ugyan mérvadó, hiszen az én személyiségem egyik alappillére, de tudom, hogy ez formálható. 

Alap+3 "extra".Ezekről nem tudok, és nem is akarok. A tökéletesítő tényezők tekintetében vagyok rugalmasabb, mert olyan biztosan nincsen, aki minden minden elképzelésem megtestesítője. 

Alap+3 "extra", ő biztosan létezik.